A könyv legalábbis gyanús keletkezéstörténete szerint egy francia diplomata valami pincében rátalált egy halom levélre, amelyeket egy előkelő párizsi hölgy írt egy férfinak, és jórészt kettejük egyre perverzebb szeretkezéseinek szabad szájú leírásából állnak. Ezekből válogatott ki a becsületes megtaláló egy adagot, és sem a könyvet először közreadó Gallimard, sem a külföldi kiadók nem kérdőjelezik meg a levelek eredetét, még csak nem is sejtetnek semmi turpisságot. A magyar kiadás végén is olvasható egy létező galéria grafológiai szakvéleménye és néhány befotózott kézírásos oldal. Mindazonáltal a francia irodalomban komoly hagyománya van a fiktív levélregényeknek, gondoljunk csak a Portugál levelek című könyvre, amelyet egy 17. századi francia vicomte írt, de a mai napig a kitalált bejai apáca, Mariana Alcoforado neve alatt jelenik meg szerte a világban.
Mindez azért kulcsfontosságú, mert a szöveg nem áll meg a saját lábán. Az egyszerre érzelgős és brutális nyelv találkozása a szado-mazo szexszel eleinte mozgalmas olvasmányt ígér, de mint minden pornográfia, ez is lelombozóan gyorsan unalomba fullad. Ha azonban elfogadjuk, hogy a leveleket egy száz éve élt nő írta, akkor olvasás közben lehet nemi szerepekről, a szexualitás módozatairól és nyelvéről elmélkedni. De a kordokumentumként értelmezés még mindig nem teszi elviselhetővé a szemünk előtt 200 oldalon át, hervadhatatlan monotonitással lóbált ostorokat, igazi és műpéniszeket.
Szerkesztette és a bevezetőt írta: Jean-Yves Berthault. Fordította: Seláf Levente. Tarandus, 2016, 214 oldal, 2990 Ft
