Interjú

„Már a fele megvan”

Bódis Kriszta író

Könyv

Tüdős Klára pályája rendkívül gazdag: foglalkozott egyebek közt filmkészítéssel, divattervezéssel, szegény gyerekeknek alapított kollégiumot, majd menekülteket és zsidó üldözötteket mentett a háború alatt. A róla készülő regénytrilógiáról, döntéseink és a cselekvő szolidaritás fontosságáról a szerzővel, Bódis Krisztával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ez a színes életút sokban hasonlít a tiédre. Közel érzed magadhoz Tüdős Klára személyiségét, pályáját?

Bódis Kriszta: Igen, sőt előképemnek tekintem az összes dilemmájával együtt. Az életútjának egyik íve rokon az enyémmel, például engem sem lehet könnyen besorolni sehova. Tüdősnél, velem ellentétben viszont nagyon éles a váltás az egyéni karrierje, illetve az üzleti sikerei és a közösségért folytatott munkálkodása között. A szolidaritást mint áldozathozatalokat kívánó cselekvést alapértéknek tekintem, és ez formálta az alkotói működésemet. Meggyőződésem, hogy a művészetnek van társadalmi szerepe, és az alkotás több, mint művészet. Miközben egészen közel, szinte együtt éltem a marginalitásban lévőkkel, többek közt arra jöttem rá, hogy a művészet társadalmi szerepe nem más, mint a helyzetbe hozás, az alkotás lehetőségének átadása. Azért dolgozom, hogy meg tudjanak szólalni azok az emberek – akár a művészetben, akár a társadalmi diskurzusokban –, akik sem szót, sem hozzáférést nem kapnak a közjavakhoz.

MN: Honnan jött maga az ötlet, hogy Tüdős Klárával foglalkozz? Ismerted őt személyesen?

BK: Tizenéves kislány voltam, abba a gyülekezetbe járt, ahol én is nevelkedtem, de akkor fogalmam sem volt róla, milyen különleges ember. Akkor csak azt tudtam, hogy a nagymamám rajong érte. Volt ugyanis egy női koszorú körülötte, mert idős korában is fontosnak tartotta a személyes patronálást, hogy erőt adjon az embereknek. Elképesztően erős egyéniség volt. Emellett olyan lelki vezetői voltak, akik hozzám is nagyon közel állnak. Egyfajta lelki közösség van közöttünk. És ennek a leglényegesebb eleme, hogy a Szentírás nem egy nép, egy világnézet oldalán áll, hanem a keresztyének saját oldalán, a megbékélés isteni erőterében, az ideológiák ellenében.

MN: A könyvet trilógiának tervezted. Újra az írás került a központba az életedben?

BK: Egy út van, mindig az aktuális helyzetre rezonálok. A többi pedig logisztika. Az életem jelentős része a Van Helyed működtetése. Szolgáltatásainkkal ezer szegénységben élő embert érünk el, ebből százhúsz hátrányos helyzetű, többségében roma patronáltunkat egy nagyon komplex, egymásra épülő rendszerben, születéstől a pályára állásig nevelünk. Ez egy hosszú távú program és nagyon eredményes, hiszen már vannak egyetemistáink, és a gyerekeink befejezik az iskoláikat, szakmát kapnak. Egy generáció alatt történik olyan váltás, ami egyébként több generáció alatt is alig. De annyira fontosnak éreztem ezt a 20. századi nőtörténetet, hogy muszáj volt megírnom. Elengedhetetlen, hogy reflektáljunk a múltra. Az emberiség történetét egy permanens háborúnak, permanens erőszaknak látom, amellyel párhuzamosan mindig ott a béke, a békére való törekvés, és a jó megtalálásának, megőrzésének vágya. Ez a kettősség rejlik az egyes emberben is, és az egész életünk arról szól, hogy lehetőleg a jó oldalon álljunk, és a jót, a szeretetet, a konstruktivitást hozzuk ki magunkból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.