Interjú

„Már a fele megvan”

Bódis Kriszta író

Könyv

Tüdős Klára pályája rendkívül gazdag: foglalkozott egyebek közt filmkészítéssel, divattervezéssel, szegény gyerekeknek alapított kollégiumot, majd menekülteket és zsidó üldözötteket mentett a háború alatt. A róla készülő regénytrilógiáról, döntéseink és a cselekvő szolidaritás fontosságáról a szerzővel, Bódis Krisztával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ez a színes életút sokban hasonlít a tiédre. Közel érzed magadhoz Tüdős Klára személyiségét, pályáját?

Bódis Kriszta: Igen, sőt előképemnek tekintem az összes dilemmájával együtt. Az életútjának egyik íve rokon az enyémmel, például engem sem lehet könnyen besorolni sehova. Tüdősnél, velem ellentétben viszont nagyon éles a váltás az egyéni karrierje, illetve az üzleti sikerei és a közösségért folytatott munkálkodása között. A szolidaritást mint áldozathozatalokat kívánó cselekvést alapértéknek tekintem, és ez formálta az alkotói működésemet. Meggyőződésem, hogy a művészetnek van társadalmi szerepe, és az alkotás több, mint művészet. Miközben egészen közel, szinte együtt éltem a marginalitásban lévőkkel, többek közt arra jöttem rá, hogy a művészet társadalmi szerepe nem más, mint a helyzetbe hozás, az alkotás lehetőségének átadása. Azért dolgozom, hogy meg tudjanak szólalni azok az emberek – akár a művészetben, akár a társadalmi diskurzusokban –, akik sem szót, sem hozzáférést nem kapnak a közjavakhoz.

MN: Honnan jött maga az ötlet, hogy Tüdős Klárával foglalkozz? Ismerted őt személyesen?

BK: Tizenéves kislány voltam, abba a gyülekezetbe járt, ahol én is nevelkedtem, de akkor fogalmam sem volt róla, milyen különleges ember. Akkor csak azt tudtam, hogy a nagymamám rajong érte. Volt ugyanis egy női koszorú körülötte, mert idős korában is fontosnak tartotta a személyes patronálást, hogy erőt adjon az embereknek. Elképesztően erős egyéniség volt. Emellett olyan lelki vezetői voltak, akik hozzám is nagyon közel állnak. Egyfajta lelki közösség van közöttünk. És ennek a leglényegesebb eleme, hogy a Szentírás nem egy nép, egy világnézet oldalán áll, hanem a keresztyének saját oldalán, a megbékélés isteni erőterében, az ideológiák ellenében.

MN: A könyvet trilógiának tervezted. Újra az írás került a központba az életedben?

BK: Egy út van, mindig az aktuális helyzetre rezonálok. A többi pedig logisztika. Az életem jelentős része a Van Helyed működtetése. Szolgáltatásainkkal ezer szegénységben élő embert érünk el, ebből százhúsz hátrányos helyzetű, többségében roma patronáltunkat egy nagyon komplex, egymásra épülő rendszerben, születéstől a pályára állásig nevelünk. Ez egy hosszú távú program és nagyon eredményes, hiszen már vannak egyetemistáink, és a gyerekeink befejezik az iskoláikat, szakmát kapnak. Egy generáció alatt történik olyan váltás, ami egyébként több generáció alatt is alig. De annyira fontosnak éreztem ezt a 20. századi nőtörténetet, hogy muszáj volt megírnom. Elengedhetetlen, hogy reflektáljunk a múltra. Az emberiség történetét egy permanens háborúnak, permanens erőszaknak látom, amellyel párhuzamosan mindig ott a béke, a békére való törekvés, és a jó megtalálásának, megőrzésének vágya. Ez a kettősség rejlik az egyes emberben is, és az egész életünk arról szól, hogy lehetőleg a jó oldalon álljunk, és a jót, a szeretetet, a konstruktivitást hozzuk ki magunkból.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A holnap pajzsa

  • Szabó Attila

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

A többi dráma

Átalakítja a legendás drámatagozatos oktatást a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban a tankerület és az igazgató – utóbbi most fideszes önkormányzati képviselő lett. Az érintettek a szülői értekezleten hiába kérdeztek, hivatalos leveleikre sem kapnak választ.

„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.