Interjú

„Már a fele megvan”

Bódis Kriszta író

Könyv

Tüdős Klára pályája rendkívül gazdag: foglalkozott egyebek közt filmkészítéssel, divattervezéssel, szegény gyerekeknek alapított kollégiumot, majd menekülteket és zsidó üldözötteket mentett a háború alatt. A róla készülő regénytrilógiáról, döntéseink és a cselekvő szolidaritás fontosságáról a szerzővel, Bódis Krisztával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ez a színes életút sokban hasonlít a tiédre. Közel érzed magadhoz Tüdős Klára személyiségét, pályáját?

Bódis Kriszta: Igen, sőt előképemnek tekintem az összes dilemmájával együtt. Az életútjának egyik íve rokon az enyémmel, például engem sem lehet könnyen besorolni sehova. Tüdősnél, velem ellentétben viszont nagyon éles a váltás az egyéni karrierje, illetve az üzleti sikerei és a közösségért folytatott munkálkodása között. A szolidaritást mint áldozathozatalokat kívánó cselekvést alapértéknek tekintem, és ez formálta az alkotói működésemet. Meggyőződésem, hogy a művészetnek van társadalmi szerepe, és az alkotás több, mint művészet. Miközben egészen közel, szinte együtt éltem a marginalitásban lévőkkel, többek közt arra jöttem rá, hogy a művészet társadalmi szerepe nem más, mint a helyzetbe hozás, az alkotás lehetőségének átadása. Azért dolgozom, hogy meg tudjanak szólalni azok az emberek – akár a művészetben, akár a társadalmi diskurzusokban –, akik sem szót, sem hozzáférést nem kapnak a közjavakhoz.

MN: Honnan jött maga az ötlet, hogy Tüdős Klárával foglalkozz? Ismerted őt személyesen?

BK: Tizenéves kislány voltam, abba a gyülekezetbe járt, ahol én is nevelkedtem, de akkor fogalmam sem volt róla, milyen különleges ember. Akkor csak azt tudtam, hogy a nagymamám rajong érte. Volt ugyanis egy női koszorú körülötte, mert idős korában is fontosnak tartotta a személyes patronálást, hogy erőt adjon az embereknek. Elképesztően erős egyéniség volt. Emellett olyan lelki vezetői voltak, akik hozzám is nagyon közel állnak. Egyfajta lelki közösség van közöttünk. És ennek a leglényegesebb eleme, hogy a Szentírás nem egy nép, egy világnézet oldalán áll, hanem a keresztyének saját oldalán, a megbékélés isteni erőterében, az ideológiák ellenében.

MN: A könyvet trilógiának tervezted. Újra az írás került a központba az életedben?

BK: Egy út van, mindig az aktuális helyzetre rezonálok. A többi pedig logisztika. Az életem jelentős része a Van Helyed működtetése. Szolgáltatásainkkal ezer szegénységben élő embert érünk el, ebből százhúsz hátrányos helyzetű, többségében roma patronáltunkat egy nagyon komplex, egymásra épülő rendszerben, születéstől a pályára állásig nevelünk. Ez egy hosszú távú program és nagyon eredményes, hiszen már vannak egyetemistáink, és a gyerekeink befejezik az iskoláikat, szakmát kapnak. Egy generáció alatt történik olyan váltás, ami egyébként több generáció alatt is alig. De annyira fontosnak éreztem ezt a 20. századi nőtörténetet, hogy muszáj volt megírnom. Elengedhetetlen, hogy reflektáljunk a múltra. Az emberiség történetét egy permanens háborúnak, permanens erőszaknak látom, amellyel párhuzamosan mindig ott a béke, a békére való törekvés, és a jó megtalálásának, megőrzésének vágya. Ez a kettősség rejlik az egyes emberben is, és az egész életünk arról szól, hogy lehetőleg a jó oldalon álljunk, és a jót, a szeretetet, a konstruktivitást hozzuk ki magunkból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.