Könyv

90 évet élt, de ennyi idő sem volt elég, hogy itthon ismertté váljon a neve.

Az író új regényében korábbi műveinek helyszíneit járja be újra: időben kissé előbbre lépve azokat a történelmi léptékű változásokat mutatja be, amelyek a II. világháború után a kisebbségbe került magyarságot, szűkebben Kolozsvár és környékének lakóit sújtották, kiszakították őket hagyományos értékrendjükből és még drasztikusabb életmódváltásra kényszerítették.

Évek óta ír evolúciós témájú verseket, legutóbbi kötetében, az Állati férjben állatokba szerelmes férfiak hangján szólal meg. A botrány lehetőségéről, poszthumán poétikáról, migráns irodalomról és arról beszélgettünk, mit jelent ma Közép-Európa.

Cormac McCarthy ma talán az egyetlen valamirevaló kortárs amerikai prózaíró, aki nem kimondottan aktuális témákkal foglalkozik.

Az ország állapotának leírására vállalkozó kötet címe jól hangzó tévedés. Mai helyzetünket a „hegymenet” metaforával érzékeltetni ugyanis semmiképp sem indokolt, hisz a nehéz hegyi út mégiscsak valamely csúcs felé visz, amiről esetünkben aligha beszélhetünk. A könyv egyetlen szerzője sem jelez ilyen perspektívát – a lejtőn való lecsúszásról annál többen tudósítanak.

Kevesen tudják, hogy augusztus 20-án hazánkban a két világháború között másfél évtizeden át nemcsak Szent István királyunk napját ülték meg, hanem egy másik, de mára szinte teljesen elfeledett ünnepet is.

Az ő hangján szólal meg a kortárs magyar irodalom legjava német – illetve osztrák – nyelven. Bécsi otthonában mesélt a szerzőkkel való barátságáról, a törvényszéki tolmácsolásról és személyiségformáló munkáiról.