Könyv

Yrsa Sigurdarđóttir: Gének

  • - banza -
  • 2017. augusztus 13.

Könyv

Az 1987-es Prológus dermesztő jelenettel indul: „Akár az orgonasípok, úgy sorakoztak a padon, nagyság szerint. A végén a kislány üldögélt, aki a legfiatalabb volt közülük, mellette a két bátyja. Egy-, három- és négyévesek.” E három árva, akikről az sem bizonyos, hogy édestestvérek, bár az anyjuk feltehetően azonos, örökbefogadásra vár, erről dönt éppen a másik szobában értekező három felnőtt. Nos, az ő beszélgetésük is meglehetősen rémületes – noha mindenki a lehető legjobbat akarja, mégis világos, hogy közben az árvák jelképes és valódi sírját ássa.

A következő fejezetben már 2015-ben vagyunk, és egy olyan perverzül ötletes gyilkosságról olvashatunk, amely lassan négy évtizedes krimiolvasói múltam után is meghökkentett, noha voltaképpen semmi borzalmas nincs benne és vér sem folyik. Mi sem természetesebb, mint hogy a három örökbe fogadott gyerek története tölti ki a regény további lapjait, hogy kik ők, az csak a legvégén derül ki, a cselekmény lendületes, csak nyomokban tartalmaz erőltetett mozzanatokat; a környezetrajz nagyszerű, a szociológiai anyag alaposan átgondolt és kidolgozott, a figurák élnek és szavaik eléggé hitelesnek tűnnek, egyszóval az izlandi írónő, Yrsa Sigurdarđóttir könyve újabb jól sikerült darabja a társadalmi bűnregény és a tiszta krimi elegyének, amelyet a skandinávok vittek az elmúlt évtizedekben tökélyre. De mégsem remekmű, talán mindenekelőtt a két főalak, Huldar, a rendőr és Freyja, a pszichológusnő nagyon közhelyes és vértelen megformálása miatt.

Fordította: Németh Anikó Annamária. Animus Kiadó, 2017, 448 oldal, 3980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”