Nemcsak azért, mert szófukar mondatai tűpontosak, mert animista realizmusa tökéletesen leképezi a gyerekkor tudatállapotát, mert a történeteibe úgy ájulunk bele, mint Holle anyó kútjába, hanem azért is, mert végül mindig sikerül legyőznie a félelmet. Nem úgy persze, hogy megszünteti,
hanem úgy, hogy szembemegy vele. Legalábbis a hősei rendre így tesznek, és ettől a végén mindig jobb lesz nekik. Legalább egy kicsivel.
Kuijer nevével 2014-ben találkoztam először, amikor a Kolibri Magasfeszültség-sorozatában megjelent a Minden dolgok könyve, amelyről akkor azt írtam, „a legrövidebb nagyregény, amit valaha olvastam”. A holland író ugyanis képes volt 125 lazán szedett oldalba sűríteni a legsötétebb családi poklot és a traumától való megszabadulás csodáját, anélkül, hogy a Bergman-filmekből vagy újabban a skandináv krimikből ismerős sztori egy pillanatig is szájbarágóssá vagy negédessé vált volna. A hatalomvágyát (frusztráltságát, korlátoltságát) vallási fanatizmusba csomagoló apa, az ellenszegülni képtelen, bántalmazott anya, a cinizmusba menekülő kamasz nővér és a tisztánlátását minden körülmények között megőrző kisfiú történetét Kuijer lélektani precizitása, felszabadító humora és letisztult nyelve annyira megemeli, hogy az olvasó figyelme a rövid előjátéktól a zseniális záró bekezdésig egy pillanatra sem lankad. Végül a happy end pont annyira hihető, mint az, hogy a legszebb lánynak nyikorgó bőrlába van, hogy az egyiptomi tíz csapás egy amszterdami kis utcában is bekövetkezhet, és hogy Thomas ebéd előtt a magányos Úr Jézussal társalog – vagyis teljes mértékben.
A Minden dolgok könyvére, ha lenne ilyen, 12-es karikát tennék, a Pagonynál most megjelent Gubanc Manka és az eltévedés művészete azonban igazi, óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló kalandregény. Itt derül ki, hogy Kuijer nem egyszerűen jó író, de korszakalkotó is, legalábbis ami a gyerekirodalmi tevékenységét illeti. Olyat tud – a Gubanc Manka 1987-ben jelent meg Hollandiában –, ami máig csak keveseknek sikerül: tökéletesen elfogulatlanul ábrázolja a gyerekkort. Nem gügyög a gyerekkel, de nem is fetisizálja, se jobbnak, se rosszabbnak nem tartja a felnőttnél. Egyszerűen kiiktatja az osztályharcot gyerekek és felnőttek viszonyából.
Gubanc Manka Harisnyás Pippi leszármazottja, de neki már nem kell lázadnia. Az apja egyenesen büszke arra, ha őrültségekre vetemedik. A nagy eltévedés is gyerekek és felnőttek közös kalandjává változik: miközben a három gyerek háromféleképpen tűnik el, az őket üldöző két apuka is átesik a mesebeli megpróbáltatásokon. Nincs különbség gyerekek és felnőttek között, utóbbiak ugyanolyan gyámoltalanok vagy éppen vakmerőek, mint az előbbiek, legfeljebb egy kicsit jobban belemerevedtek a szerepeikbe. Végül azonban mindenkit sikerül kizökkenteni a komfortzónájából a vécés nénitől kezdve Ropp főtörzsőrmesteren át a kalauzig.
A kaland varázslat. Vagyis az élet varázslat. Ha a kíváncsiságunk legyőzi a félelmeinket, és hagyjuk sodortatni magunkat az eseményekkel, akkor a dolgok hatnak ránk, alakítanak minket. Így lehetséges, hogy az eltévedésből mindannyian győztesen kerülnek ki: Manka hazugsága valósággá válik, Sebi olyan hatalmas barátra talál, hogy elfelejt félni, Jakó pedig bekerül a tévébe. Mindannyian azt kapják, amire a leginkább vágynak?
Guus Kuijer könyvei nagyon jó kezekbe kerültek nálunk, Wekerle Szabolcs értőn és érzékenyen tolmácsolja magyarra a holland író kifinomultan egyszerű nyelvét. Az új könyvvel kapcsolatban mégis volna két apró kifogásom. Az első: az „atyagatya” és a „jesszum pepi” kiordít a szövegből, ezeket már a mai ötévesek nagyszülei sem vennék a szájukra. És a másik: az eredetiben a három főhős neve Tin, Job és Bas, szerintem ezzel a magyar gyerekek is simán megbirkóztak volna. De ha már mindenáron magyarítani kellett őket, miért nem választottak három közkeletű magyar nevet? A Sebit még értem, nyilván a Bas, azaz Sebastian magyarítása akar lenni, de hogy jön ide Rumcájsz felesége, és főként a számomra teljesen értelmezhetetlen Jakó?
Fordította Wekerle Szabolcs. Minden dolgok könyve, Kolibri Kiadó, 2014, 125 oldal, 2490 Ft; Gubanc Manka és az eltévedés művészete, Pagony Kiadó, 2019, 88 oldal, 2790 Ft
