Nem élünk drámahiányos korban - sem így, sem úgy. Itt van ez a kötet, benne a JAK és az Átrium Film-Színház felolvasó-színházi sorozatának négy darabja. Ráadásul - ez itt a posztmodern vége? - fiatal vagy középkorú szerzőik mindegyiket színpadra szánták; az már más kérdés, hogy eljutnak-e odáig. Mindent, ami nem kell, régi kacatot, megunt múlttöredékeinket, nem szeretett tulajdonságainkat bele kell dobni a Dunába vagy egy tóba, hogy megszabaduljunk tőlük, és egyben a nagy víz temesse el, rejtse magába őket örökre - ez a motívum két műben is előkerül. Almássy Bettina páros dialógokra épülő, A felhők is a mennyország részei? című opusában és Sopotnik Zoltán Saját perzsájában. (Itt jegyzem meg, szigorúan zárójelben, hogy a jó ideje markáns irodalmi pályán mozgó Sopotnik a szerkesztője a JAK-füzetek sorozatának, amelyben a könyv megjelent, és bár most vendégszerkesztők válogattak, azért tán mégis jobb lett volna kimaradnia.)
Almássy Bettina Emese nevű főhőse az istennek se bír teherbe esni. Hogy ez a gyakori és hétköznapi fordulat hogyan zabálja fel a személyiségét, kapcsolatait és életét, arról szól ez a színpadi változatát is érzékletesen sugalló színdarab. Dialógusai egyelőre erősebbek, mint a figurái - ez utóbbiakban kisebb-nagyobb hiátusok, illetve közhelyes pótlékok találhatók -, de ha mégis megpróbálkozik valaki a színrevitellel, egy profi dramaturg segítségével minimum érdekes lehet a végeredmény.
Sopotnik írása egy mélységes mély belső utazás lenyomata. A szereplőlistát, melyben minden szerephez ugyanaz a leírás kapcsolódik - egy "negyvenes sehol sincs-arcú férfi" játssza az összeset -, alighanem nyugodtan lehet szabadon kezelni, összevonni. A középpontban az Író áll, aki beteg ikertestvére sorsa kapcsán, mítoszok és emlékek közt, újabb és újabb kanyarok után önmagához próbál eljutni. Sopotnik drámája voltaképp "színpadkész", bár hozzá hasonló, laza fantáziájú és a "leképezésben" kreatív társulatot kíván. Nemcsak azért, mert ezt a két, egymást követő írói utasítást - "Orvosok ki, a Testvér az ágyon marad leszíjazva. Később a Testvér Angyalként jön vissza." - valahogy nemigen látom magam előtt a színpadon, hanem mert a szürreális, egymásba mosódó, csak a képzeletben otthonos fordulatok föltehetően leginkább üres teret kívánnak.
Mosüu Norbert-Lászlótól Az iduri szörny lehetne akár mesedarab - már ha közelebbi és távolabbi drámai rokonait, például Büchner Leonce és Lénáját vagy Jarry Übü királyát annak tekintjük. E két példa és bizonyos alapmesék hatása mindazonáltal jótékonynak mondható, problémák inkább a cselekményvezetés arányaival, illetve a figurák - nem szándékos, hanem önkéntelen - módosulásaival vannak. Flóra, a királylány és Biri, a bohóc karaktere kevéssé homogén; és mivel az utóbbi jellemváltozáson is átmegy, ami nagyjából a darab csattanója, ezen még dolgozni kellene. A hős Rúfusz a trón reményében vállalkozik arra, hogy megöli a szörnyet, de Malvin király lányának, Flórának a kezére nemigen tartana igényt. Nem úgy a bohóc, aki régóta és reménytelenül szerelmes a lányba, és csak Rúfusz kioktatására gyógyul ki szenvedélyéből. Egyszersmind túl is nő a nagyravágyó hősön, öntudatára ébred - és kész a baj.
Csicskár Dávid Kálmánembere jó íráskészséggel szerkesztett abszurd; jó az alapötlet is, de egyszerre szétfolyó és sovány a mű maga. Egy meg nem értett, szuperhősi szerepre vágyakozó uszodai portás, az ő kiüresedett, megfáradt házassága, szerető egyetemista fia és a fantáziájában meggyökerező világ néhány valóságossá formált alakja adná a tablót, melynek dramaturgiája, arányai egyelőre billegősek, amolyan "work in progress" állapot ez, melyben csak annyi fix, hogy sem a sorozatok, sem a mágikus kellékek nem elegendőek a szuperhőshöz.
Sok az új dráma - és kevés a nyomtatott dráma. Most legalább a Deres Kornélia és Herczog Noémi által több mint száz - pályázatra beküldött - darabból kiválasztott négy elérhető könyvben.
Szerkesztette: Deres Kornélia és Herczog Noémi. JAK-Prae.hu, 2012, 210 oldal, 2000 Ft
