Hogy miért nem tudtuk mindezt előre. Bod Péter Ákos munkája egyszerre kíván tankönyv lenni, általában a szakmai érdeklődőkhöz szólni, illetve a laikus közvéleményt "szellemi kirándulásra" kalauzolni. Mindez a témakörök sokaságával együtt igen nagy ívű vállalkozásnak tetszik, amely ilyen visszafogott terjedelemben még a meglévőnél sokkal értőbb szerkesztés esetén is kétséges kimenetelű volna.
A könyv első részében a szerző imponáló mennyiségű szakirodalom összegzésével mutatja be a vállalati és kormányzati döntéshozatal szereplőit, mechanizmusait, gyakorlatilag a teljes döntési környezetet. Az összeesküvés-elméletek kedvelőinek rossz érzéseket okozhat, de az elemzésekből világosan kitűnik: a két szektor működése már önmagában olyan bonyolult, hogy a teljes kontroll kizárt. Ráadásul a köréjük épült hálózatok (tulajdonosok, üzleti partnerek, alkalmazottak, pártok, választói csoportok, nemzetközi szerződések, független hatóságok, bírói hatalom és a többi), hovatovább a kétféle logikájú intézményrendszer összekapcsolódása már olyan struktúrát ad ki, ahol a kataklizmák előrejelzése, pláne megelőzése a folyamatosan fejlődő védelmi vonalak ellenére is lényegében kizárt. Súlyosbító tényezők a döntési rutintól való elszakadás nehézségei vagy a nyájszellem eluralkodása - legyen szó kis- vagy nagyvállalatról, kis vagy nagy országról. A mindeddig kivédhetetlen rendszerhibák olyan remek példákkal vannak illusztrálva, mint a szofisztikált belső és külső ellenőrzés dacára egyetlen kockázatkedvelő sztárbrókere által megsemmisített Barings bankház esete.
A falnak futó országok döntéseit vizsgálva a nemzetközi szervezetek (az IMF-en kívül a kevésbé ismert Londoni, illetve Párizsi Klub) funkciói is tárgyaltatnak, továbbá olyan rettenetesen hangzó fogalmak, mint a pénzügyi akcelerátor vagy az adósságdefláció kapnak közérthető levezetést. Amolyan bónuszként pedig Bod eloszlatja azt a tévhitet is, miszerint milyen jól jártak a lengyelek, hogy kérték az államadósságuk elengedését (nem kapták meg, miközben az elhúzódó tárgyalások alatt óriásit zuhant az életszínvonal, élelmiszerhiány alakult ki), míg állítólag a büszke Antall József erre nem volt hajlandó (mi éppen elkerültük 1990-ben a fizetésképtelenséget, tehát nem is ajánlotta fel senki az adósságelengedést, így viszont a rendszerváltást követő, amúgy is vészterhes években nem jött még durvább visszaesés). Külön fejezet (ez Németh András Olivér munkája) foglalkozik azzal, hogy vajon miért nem ugyanúgy érintette a válság a különböző országokat. Fájó tény, hogy az elméletek empirikus alátámasztására keresve sem lehetett volna jobb példát hozni annál a helyes kis országnál, amelyik élenjár a választási ciklusoktól függő gazdaságpolitika alkalmazásában, és egyébként feltalálta a választások utáni osztogatást is.
Majd az elmélet aprópénzre váltása helyett a válságról inkább csak kronologikus sztorizást kapunk. Mi okozta az amerikai ingatlanpiaci válságot, az hogyan fejlődött világméretű pénzügyi problémává, ez a globalizált térben miként taposta földbe a reálgazdaságot, míg végül a különböző kormányok krízisenyhítő igyekezete előállította a máig testközelből csodálható adósságválságokat. A közgazdasági összefüggések ismertetése persze korrekt mélységű, de a döntéshozatali furfangokkal csak érintőlegesen találkozunk (például az elkurvult hitelminősítők vagy a mindig csak utólag megélénkülő pénzügyi felügyeletek említésekor). Fokozottan igaz ez a magyarországi válság tárgyalására, ahol csak a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányok gazdaságpolitikai tévelygéseinek amúgy jogos felemlegetésével találkozunk, a döntések magyarázataival - ez volna a könyv témája - nem. Ekkor persze a politikai okokat is számba kellene venni, és nem lehetne úgy tenni, mintha Orbán Viktor 2010-ben született volna. A könyv egyik mellbevágó epizódja, amikor minden különösebb funkció nélkül előkerül az őszödi beszéd, az utána következő zavargások és a rendőri fellépés értékelése - ami éppen a Fidesz jobbszélének interpretációjával egyezik meg. Aligha üti helyre a szakmai egyensúlyt, hogy a jelenlegi kormányról szólva a válságadók bevezetésével, a magánnyugdíjpénztárak megszüntetésével vagy a választások utáni drasztikus adócsökkentéssel szemben a szerzőben szolid kételyek is felmerülnek.
A fentieken túl még felsorolni is nehéz, mi mindenbe kap bele a könyv. A devizahitelezés elemzése például önmagában is megállna, míg a reálgazdasági alkalmazkodásnál csak a külföldi tulajdonú magyarországi középvállalatok felszínes vizsgálata volt kéznél. Meglehetősen egyenetlen színvonalú munkáról van tehát szó, amely sokszor okos és informatív, máskor konfúz és széttartó, ráadásul néhol a megértést a legkevésbé sem segítő elfogultságtól sem mentes.
Századvég, 2011, 261 oldal, 2520 Ft
