Könyv

Mona Eltahawy: A fátyol fogságában

  • Sisso
  • 2015. november 15.

Könyv

E címmel megjelent kötetét Közel-Kelet és Észak-Afrika lányainak dedikálja, felszólítva őket, hogy lázadjanak és vívják ki jogaikat azokban a társadalmakban, ahol a felettük uralkodó férfiak rosszul értelmezték és ellenük fordították az iszlám vallás tanításait. Könyve nem túl regényes, de a nő személyiségének el nem ismerésére épülő hagyományok dokumentarista közlése is kész rémtörténet. Álságos lenne ugyanakkor szörnyülködve eltartanunk magunktól a problémát, hiszen nálunk is él és uralkodik az elnyomó szokásjog. Eltahawy hangsúlyozza is, miért nem kér a „civilizált” világ segítségéből a föld alá kényszerült iszlám feminista mozgalom. Szerinte elég annyi is, ha a Nyugat nem paktál le üzleti okokból azokkal a rendszerekkel, ahol természetes, hogy egy nőt, miután csoportos nemi erőszak érte, a bí­róság börtönre ítél, mert idegen férfi mellé ült be a taxiba menekülés közben.

A népszerű amerikai-egyiptomi újságírónő célja saját bevallása szerint annyi, hogy a dühöt, ami benne munkál az arab világban élő nők jogfosztottsága miatt, kiáltványként fogalmazza meg a világ felé. Az arab nőket arra szólítja fel, hogy otthon, akár az ágyban kezdjék el a lázadást, hiszen a testük legalább az övék. Óva int a nyugati példák átvételétől, hiszen a „mesés Keleten” valaha nagyon jól működő társadalmak éltek, van hova visszanyúlni hagyományokban a szexuális kultúra terén is.

Bátor könyv, bevállalós, amerikai típusú feminista attitűddel. Stílusában nincs semmi megkapó, a tények és az adatgyűjtés a lenyűgöző. Emiatt lehet népszerű nálunk, és mert eléggé „egzotikus” és távoli. De ne tévesszen meg a magyar cím (az eredeti Headscarfs and Hymens volt) és a borító: ez nem azon jól ismert romantikus regények egyike, amelyekben Szaúd-Arábiába férjhez ment európai nők ismeretek hiányában írják le hányattatásuk történeteit.

Fordította: Farkas Eszter. Libri, 2015, 229 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.