Nem kertelek: ez a könyv hatalmas csalódás. Ha valakiben, akkor a Magyar Nemzet egykori brüsszeli tudósítójában meg kellett volna lennie a potenciálnak, hogy egy izgalmas, konteóktól sem mentes könyvben magyarázza el, miért állja meg a helyét nemzetközi összehasonlításban is az unortodox magyar gazdaságpolitika. Nehéz elfelejteni azt a lendületes nyílt levelet, amelyben az idén hetvenéves szerző szarevésre szólította fel a Magyarországon külföldi tudósítóként tevékenykedő „seggfejeket”, amiért azok túl sokat kritizálják az Orbán-rendszert. És akkor még nem is beszéltem a szerző bátor kiállásáról, amikor arra kérte Putyin elnököt, hozza már el hazánkba a Russia Todayt.
A híres lovasi energia azonban sajnos csak az első pár oldalig futotta, amikor is arról elmélkedik, miért nem volt képes a nemzetközi kapcsolatok tudománya semmiféle mértékadó tanulmányt kitermelni arról, hogy milyen szerepet játszik a bátorság a nemzetközi politikában. Ha ugyanis ez megtörtént volna, ma lenne valódi, objektív és tudományos magyarázat arra, hogy Magyarország miért ott tart, ahol. Szerzőnk egy spektrumot is felrajzol, ami, ha jól értjük, úgy néz ki, hogy egyik végében megtaláljuk Orbán Viktort, a bátort, a másikban pedig majdnem mindenki mást, azaz a neoliberalizmus és a washingtoni konszenzus szekértolóit.
Megvallom, erről az elméletről egy teljes könyvet is szívesen olvastam volna. Érdekelt volna, miképpen tesz például szerzőnk tudományos igényességgel különbséget bátorság és vakmerőség között. De ehelyett nem kapunk mást, mint kétszáz oldalnyi sajtószemlét a maláj, az izlandi és a magyar gazdasági válságról, külön-külön. Összegezni, hasonlóságokat kimutatni meg se próbál. Mint ahogy tanulság sincs nagyon, ha csak nem számítjuk azt, hogy aki a magyar kormányt kritizálja, az mind velejéig romlott és gyáva.
Kairosz Kiadó, 2015, 268 oldal, 3000 Ft
