KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Nekem túl kulturált”

Kalapos Éva Veronika író

Könyv

Versekkel indult, zenélt, dolgozott színészként is, aztán az ifjúsági regényeivel lett ismert. Nem hagylak itt című új ifjúsági disztópiájában ellenzéki fiatalok kört alakítanak, és egymást okítják. E kötet kapcsán beszélgettünk a kultúra szerepéről, a fiatalok bátorságáról és a művészet erejéről is.

Magyar Narancs: Vannak könyveid Kalapos Éva néven is. Miért a két szerzői név?

Kalapos Éva Veronika: A magyarázat egyszerűen annyi, hogy az előző kiadómmal frappánsabbnak találtuk a rövidebb verziót. Nekem viszont a Veronika a nevem szerves része, mivel a családi legendárium szerint eredetileg csak Kalapos Veronikának hívtak volna, de anyukám annyira kimerült volt a szülés után, hogy amikor a gyerek nevét kérdezték, akkor a sajátját, az Évát vágta rá. Így lettem – és most már íróként is maradok – Kalapos Éva Veronika.

MN: Minden könyved következetesen, sokszor filmes módszerekkel épül fel; a színházi tapasztalataid segítenek ebben?

KÉV: Talán ezt a részét élvezem a legjobban az írásnak, ezért is a kedvenc műveim egyike Raymond Carver Katedrális című novellája: ahogyan a szövegbeli katedrális „felépül” a papíron, úgy épülnek egymásra a történet és a szereplők rétegei is. Szeretem felépíteni a szöveg vázát, ami nálam részben ösztönös; nem használok dokumentumot vagy white­boardot, a figurákból indulok ki, ők húzzák fel maguk köré a világot, amiben mozognak.

MN: Szlenget alig találni a könyveidben, noha ifjúsági munkáknál a szerzők sokszor szeretik.

KÉV: Nemrég voltam a Lauderben egy író-olvasó találkozón, és a gyerekekkel együtt nevettünk azon, hogy milyen hülyén hangzana tőlem, ezáltal pedig a hőseimtől egy slay, rizz vagy skibidi, miközben persze igyekszem követni a szlenget. Tudom, hogy mit jelentenek a szavak, de nem volna hiteles használnom ezeket, mivel a való életben sem szoktam, és csak egy erőlködő néni lennék az olvasóim szemében. Ami a vulgaritásokat illeti, nem hiszem, hogy az átlagosan 12 év feletti olvasók tőlem hallanának először ilyesmit, és ha a világ, amelyet felvázolok, durva, annak durva nyelve is kell, hogy legyen. Szeretem viszont a vulgáris kifejezések nyerseségét egyfajta lírai nyelvvel enyhíteni, ez talán a sok Martin McDonagh-darab eredménye lehet, ebben ő az egyik legjobb.

MN: Felnőttként hogyan helyezkedsz bele a fiatalabb korosztályok érzéseibe?

KÉV: Még jól emlékszem a kamaszkoromra, mert családilag elég megterhelő volt. Az ilyen időszakok mélyen belénk ivódnak. Feszült, szorongó, állandóan valami kreatív dologgal molyoló tinédzser voltam, nagyon erős igaz­ság­érzettel, kifelé viszont magabiztosnak mutattam magam. Amennyire látom, ez szinte minden tizenévesre igaz, ami megkönnyíti az azonosulást, ráadásul borzasztóan szeretem is őket. Szeretem, hogy le tudom olvasni az arcukról sokszor a reakciójukat, ha kedvelnek, ha unnak, ha idegesítem vagy lelkesítem őket. A felnőttek itthon túl udvariasak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.