KÖNYVMELLÉKLET - Sikerlista

Ügyvédek, lelkésznők és könnymutatványosok

Könyv

Minimum tizenegyes!  a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

 
 

 

Van, amikor a féléves könyvtermést áttekintő kritikusok szinte egyöntetűen ugyanarra a néhány műre adják le a szavazatukat, ezúttal viszont – ahogy a pontszámokon is látszik – sokkal jobban széttöredezett a mezőny. A megszokottnál jóval több könyvcím érkezett be, és a belőlük összeálló listát is izgalmas sokféleség jellemzi: nagynevű szerzők és most debütáló alkotók kötetei egyaránt akadnak köztük.

A legtöbb szavazatot ezúttal Závada Pál Pernye és fű című műve kapta, a regény középpontjában egy nyomozástörténet áll. 1988-ban egy szociológus és egy filmrendező elhatározza, hogy dokumentumfilmet készít arról az 1950-es rögtönítélő eljárásról, amelynek a végén egy gyújtogatással vádolt köröstarcsai parasztembert ártatlanul kivégeztek. A projekthez barátaik – hasonszőrű, ellenzéki értelmiségiek – is csatlakoznak; a névtelen főszereplő Békés megyei szülőfaluját jelölik ki főhadiszállásként, és miközben felkeresik az egykori szemtanúkat, hozzátartozókat és az ítélethozókat, fokozatosan ráébrednek arra, hogy Molnár Sándor tragédiája egy olyan tágabb összefüggésrendszerbe ágyazódik, amelyben még a saját felmenőik, és így közvetett módon ők is érintettek. A mű utószavából kiderül, hogy a benne szereplő interjúrészletek abból a Statárium című, 1989-es dokumentumfilmből származnak, amelyet Závada Pál Sipos Andrással készített a kulákperekről. Bár a szerző hangsúlyozza a Pernye és fű egészének fikciós voltát, a mű a gyakori forráshasználat, a kutatómunka módszertana körül forgó szereplői dialógusok és a valós történelmi referenciák miatt (Magyar Bálinttól Csurka Istvánon át Cseres Tiborig sokan felbukkannak benne egy említés erejéig) szinte egy mikrotörténeti (meta)dokumentum hatását kelti. Ami valódi regénnyé alakítja ezt a konstrukciót, az a történelmi idő különböző rétegeit egymásra vetítő elbeszélésmód. A Pernye és fűben úgy kerülnek egymás mellé a kuláküldözés gyomorforgató epizódjai, a vészkorszak borzalmai és a rendszerváltás közvetlen előzményei, hogy világossá válik: egyik sem érthető meg a másik nélkül. A filmes-falukutató baráti kör pedig a titkon érlelődő sértődöttségekkel, féltékenységekkel, az egyes tagok származástudatában, értékrendjében megjelenő különbségekkel a demokratikus ellenzék ’89 utáni széthullásának kicsinyítő tükreként szolgál. A mű szorosan kapcsolódik az eddigi életműhöz, felvillan benne a Jadviga párnája keletkezéstörténete, de A fényképész utókorának bizonyos szereplőire is utalás történik, sőt az író egy ponton fia, Závada Péter egyik versének sorait is elrejtette a szövegben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.