„A sárkányt megszelíditettük”

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék. Gyerekversek nagyobbaknak

Miután tavaly megjelent Nemes Nagy Ágnes gyerekeknek szóló műveit összegyűjtő könyvpárjának első része, A titkos út, a Móra Kiadó idén kihozta a második kötetet is Az aranyecset címmel.

Az életkori kategorizálásnál azonban van egy kisebb kavarodás. Az új kötet végén ugyanis A titkos út ajánló fotóján az a felirat áll: „Gyerekversek és mesék nagyoknak”, holott tudomásunk szerint A titkos út épphogy a kisebbeknek, az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló szövegeket foglalta magába (és a megjelent kötet borítóján az a felirat állt: „Gyerekversek és mesék kicsiknek”). Az aranyecset és más mesék borítóján ugyancsak van egy felirat: „Gyerekversek nagyobbaknak”. Most akkor melyik szól a kicsiknek, melyik a nagyoknak, és melyik a még nagyobbaknak? Ráadásul Az aranyecset – bár a borítószöveg ezt állítja – nemcsak gyerekverseket tartalmaz, hanem vegyes, prózai és verses írásokat.

Mindez azonban vajmi keveset von le a könyv értékéből. Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk alapján Nemes Nagy gyerekirodalmi alkotóként elsősorban a Bors néni szerzőjeként ismert. Bors néni alakja úgy beépült mára az irodalmi hagyományba, mint Weöres Bóbitája vagy Csukás Süsüje, Lázár Ervin Vacskamatija. De a Bors néni-szövegek az előző kötetben kaptak helyet. Az aranyecset a kicsit nagyobbak figyelmére aspirál, és a kötet anyagának a címadó szöveg teszi ki a jó kétharmadát. Az aranyecset nagyszerű mese, és talán a mai gyerekek is értékelhetik benne a vers és a prózaszöveg váltakozásának dinamikáját. Érdekes, hogy ebből a kiadásból lemaradt a mese alcíme, tudniillik, hogy „Keleti mese”. Az elvileg mintaadó 1979-es kiadásban még ott volt, vajon mi lehetett a baj vele? A címadó írás mellett helyet kapott a kötetben a Csillagszóró című, hagyatékban maradt karácsonyi vers, illetve a Felicián, avagy a tölgyek tánca című mese is. Ez utóbbi talán a legkevésbé erős szöveg, de hát az első kettő meglehetősen magasra helyezte a lécet. A Csillagszóró 1973 karácsonyára, a rádió felkérésére íródott, nem mondanánk, hogy mindenestől vidám szöveg, habár van benne bizakodásra okot adó rész is: „A sárkányt megszelíditettük” – írja Nemes Nagy. Az nem teljesen világos, hogy a könyv végén függelékszerűen közölt, alapvetően a szerzőnek az állatokhoz fűződő viszonyáról szóló egyoldalas interjúrészletnek mi itt a relevanciája, de annyi baj legyen.