KÖNYVMELLÉKLET - kritika

„A sárkányt megszelíditettük”

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék. Gyerekversek nagyobbaknak

Könyv

Miután tavaly megjelent Nemes Nagy Ágnes gyerekeknek szóló műveit összegyűjtő könyvpárjának első része, A titkos út, a Móra Kiadó idén kihozta a második kötetet is Az aranyecset címmel.

Az életkori kategorizálásnál azonban van egy kisebb kavarodás. Az új kötet végén ugyanis A titkos út ajánló fotóján az a felirat áll: „Gyerekversek és mesék nagyoknak”, holott tudomásunk szerint A titkos út épphogy a kisebbeknek, az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló szövegeket foglalta magába (és a megjelent kötet borítóján az a felirat állt: „Gyerekversek és mesék kicsiknek”). Az aranyecset és más mesék borítóján ugyancsak van egy felirat: „Gyerekversek nagyobbaknak”. Most akkor melyik szól a kicsiknek, melyik a nagyoknak, és melyik a még nagyobbaknak? Ráadásul Az aranyecset – bár a borítószöveg ezt állítja – nemcsak gyerekverseket tartalmaz, hanem vegyes, prózai és verses írásokat.

Mindez azonban vajmi keveset von le a könyv értékéből. Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk alapján Nemes Nagy gyerekirodalmi alkotóként elsősorban a Bors néni szerzőjeként ismert. Bors néni alakja úgy beépült mára az irodalmi hagyományba, mint Weöres Bóbitája vagy Csukás Süsüje, Lázár Ervin Vacskamatija. De a Bors néni-szövegek az előző kötetben kaptak helyet. Az aranyecset a kicsit nagyobbak figyelmére aspirál, és a kötet anyagának a címadó szöveg teszi ki a jó kétharmadát. Az aranyecset nagyszerű mese, és talán a mai gyerekek is értékelhetik benne a vers és a prózaszöveg váltakozásának dinamikáját. Érdekes, hogy ebből a kiadásból lemaradt a mese alcíme, tudniillik, hogy „Keleti mese”. Az elvileg mintaadó 1979-es kiadásban még ott volt, vajon mi lehetett a baj vele? A címadó írás mellett helyet kapott a kötetben a Csillagszóró című, hagyatékban maradt karácsonyi vers, illetve a Felicián, avagy a tölgyek tánca című mese is. Ez utóbbi talán a legkevésbé erős szöveg, de hát az első kettő meglehetősen magasra helyezte a lécet. A Csillagszóró 1973 karácsonyára, a rádió felkérésére íródott, nem mondanánk, hogy mindenestől vidám szöveg, habár van benne bizakodásra okot adó rész is: „A sárkányt megszelíditettük” – írja Nemes Nagy. Az nem teljesen világos, hogy a könyv végén függelékszerűen közölt, alapvetően a szerzőnek az állatokhoz fűződő viszonyáról szóló egyoldalas interjúrészletnek mi itt a relevanciája, de annyi baj legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.