Magyar Narancs: A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének adatai szerint tavaly 2 százalékos növekedést produkált a könyvpiac, pedig az Alexandra bedőlése miatt sokan visszaesésre számítottak. Ennél nagyobb is lehetett volna a növekedés, vagy semmi hatása nem volt az Alexandra-ügynek?
Halmos Ádám: A januári Alexandra-csőd után csak pár hónapig nem üzemeltek egyáltalán az általuk fenntartott boltok, ráadásul nem kiemelt forgalmú időszakban, ugyanis a könyvpiacon a forgalom zöme az utolsó negyedévben realizálódik. Amikor bezártak, a többi üzletláncban megugrott az értékesítés, majd májustól fokozatosan újranyitottak a boltok.
MN: A Libri Könyvkiadó Kft. az előző évekhez képest is kiugró eredményt ért el, és a Libri Könyvkereskedelmi Kft. is masszívan nyereséges. Ebben szerepet játszott, hogy ez utóbbi nyolc jó helyen lévő Alexandra-üzletet nyitott újra?
Halmos Ádám: El kell választani a kereskedelmet és a kiadást, ahogy a valóságban is egészségesen elválik a két cég, mi pedig a kiadásban vagyunk illetékesek. Mi tavaly az első negyedévben mínuszban voltunk; a bevétel csökkent, mert mégiscsak elveszítettük a második legnagyobb kereskedelmi partnerünket. Az év végére mégis jelentős növekedést produkáltunk, mert addigra a készleteinket visszahelyeztük a boltokba, és az utolsó negyedévben jó pár kiugróan sikeres könyvünk volt. Elég, ha csak Bödőcs Tibort, Fa Nándort, Náray Tamást vagy épp a traumafeldogozás magyar származású szaktekintélyét, Edith Eva Egert említjük.
Sárközy Bence: A kiadói csoport elérte az optimális méretet, humán erőforrást nem bővítünk, a költségeink már nem nőnek jelentősen, a szervezet egyre eredményesebb. Viszonylag stabil címszámmal dolgozunk, ezek menedzselésében akarunk fejlődni. Minden évben úgy strukturáljuk újra a címlistánk összetételét, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.
MN: A könyvpiac megengedi a cégnövekedést stabil címszámmal? Ahhoz vagy árat kell emelni, vagy adott címszám mellett kell a könyvekből több darabot eladni.
Halmos Ádám: A legfontosabb a kínálat összetétele, hogy hány olyan könyv van benne, amely nagy példányszámban fogy. Egyensúlyt kell találni a sikerkönyvek, a folyamatos, kiszámítható eladást biztosító backlistcímek és a kulturális misszióból kiadott könyvek között. Az eladott példányszám nagyjából megbecsülhető előre, a válogatáson és a portfólió összetételén múlik minden.
Sárközy Bence: A piac nagyságrendekkel nem változik, de az elmúlt években kiesett az egyik legsikeresebb vállalat, az Ulpius-ház milliárdos forgalommal, közben meggyengült az Alexandra-csoport. Sok szerző átkerült hozzánk és más kiadókhoz. Ha valamire kereslet van, gyorsan megtalálja a kiadóját. Nehéz megmondani, hol vannak a cégünk határai ezen a piacon, és nehéz megjósolni a változásokat.
MN: Az Alexandra-csőd miatt a könyvszakmában többen felvetették az állami beavatkozás ötletét: a követelések állami felvásárlásáról, a tao-kedvezmény kiterjesztéséről beszéltek például. Baj, hogy nem történt semmi?
Halmos Ádám: Amíg egy piac tud önszabályozóan működni, addig érdemes ennek örülni. A könyvpiac ilyen, és közben még szerényen növekszik is.
| ||
Sárközy Bence: A magyar könyvpiac kielégítő állapotban van. Kőszínházak tényleg csak állami támogatással tudnak működni, a szlovén könyvpiac pedig az olvasók kis száma miatt nyilvánvalóan életképtelen volna állami források nélkül. Magyarországon nem ez a helyzet. Csak kicsi, a fősodortól távolabb eső szegmensek nem képesek egyáltalán piaci alapon működni, például az akadémiai könyvek kiadása. Ez viszont részben felsőoktatási kérdés.
MN: A verseskötetekről hallani még, hogy közel lehetetlen piaci alapon nullára kihozni a kiadásukat.
Sárközy Bence: Mi olcsó formátumban adjuk ki ezeket, nem keménytábla-védőborítóval, és egyelőre eredményesen célozzuk a közönséget. Éppúgy fontos a megtérülésük, mint egy kommersz regény vagy egy populáris ismeretterjesztő könyv esetében. Nem keresztfinanszírozunk. Nálunk ez is sikeres üzletág.
MN: Ugyanakkor a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) keresztül befolyik a kiadókhoz állami forrás, így a Libri Kiadói Csoporton belül a többi közt a Jelenkorhoz is.
Halmos Ádám: Az ötvenmilliárdos piacon a nem célzott, szabadon pályázható NKA-támogatás néhány százmillió forint. Minimális hatása van a piacra.
Sárközy Bence: A Jelenkor Kiadó az egyik legutolsó vásárlásunk, 2015-ben vettük. Az átvételkor közelítőleg 8 millió forintos árbevétele az első teljes évünkben 60 millió fölé emelkedett, tavaly már 160 millió felett volt, és az idén reményeink szerint a 200-hoz fog közelíteni. Minden évben nagyjából 5 millió forint NKA-s „csomagtámogatást” nyert a kiadó a kortárs magyar programjára. Köszönő viszonyban sincs a támogatás azzal, ahogy piaci alapon organikusan növekszünk.
Halmos Ádám: Fordítva is nézhetjük: mi történne, ha lenne számottevő állami támogatás? Mondjuk, 5 milliárd forint arra, hogy versesköteteket adjunk ki, mert elviselhetetlen a verseskötetek hiánya. Ettől még az emberek nem vennének több verseskönyvet. Kiállhatnánk a Nyugati térre, és ajándékozhatnánk könyveket a járókelőknek, de meggyőződésem, hogy akkor sem olvasnák el. Fontos, hogy az olvasó áldozzon a vágyott kulturális élményért.
MN: Úgy is lehetne hasznosítani a jelentősebb állami forrást, hogy több cím kiadása helyett a kiadott címek árát csökkenti a kiadó.
Halmos Ádám: Annak sem lenne hatása. Többen vennék a Magyar Narancsot, ha ötven forinttal olcsóbb lenne? A versesköteteinket 1500 forintért adjuk, 1200-ért sem vennék őket többen. Nem éri meg a közpénzt erre költeni. Hasznos helyen például a szerzőknél volna, hogy nyugodtabban alkothassanak.
| ||
Sárközy Bence: De hogy ez jót tenne-e a minőségnek, az más kérdés. József Attila sem alkotott jólétben, Radnóti Bori notesze pedig fájdalmas és gyalázatos körülmények között született. Egyáltalán nem biztos, hogy jelentős állami támogatással nagyszerű könyvek születnének, és azokat bárki megvenné. Az államnak viszont kitüntetett feladata lehetne az olvasáskultúra életben tartása, és elsősorban az oktatáson keresztül. De ezt is úgy érdemes csinálni, ha nem minősítjük az olvasókat, hanem megadjuk nekik a szabadságot, hogy bármilyen szöveget is, csak olvassanak. Mi is ezt próbáljuk tenni. Nem stigmatizáljuk a kiadványainkat. Ugyanúgy kiadunk a különböző cégeinknél BDSM-regényt, mint Nádas Pétert és Márait, Disney-mesét vagy Minecraftot, mint kortárs magyar gyerekverset.
Halmos Ádám: Minden politikai rendszer törekszik kijelölni, mi az érték és mi nem az, hogy ezzel a saját ideológiai közegét megteremthesse. Mi azonban nem ideológiai alapon adunk ki könyveket, hanem a meglévő kulturális értékek széles skáláját kínáljuk politikai nézetektől függetlenül, az olvasói igényekre alapozva.
MN: Az állami szerepvállalás nemrég úgy vetődött fel, hogy kormányközeli vállalkozók bevásárolnák magukat a könyvterjesztésbe.
Sárközy Bence: Magánemberek magánfelvetéseire szerintem nem szükséges reagálnunk.
MN: L. Simon László volt kulturális államtitkár is felvetette ezt, nem csak újságírók.
Sárközy Bence: Ott voltam, amikor ezt mondta, és azt is mondta, hogy „vidéki képviselőként” beszél, nem más funkcióból.
MN: „Nem valószínű, hogy az állam megvegyen egy létező láncot. Ennél intelligensebb a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Vannak erre vállalkozók” – ez hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol L. Simon László, Kolosi Tamás, a Líra Könyv Zrt. tulajdonosa és Gyurgyák János, az Osiris Kiadó vezetője beszélgetett. Egyébként, ha lényegtelen L. Simon képviselői véleménye, miért ment el a rendezvényre?
Sárközy Bence: Kíváncsi voltam.
Halmos Ádám: Ha bárki könyvkereskedő hálózatot nyit vagy vesz, a piac összességében nem fog ettől változni, nem vesznek majd több könyvet az emberek.
MN: De az lehet, hogy a Libriben kevesebbet vásárolnának.
Halmos Ádám: Lehet, de Kepes András könyvéből ugyanannyit fogunk eladni akkor is.
Sárközy Bence: Valakik gondolnak valamit, mások ezt üzenetként értelmezik. Túl ködös ez ahhoz, hogy erről beszélgessünk.
MN: Amiatt sem aggódnak, hogy a kormánnyal meglehetősen rossz viszonyt ápoló Spéder Zoltán kisebbségi tulajdonos a Libri-Bookline Zrt.-ben, így közvetetten a kiadóvállalatban is?
Halmos Ádám: Nem, egyáltalán nem aggódunk miatta. Minket bíztak meg a tulajdonostársaink azzal, hogy menedzseljük a kiadóinkat. A Libri Könyvkiadói Csoportban az egyes kiadók, így a Helikon, a Park, a Jelenkor, vagy épp a Kolibri portfóliójában megjelenő könyvekről a műhelyek vezetői hoznak döntéseket. Amikor bárki a jelenlegi tulajdonosok közül odajön hozzám, és azt javasolja, hogy adjuk ki kutykurutty művét, akkor egy szakmai beszélgetést követően észérvekkel próbáljuk egymást meggyőzni arról, hogy a kiadásnak piaci alapon van-e relevanciája.
Sárközy Bence: 2003-ban vidéki fiúként vettek fel a Magvető Kiadóba, annyim volt, amennyit megtanultam. Nekem nem a hatalmi játszmák a meghatározó élményeim a könyvpiacon, hanem a nagy művek és az emberi gesztusok. Amikor először olvastam a Bevezetés a szépirodalomba darabjait, és amikor a kétéves fiammal Esterházy Péter négykézlábra ereszkedve oroszlánosat játszott. Órákon át beszélhetek Nádas Péterrel Misima Jukióról, de azért is őt hívnám, hogyan készíti a boeuf bourguignont. Szerkesztettem Thomas Pynchont, és most adom ki David Foster Wallace-t; piaci öngyilkosságnak tűnhetnek, de én hiszek bennük. A barátommal csináltam egy kiadót hét éve, szinte a semmiből, és ma piacvezető. Együtt vacsorázhatok Andrew Wylie-val, többek között Philip Roth, Borges és Albert Camus ügynökével, és a világban fogadnak bennünket a legtöbb szerkesztőségi szobában. A szerzőink a stábunk miatt választottak minket, akik hozzáértő és nagyszerű emberek, színvonalas szolgáltatást nyújtanak, és eljuttatják az olvasókig a könyveket.
MN: Akkor azok a vádak sem igazak, hogy egyes szerzők, akiket szeretnek jobboldalra sorolni a sajtóban, azért nem jutnak el az olvasókhoz, mert a kiadók és a kereskedők hátrányosan megkülönböztetik őket?
Halmos Ádám: Engem még soha nem keresett meg „egyes jobboldali szerző” azzal, hogy „jobboldali szerző” vagyok, méltatlanul hanyagolnak, hadd jelenjek meg. Ha kapnék is ilyen megkeresést, előbb elolvasnám a könyvet, beszélgetnék a szerzővel, és piaci alapon megfontolnám a könyv kiadását. Erős a szelekció, de elsősorban üzleti és minőségi alapú: évente 500 könyvet adunk ki, ennek fele magyar szerző.
MN: Milyen szempontok szerint helyezik ki a Libri-boltokban a könyveket? Gyakran találkozni azzal az egyébként logikus váddal is, hogy a Libri saját kiadócsoportjának könyveit teszi előre.
Halmos Ádám: Ez egy dolog miatt nem logikus. Egy kereskedelmi vállalatnak az érdeke nem csupán azon kiadók könyveinek eladása, amelyekben tulajdonrésze van, hanem általában a sikeres könyveladás, ha maximalizálni akarja az árbevételét a piacról. Nem teheti meg, hogy olyan könyvet emeljen ki, amit nem fognak megvenni. Ezt látom az adatainkból. A Park Kiadó árbevétele nem változott jelentősen amiatt, hogy bekerült a Libri cégcsoportba. A Jelenkoré igen, 2-3 év alatt a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb műhelyévé vált. A Kolibrit nulláról 600 milliós céggé építettük, a nagy múltú, konzervatív értékrendű Helikon árbevételét megdupláztuk az elmúlt 6 év alatt. Ez azért van, mert olyan könyveket adunk ki, amiket megvásárolnak. De igen, valóban vannak könyvpiramisok ezekben a boltokban, ahová a mi könyveinket helyezik ki, ahogy vannak olyanok is, ahová más kiadókét. Azért hangsúlyos a csoportunk jelenléte a polcokon, mert több könyvet adunk ki, mint mások.
Sárközy Bence: Inkább az igényes és tanult réteg talál magának a könyvben szórakozást, vagyis ha azt gondoljuk, hogy csupán a kihelyezés miatt vásárolnak olvasmányélményt, azzal lenézzük őket. Ha a hentes selyemhernyót rakna ki, az lenne a vasárnapi ebéd?
| ||
Halmos Ádám: Átlagban a bevételünk 5-6 százalékát költjük marketingre, az eladást ez valóban befolyásolja, de nem kimagaslóan. A kiadóvezetők előre meg tudják mondani, melyik könyvből mennyit fognak eladni. A hibahatár 5 százalék. Ebbe belekalkuláljuk a kommunikációs és marketingköltséget, ami egyes könyveknél arányosan lehet 15 százalék is, másoknál nulla, de valójában a könyvön és legfőképp az olvasón múlik, hogy megveszik vagy sem.
MN: Min múlik az, hogy a külföldi könyvpiacon milyen magyar szerzők jelennek meg? Mostanában újra sokat beszélnek arról, főként a kormányközeli sajtóban, hogy a külföldi reprezentációban túlsúlyban vannak az úgynevezett balliberális szerzők.
Halmos Ádám: Mi beküzdöttük magunkat a nemzetközi könyvpiacra, Barabási Albert-László kutatási eredményeit alapul véve egy skálafüggetlen hálózat egyik csomópontjává váltunk. A könyvpiaci döntések ebben a nemzetközi hálózatban születnek. A saját sikereink azon múlnak, mennyire tudunk más nagy csomópontokhoz kapcsolódni. Eltaláljuk-e, melyik magyar könyvet kinek kell ajánlani ahhoz, hogy ő tovább ajánlja tíz másik szerkesztőnek.
Sárközy Bence: Ez egy régimódi, hierarchizált szakma, büszke arra, hogy több száz éve konzerválja a kultúrát. Amerikában és a nagyobb piacokon szinte mindenki asszisztensként kezdi, és onnan küzdi magát felfelé. Ezeknek az embereknek az ad tartást, hogy ezt az utat bejárták, kitanulták a szakmát. Kölcsönös a megbecsülés és a bizalom. Ha egy hasonló műveltségű holland szerkesztő ajánl nekem egy holland könyvet, akkor tudom, hogy nem akar megtéveszteni, nem csak az mozgatja, hogy fizessek érte, politika pedig végképp nincs mögötte. Ebbe a körbe nehéz bekerülni, és tiszteletben kell tartani a játékszabályokat – ha rákötözök egy könyvre hárommillió forintot, és behajítom a frankfurti könyvvásár közepére, semmi sem fog történni. Nincsenek trükkök, amikkel befolyásolni lehetne a piacot. Mi egyszerűen csak megtanultunk mozogni ezen a színtéren. Hibákat is ejtünk persze. Gárdos Péter Hajnali láza és Forgách András Élő kötet nem marad című könyve bejött, sok másikkal meg elhasaltunk. És még ezekről sem derült ki, hogy üzletileg is mindenütt bejönnek-e, vagy csak nagy volt a várakozás.
Halmos Ádám: El lehet érni, hogy lefordítsanak magyar könyveket, különböző támogatásokkal akár azt is, hogy kisebb kiadók kiadják. De sikert elérni a nagyoknál már sokkal nehezebb. Szerintem nem reális, hogy Magyarországról ennél több könyv szerepeljen jól a nemzetközi könyvpiacon.
MN: Itt az állam érdeke találkozhat akár a Libriével is. Az állami Balassi Intézet Publishing Hungary alprogramja évi mintegy kétszázmillióból reprezentálta a magyar könyvkultúrát külföldön az elmúlt években. Vezetőjét éppen most menesztették az intézetet vezető helyettes államtitkárral együtt.
Sárközy Bence: Annak az államnak lehet fontos a mi jogügynöki sikerünk, amelyik hinni tud abban, hogy minden magyarul született könyv sikere ugyanannyira fontos és ugyanannyit ér. Mi tényleg csak pincérek vagyunk, odatartjuk az étlapot, a vendég választ. Az állam úgy tudna ebbe bekapcsolódni, hogy örül és büszke. Esetleg támogatja a fordítást. Fordítástámogatási programokra pazar minták vannak Európában, többek közt a holland, a katalán és a dán is kiváló, meg kell csak nézni, mit csinálnak, és adaptálni kell.
MN: A Petőfi Irodalmi Múzeum égisze alatt működik egy ilyen program, évente meglehetősen szerény 30 millióból.
Sárközy Bence: A Forgách-könyv egyes kiadói tudtommal kaptak támogatást, de a külföldi kiadókat nem emiatt érdekelte. Amikor még a Magyar Könyv Alapítványnál volt a fordítástámogatás ügye, több könyv jelent meg idegen nyelveken, kisebb-nagyobb kiadóknál, valahogy átláthatóbb volt a rendszer. Az biztos, hogy ha a magyar állam ambíciója az, hogy nemzetközi könyvvásárokon is bemutassa a magyar kultúrát, akkor ahhoz könyvek kellenek, másrészt praktikus a szakmát segítségül hívni, mert a kapcsolatai jobbak ezen a területen, mint bármelyik állami szervnek. De hallani vélem a kérdések mögötti kérdést: a most felbukkanó összeesküvés-elméleteket régről ismerjük. „A” író gyanúja, hogy a külföldön sikeres „B” író megakadályozza őt a kinti sikerben, már akkor is létezett, amikor még nem ilyen közönségesen volt minden kétfelé politizálva. És már akkor is abszurd volt. Képzeljük el „B” írót, aki a számára ismeretlen kinti kiadók százainak (hiszen neki országonként csak egy van) sorra írja a leveleket, hogy ne adják ki „A” írót. Nem manipulálhatók így a szakemberek, ezeket a csatajeleneteket is csupán az ismeretlentől való félelem rajzolja a barlangunk falára.
MN: Gárdos Péter és Forgách András mitől működtek a nemzetközi piacon?
Halmos Ádám: Az üzenetük ott is fontos. Gárdos könyve egy hihetetlen, mégis valóságos emberi történet. A megfelelő helyzetben, időpontban, a megfelelő embereknek, megfelelően keretezve elmondtam öt mondatban, majd ők elolvasták a könyvet, és ez működött. De nem gondolom, hogy holnap újra meg tudnám csinálni.
Sárközy Bence: A szerkesztők is emberek, jó modorú emberek ugyan, de egy vásáron öt percük van mindenre, ennyi idő alatt dől el, hogy tovább foglalkoznak-e a könyvvel, elkezdik-e olvasni. Egy-egy könyvvásár előtt rengeteg kéziratot kapunk mindenféle nyelveken, több száz új cím kerül be a rendszerbe, és aztán a kollégákkal való beszélgetések során szelektálunk. Összefut két szerkesztő, az egyik gondolkozik egy könyvön, a másik már túl van rajta, nem tetszett neki az első harminc oldal, és akkor emez el sem kezdi olvasni. Nagy a kínálat, muszáj fókuszálni a figyelmet. A Forgách-könyvet is lehetett tömöríteni: egy fiú múlhatatlanul szereti az anyját, akiről a halála után sok évvel kiderül, hogy egy eszme miatt elárulta még a szeretteit is. Ez a világon bárhol érdekes. De hangsúlyozom, mi legfeljebb helyzetbe hozni tudjuk a műveket.
MN: Egy magyar szerzőtől a zárt, diktatórikus rendszerek és személyes, privát szférára gyakorolt drámai hatásuk témája nagyobb eséllyel kelti fel a figyelmet a nemzetközi piacon? Ha akarom, erre a sémára rá lehet húzni ezt a két könyvet.
Halmos Ádám: A Gárdos-könyvben nem a diktatúra az érdekes, hanem egy extrém helyzetre adott felfokozott érzelmi reakció. Ez a séma, amiről beszél, nem létezik – elképzelhető, hogy ilyen témájú könyvek érdekesek lesznek, ahogy az is, hogy nem. Ha azt a kérdést tenné fel, érdekli-e a nemzetközi közvéleményt az, hogy Magyarországon milyen a demokrácia állapota, azt mondanám: szerintem érdekli. De nem láttam még olyan, Magyarországról indult nemzetközi könyvsikert, amely konkrétan ezzel foglalkozott volna. Viszont el tudom képzelni, hogy ha Orbán Viktor egy jó könyvben összefoglalná a politikai nézeteit, el lehetne adni. Ha ezt egy szintén jól megírt könyvben valaki cáfolná, azt is.
Sárközy Bence: Irodalmárok pedig ilyen kérdésekkel nem tudnak mit kezdeni. A Moby Dick után sem lett minden olyan angolszász regény sikeres, amely egy nagy tengeri állat és egy ember harcáról szól, és tőle függetlenül kapott Az öreg halász és a tenger című művére Hemingway Nobelt. A sztori egy dolog, a megformáltság teszi örök érvényűvé. A témának vajmi kevés köze van a minőséghez. De mondok egy érdekes példát: az a tapasztalatunk, hogy nem mindig pont ugyanaz kell a nemzetközi piacra, mint itthonra. A szerzővel egyeztetett szerkesztői döntés áll amögött, hogy Forgách könyvének nemzetközi változata más lett, mint az első magyar megjelenés. A hazai kontextusban a dráma megértéséhez nem volt nélkülözhetetlen, hogy a könyv elmesélje az anya és az apa megismerkedését Palesztinában, sem a család későbbi londoni éveit. A nemzetközi közönségnek ezek lényeges adalékok.
