Könyv

Az első, Emlékezésgyakorlat című ciklus egy régebbi Takács Zsuzsa-verstől veszi kölcsön a címét. Az 1988-as Sötét és fény korában megjelent szöveg egyszerre halálmítosz és ars poetica: egy halottat szólít meg, aki élet utáni vágyakozásában emlékezésgyakorlatokat tart és verset ír, ilyen módon pedig végre megérti a költő ént, akit már életében ugyanez az érzés sarkall írásra.

Az autizmussal élő, 13 éves japán fiú fontos könyvét a Felhőatlasz szerzőjének fordításában ismerte meg a világ. Ezen a héten már magyarul is olvasható.

A politikai közösségek állapota mélyen összefügg azzal, hogyan viszonyulnak az általuk képviselt csoportok múltjához - ezt jól tudjuk, ahogy azt is, hogy az a politikai közösség, amit magyarnak nevezünk, rossz állapotban van.

Ami felszívódhat, az felszívódik, ami szétszóródhat, szétszórattatik, legyen az legó, puzzle vagy bármilyen szeriális bizbasz. Alapvető törvényszerűség ez az emberi élet hajnalán.

Immár magyarul is olvasható B. J. harmadik naplója, a Bolondulásig – ma megjelenő lapszámunkban ennek apropóján olvashatnak interjút Miss Fieldinggel. De hogy melyik James Bond és melyik Mr. Darcy áll legközelebb az írónő szívéhez, az csak itt és csak most olvasható.

A gyanútlan olvasóban már az első oldalon rokonszenv ébred az életéről mesélő szerény férfi iránt, aki rögtön azzal kezdi, hogy soha nem érdekelte sem a pénz, sem a társadalmi pozíció. Dombtetőn álló, tágas kerttel körülvett, impozáns villájára is csak azért tehetett szert, mert jelleme és teljesítménye alapján a jelentkezők közül az eredeti tulajdonosok őt tartották érdemesnek arra, hogy féláron átengedjék neki. Aztán lassan derengeni kezd, hogy az idős japán festőművész talán mégsem egészen az, akinek vallja magát: nagyon is büszke hírnevére, s még az is lehet, hogy a pazar házat sem festészetével érdemelte ki.

Itt egy magyar sikerkönyv, amely mélyre szeretne ereszkedni a milliárdosok, cégvezetők, a felső tízezer kiüresedett életébe. Megnéztük, milyen sikerrel.

Ahogy a nóta mondja, sokan voltunk kevesen, akik az egy éve túszul ejtett József Attila-szoborhoz járultunk – azaz járultunk volna. A beígért március 14-i „láthatáson” kordonok fogadtak, így hát a szobortól kétszáz méterre álltunk neki a verseknek.

Aktuális-e ma Petőfi, vagy már a kérdés is az évszázados kultusz hamis hangján szól? Az évente imázst váltó asszimiláns költőről, a politizáló Petőfiről és a petőfiző politikáról beszélgettünk az ELTE tanszékvezetőjével, a tavaly megjelent Petőfi-kísérletek szerzőjével.

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád"- intett óva az a Nietzsche, akit Georges Bataille többször is megidéz eredetileg 1954-ben megjelent könyvében. Bataille bizonyosan olvasta eme intelmet, szemlátomást azonban mégsem törődött vele. Ahelyett ugyanis, hogy bölcsen felvértezte volna magát az evilági létezés fojtogató lidércnyomása ellen, inkább egy űzött, elkárhozott lélek fegyvertelenségével, saját szóhasználatával élve "pőre szellemként" derekasan állta az örvény tekintetét, és küzdött - elsősorban saját - szörnyeivel.

A festőművész munkásságának egy szeletét, a legutóbbi öt évet bemutató kisméretű könyv egyfajta sajátos hibrid műfajban készült: valójában egy beszélgetőkönyv és egy katalógus elegyedik benne egymással.

Frei Tamás összeesküvés-elméleteit komolyan kell venni, hiszen nemrég kiderült, hogy Matolcsy és Orbán is ezekből a regényekből tájékozódik a világpolitikáról. Megnéztük, mennyit ér a „2015 – A káosz éve és a magyar elit háborúja”.

Jacob Barnett. Érdemes ezt a nevet megjegyezni. Jake 15 éves, és a világ egyik legígéretesebb asztrofizikus-palántája, 170-es IQ-jával a köztünk élő kis Einstein. Egyetemen tanul, fizetett kutató, és egy olyan eredeti elmélet kidolgozásán munkálkodik, amelyért a hozzáértők (és nem csupán a média) szerint egyszer Nobel-díjat kaphat.