A balkáni zsebsztálin odacsap – Mit tud Frei Tamás új könyve?

  • Pogrányi Péter
  • 2014. március 11.

Könyv

Frei Tamás összeesküvés-elméleteit komolyan kell venni, hiszen nemrég kiderült, hogy Matolcsy és Orbán is ezekből a regényekből tájékozódik a világpolitikáról. Megnéztük, mennyit ér a „2015 – A káosz éve és a magyar elit háborúja”.
false

A magyar olvasók nem hülyék. Azért röpítik az eladási listák élére Frei Tamás könyveit, azért avatják a legnépszerűbb kortárs magyar íróvá, mert nála megtalálják mindazt, amire szükségük van: izgalmas történetet és koherens világmagyarázatot, ami a saját jelenükről szól. Siránkozhatnánk azon, hogy miért nem igényesebbek ezek az olvasók, miért nem vesznek minden Frei mellé mondjuk egy verseskötetet is, de inkább lássuk, mit tud a legutóbbi könyv.

A francia idegenlégió egykori katonája, André köré épülő trilógia harmadik része elsősorban akcióregény. Lövöldözések, autós üldözések peregnek lapjain, nagyjából egy közepes Bruce Willis-akciófilm szintjén: pontosan vannak összerakva a jelenetek, semmi truváj, jól bejáratott sémákat használ az író. Nagy költségvetésű robbanások, ablakszilánk-fröccsenések, megfelelő ritmusban, távoli helyszíneken játszódó lassú betétekkel tagolva. A John Woo filmjeire jellemző belassítások jól működnek a legkiélezettebb helyzetekben: amikor a főhős éppen egy ablakon repül ki (többször előfordul), szinte megáll az idő, így tudja a végletekig (ritkán a komikumig) fokozni a feszültséget. De akármilyen lehetetlen küldetés előtt áll is André, persze karcolások nélkül megússza, megszökik, megment és általában mindent megold. Borítékolt hepiend, az olvasó elégedetten dől hátra.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy a könyv közege a kortárs nagypolitika. Az előszó suta és szintaktikailag is erősen bírálható mondataiban Frei leszögezi, amit ilyenkor le szoktak: a könyv fikció. (Nota bene a regény szövege kifejezetten szűkölködik nyelvi hibákban, nyilván egy gondos szerkesztő keze van a dologban.) A regény kétségkívül érdekes alternatív története szerint Gyurcsány belebukott az őszödi beszéd kiváltotta botrányba, 2007-től Orbán Viktor lett a miniszterelnök, de a négyéves ciklus után tőle is elragadta a hatalmat egy meg nem nevezett politikai csoportosulás. Nem lehet róluk sokat megtudni, csak annyit, hogy demagógok, vezetőit jellemezve Frei feltalálja a poligarcha szót: „a politikus összeolvadása az állami megrendelésekből milliárdossá váló oligarcha típusával.” Ez a párt 2015-ben újra nyer a választásokon, és ezzel megpecsételődik Magyarország sorsa, a „balkáni zsebsztálin” rémuralma tovább folytatódik.

Matolcsy megvilágosodik

Frei előző regényének hatása a magyar történelemre csak nemrég lett nyilvánvaló a nagyközönség számára. Az Origo cikkét idézzük, további részletek ott. „A Frei-könyvben néhány amerikai bankár padlóra küldi Magyarországot, és ennek mikéntjéről is szó esik: »kell egy laza kis leminősítés«. Wiedermann Helga szerint Matolcsy György az elolvasás után elküldte Orbán Viktor miniszterelnöknek a pénzügyi összeomlásról szóló részeket. A Heti Válasz pedig azt a következtetést vonta le, hogy a regény által vázolt forgatókönyvet az élet igazolta."

Helyben vagyunk. Az elmúlt évek cinikus politikai-jogi döntéseit, a kormány szabadságharcos, nyugatellenes, keletre nyitó retorikáját ugyanis Frei valósághűen ábrázolja, egy fiktív párt és vezetői álcája mögé bújtatva. Beazonosíthatóak az előző évek közéletet tematizáló ügyei a magánnyugdíjpénztárak államosításától az új, gerrymanderingelt választási rendszer aránytalanságaiig. Így tehát a regény hoz is, meg nem is. Az általa felvázolt narratíva nem több puszta kompilációnál: tényeket sorol, de összefüggéseket nem lát. Amit mégis, az betudható a magyar nép összeesküvés-elméletekre való feltétlen nyitottságának: erre játszik főként. Decensebb, mint a műfaj nagyágyúi (chemtrailesek, ufóhívők, Echo tévé stb.), de végeredményben minden valóságvonatkozás a regény akciódússá tételének rendelődik alá.

André, a főhős azért kerül szembe a hatalommal, mert az el akarja venni tőle a cégét. Jelentéktelen eset lenne, de emberükre akadnak benne, hiszen ott áll mögötte a francia titkosszolgálat, plusz a katonai múltja, amelynek köszönhetően eredményesen száll szembe a poligarchákkal. Ezért persze alkalmatlan az „átlagember”, az „egyszeri állampolgár” nézőpontjának felmutatására: az olvasó kirekesztődik ebből a világból, noha elvileg a bőrére megy a játék, nem szólhat bele, a kerítésen kívülről csodálkozik rá – ahogy a Frei-brandet megalapozó tévéműsorokban is – a nagyok életére. Maga az író orákulumként, szent beavatottként áll előttünk, ezért lehet képes megmutatni nem csak a rémisztően valóságos ellenutópiát, de az Európa legfényűzőbb társaságaiban pózoló, luxusban fürdő, csakis a státusszimbólumoknak élő, vagyonukat külföldre mentő politikusainkat is. Valódi motivációjuk és lélekrajzuk azonban nem tárul fel. A borító által ígért „elgondolkodtató dilemmák” ezért csak absztraktak lehetnek: marad nekünk a konteómánia és az elitellenesség.

Ulpius-ház, 2013, 579 oldal, 3999 Ft

Frei irodalmi munkásságáról

Először a trilógia nyitódarabját értékeltük celebregényekről szóló körképünkben, Bárdos és Réz Andrások munkáival összehasonlításban. Matolcsy György bibliáját, A bankárt pedig Laki Mihály közgazdász mutatta be mint az antikapitalista populizmus példaértékű darabját.


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.