| ||
A magyar olvasók nem hülyék. Azért röpítik az eladási listák élére Frei Tamás könyveit, azért avatják a legnépszerűbb kortárs magyar íróvá, mert nála megtalálják mindazt, amire szükségük van: izgalmas történetet és koherens világmagyarázatot, ami a saját jelenükről szól. Siránkozhatnánk azon, hogy miért nem igényesebbek ezek az olvasók, miért nem vesznek minden Frei mellé mondjuk egy verseskötetet is, de inkább lássuk, mit tud a legutóbbi könyv.
A francia idegenlégió egykori katonája, André köré épülő trilógia harmadik része elsősorban akcióregény. Lövöldözések, autós üldözések peregnek lapjain, nagyjából egy közepes Bruce Willis-akciófilm szintjén: pontosan vannak összerakva a jelenetek, semmi truváj, jól bejáratott sémákat használ az író. Nagy költségvetésű robbanások, ablakszilánk-fröccsenések, megfelelő ritmusban, távoli helyszíneken játszódó lassú betétekkel tagolva. A John Woo filmjeire jellemző belassítások jól működnek a legkiélezettebb helyzetekben: amikor a főhős éppen egy ablakon repül ki (többször előfordul), szinte megáll az idő, így tudja a végletekig (ritkán a komikumig) fokozni a feszültséget. De akármilyen lehetetlen küldetés előtt áll is André, persze karcolások nélkül megússza, megszökik, megment és általában mindent megold. Borítékolt hepiend, az olvasó elégedetten dől hátra.
Ennél sokkal érdekesebb, hogy a könyv közege a kortárs nagypolitika. Az előszó suta és szintaktikailag is erősen bírálható mondataiban Frei leszögezi, amit ilyenkor le szoktak: a könyv fikció. (Nota bene a regény szövege kifejezetten szűkölködik nyelvi hibákban, nyilván egy gondos szerkesztő keze van a dologban.) A regény kétségkívül érdekes alternatív története szerint Gyurcsány belebukott az őszödi beszéd kiváltotta botrányba, 2007-től Orbán Viktor lett a miniszterelnök, de a négyéves ciklus után tőle is elragadta a hatalmat egy meg nem nevezett politikai csoportosulás. Nem lehet róluk sokat megtudni, csak annyit, hogy demagógok, vezetőit jellemezve Frei feltalálja a poligarcha szót: „a politikus összeolvadása az állami megrendelésekből milliárdossá váló oligarcha típusával.” Ez a párt 2015-ben újra nyer a választásokon, és ezzel megpecsételődik Magyarország sorsa, a „balkáni zsebsztálin” rémuralma tovább folytatódik.
| Matolcsy megvilágosodik Frei előző regényének hatása a magyar történelemre csak nemrég lett nyilvánvaló a nagyközönség számára. Az Origo cikkét idézzük, további részletek ott. „A Frei-könyvben néhány amerikai bankár padlóra küldi Magyarországot, és ennek mikéntjéről is szó esik: »kell egy laza kis leminősítés«. Wiedermann Helga szerint Matolcsy György az elolvasás után elküldte Orbán Viktor miniszterelnöknek a pénzügyi összeomlásról szóló részeket. A Heti Válasz pedig azt a következtetést vonta le, hogy a regény által vázolt forgatókönyvet az élet igazolta." |
Helyben vagyunk. Az elmúlt évek cinikus politikai-jogi döntéseit, a kormány szabadságharcos, nyugatellenes, keletre nyitó retorikáját ugyanis Frei valósághűen ábrázolja, egy fiktív párt és vezetői álcája mögé bújtatva. Beazonosíthatóak az előző évek közéletet tematizáló ügyei a magánnyugdíjpénztárak államosításától az új, gerrymanderingelt választási rendszer aránytalanságaiig. Így tehát a regény hoz is, meg nem is. Az általa felvázolt narratíva nem több puszta kompilációnál: tényeket sorol, de összefüggéseket nem lát. Amit mégis, az betudható a magyar nép összeesküvés-elméletekre való feltétlen nyitottságának: erre játszik főként. Decensebb, mint a műfaj nagyágyúi (chemtrailesek, ufóhívők, Echo tévé stb.), de végeredményben minden valóságvonatkozás a regény akciódússá tételének rendelődik alá.
André, a főhős azért kerül szembe a hatalommal, mert az el akarja venni tőle a cégét. Jelentéktelen eset lenne, de emberükre akadnak benne, hiszen ott áll mögötte a francia titkosszolgálat, plusz a katonai múltja, amelynek köszönhetően eredményesen száll szembe a poligarchákkal. Ezért persze alkalmatlan az „átlagember”, az „egyszeri állampolgár” nézőpontjának felmutatására: az olvasó kirekesztődik ebből a világból, noha elvileg a bőrére megy a játék, nem szólhat bele, a kerítésen kívülről csodálkozik rá – ahogy a Frei-brandet megalapozó tévéműsorokban is – a nagyok életére. Maga az író orákulumként, szent beavatottként áll előttünk, ezért lehet képes megmutatni nem csak a rémisztően valóságos ellenutópiát, de az Európa legfényűzőbb társaságaiban pózoló, luxusban fürdő, csakis a státusszimbólumoknak élő, vagyonukat külföldre mentő politikusainkat is. Valódi motivációjuk és lélekrajzuk azonban nem tárul fel. A borító által ígért „elgondolkodtató dilemmák” ezért csak absztraktak lehetnek: marad nekünk a konteómánia és az elitellenesség.
Ulpius-ház, 2013, 579 oldal, 3999 Ft
| Frei irodalmi munkásságáról Először a trilógia nyitódarabját értékeltük celebregényekről szóló körképünkben, Bárdos és Réz Andrások munkáival összehasonlításban. Matolcsy György bibliáját, A bankárt pedig Laki Mihály közgazdász mutatta be mint az antikapitalista populizmus példaértékű darabját. |
