Könyv

Szemben a múlttal

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze

  • Kádár Judit
  • 2014.03.20 13:02

Könyv

A gyanútlan olvasóban már az első oldalon rokonszenv ébred az életéről mesélő szerény férfi iránt, aki rögtön azzal kezdi, hogy soha nem érdekelte sem a pénz, sem a társadalmi pozíció. Dombtetőn álló, tágas kerttel körülvett, impozáns villájára is csak azért tehetett szert, mert jelleme és teljesítménye alapján a jelentkezők közül az eredeti tulajdonosok őt tartották érdemesnek arra, hogy féláron átengedjék neki. Aztán lassan derengeni kezd, hogy az idős japán festőművész talán mégsem egészen az, akinek vallja magát: nagyon is büszke hírnevére, s még az is lehet, hogy a pazar házat sem festészetével érdemelte ki.

A második világháborús vereséget követő időszakban, Japán egy meg nem nevezett városában játszódó lélektani regényben Ono úr a két lányával és kisfiú unokájával folytatott beszélgetéseit igyekszik felidézni, hogy megértse a fiatal generációt, amely rokonszenvezik az országot legyőző, majd megszállóként a demokrácia kiépítésében segédkező amerikaiakkal, s megveti azokat a nacionalista honfitársait, akik a háború előtti években a japán népet más országok ellen uszították. Eközben a festő saját korábbi magatartásával is szembesül. Szükségszerűen pontatlanul működő memóriája, néha saját magát is félrevezető állításai, téves következtetései rávilágítanak a múlttal való szembenézés buktatóira.

Valójában Ono sem szívesen és nem is teljesen önszántából veszi rá magát erre a fájdalmas műveletre: lányai szorítják rá, mert attól tartanak, hogy a már huszonhatodik évében járó kisebbik lány házasodási esélyeit rontja, ha apjuk nem vállal felelősséget tetteiért, a szerepért, amit a közelmúlt történelmének alakításában játszott. Az emlékezete mozaikjaiból apránként összeálló kép alapján bőven van mit megbánnia. Fiatalemberként lázadó volt, a patriarchális családfő akarata ellenére választotta hivatásul a könyvvitel helyett a festészetet, s annak idején belevetette magát a nagyvárosi "lebegő világba", azaz az "élvezetek, a mulatságok és az italozás éjszakai világába", hogy megörökítse annak tünékeny szépségét. De valamikor a húszas évek elején "dekadensnek" minősítette és feladta addigi művészi ars poeticáját, és a fasiszta politika szolgálatába állt. A harmincas években a japán imperializmus egyik ünnepelt propagandaművésze lett, többé nem fiatal lányokat festett alkonyatban, hanem szuronyos puskát szorongató katonákat. A belügyminisztérium kulturális bizottságának tagja és a hazafiatlan tevékenységet vizsgáló bizottság hivatalos tanácsadója, amikor az ő információi alapján bebörtönzik és megkínozzák legtehetségesebb tanítványát. Ekkoriban jut jelképes összegért az árnyas fák övezte villához. Amikor a regény jelenében, vélhetően Ono dicstelen múltja miatt, lánya házassága forog kockán, Noriko jövendőbeli férje és annak rokonai előtt kiprésel magából néhány beismerő mondatot, amit később maga is csak "vallomásféleségnek" nevez. Elismeri, hogy követett el hibákat, s hogy mindabból, amit tett, "végeredményben sok minden káros volt a nemzet számára", de siet hozzátenni, hogy jóhiszeműen cselekedett, amivel egyszersmind fel is menti magát. A lelki épsége védelmében önámító - hiszen a háborúban felesége és fia is életét vesztette, villája súlyosan megrongálódott, neki pedig a vereséget követően nyugdíjba kellett vonulnia -, néhol hazugságtól sem visszariadó, ráadásul gyenge memóriájú Ono a regény végére sem kerül tisztába önmagával, és mivel nyilvánvalóan megbízhatatlan narrátor, az olvasó sem láthat tisztán.

A lebegő világ művésze az 1954-ben Nagaszakiban született, hatéves korától Nagy-Britanniában élő, magát "internacionalista írónak" tartó Kazuo Ishiguro korai, 1986-ban megjelent műve. Valamikor 2000-ben, az akkor már az egyik legjelentősebb brit írónak számító Ishiguro egy újságíró kérdésére, hogy első három regénye miért a második világháború időszakában játszódik, azt válaszolta, hogy "ha valaki japán vagy német származású, erősebb a hajlandóság benne, hogy elgondolkozzon, vajon hogyan viselkedett volna, ha egy generációval korábban születik. Ezt a kérdést viszonylagos jólétben és biztonságtól övezve tettem fel, mert Angliában éltem, és noha a hidegháború időszakát éltük, a fasizmus visszatérésére nem volt valódi esély. Gondolom, attól tartottam, megvan a veszélye, hogy az én generációm kissé önelégültté váljon. Nagyon is félvállról vettük a politikát. Egyfajta gyakorlatnak tekintettem elképzelni, hogy mit tettem volna, ha néhány évvel korábban születek meg, mint a valóságban."

Most, amikor hivatalos szándék a történelmünkkel való őszinte szembenézés meghiúsítása, ennél a kitűnő fordításban megjelent szépirodalmi műnél aligha van aktuálisabb magyar nyelvű olvasmány. Ishiguro könyve segíti annak megértését, miért olyan keserves saját múltunkkal szembesülni, és miért elengedhetetlenül szükséges mégis.

Fordította: Todero Anna. Cartaphilus, 2013, 215 oldal, 2990 Ft

Neked ajánljuk