A végén van egy köszönetnyilvánítás: "A szerző e mű megírása közben semmilyen ösztöndíjban, támogatásban, elismerésben nem részesült." Teher alatt nő a pálma, mondják, és bizony, ez a regény sem halott ügy. De nem is egészen hiba nélkül való. Noha már a fülszöveg is figyelmeztet: szabadszájú és szatirikus a regény - a műfaji megjelölése egyenesen "fekete kabaré" -, de egy szatírában sem kell állandóan poénkodni, ugye. A szabadszájúság dicséretes, hiszen nincs annál rosszabb, mint ha a 21. században Márai Sándor modorában beszéltetjük szereplőinket, de a jóból is megárt a sok. Felesleges ennyit emlegetni az elsődleges és másodlagos nemi jegyeket (az egyik szereplő, a polgármester felesége amúgy Tourette-szindrómás, de alig lóg ki), és hiába van jó humora a szerzőnek, ilyen mennyiségben ömlesztve jópofáskodás lesz belőle. A kulturális utalásokkal ugyanez van: nem jó, ha a könyv segítségével hajszálpontosan meg tudjuk mondani, milyen zenéket, könyveket, filmeket ismer a szerző. És ezek a néhol egészen borzalmas nevek! A főhőst Pandur Ákosnak, az eseményeknek teret adó kisvárost Sárványhahotának hívják, és akkor még nem beszéltünk Pernahayder Jánosról.
Pedig a regény, de leginkább az első harmada jó humorral, szórakoztatóan, tehetséggel megírt. Igen, sokszor slendrián - de erre vannak, volnának a szerkesztők. A depressziós kisvárosi önkormányzati alkalmazott kalandjain azonban a bosszantó hibák ellenére is muszáj röhögni. Mintha Bulgakov elolvasta volna Vonnegut Börleszkjét, elmesélte volna a Rokonok Móricz Zsigmondjának, a beszélgetést pedig Örkény István gépelte volna le részegen. Ami elsőre nem rossz. Szóval mindenképpen kíváncsiak leszünk Orosdy új, ezúttal egy szerkesztő által átfutott, valami jó kiadónál megjelent regényére is.
Illusztrációk: Merényi Dániel. Magánkiadás, 2012, 216 oldal, 2490 Ft
