Óvó néni Nigerben (Lángh Júlia: Közel Afrikához)

  • - emjé -
  • 1996. május 30.

Könyv

- emjé -

Már a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy Niger és Magyarország mennyire hasonlatosak. Például Nigernek sincs tengere, mindkét országot a franciák borították gyászba, és egyik helyen sem lehet elintézni semmit. Talán csak a vezetékes víz tisztább Niamey külső kerületeiben.

Lángh Júlia, lapunk egykori külső munkatársa, hónapokon át egy nigeri bozótfaluban, Illélában volt óvó néni - nincs ebben semmi meglepő, ha tudjuk, hogy a szerző Münchenben is élt évekig. Illéla egy tipikus nigeri falu, amennyiben a félsivatagos tájban vörös, agyagos homok borít be mindent; aztán lakik ott pár európai segélyprogramban tevékenykedő fehér; börtönnel is rendelkezik Illéla; a szomszédos település pedig nagyon messze van.

Afrika lenyűgöző. Az érkezés felejthetetlen, és eleinte minden álomszerű és valószínűtlen, főleg, ha valaki régóta Afrikáról álmodik. A kontinensnyi katasztrófát azonban megérteni nem lehet; Afrika lenyűgöző marad, brutális és gyönyörű. Lángh Júlia is hamar megérthette, hogy Afrikából - ez esetben Nigerből - azt láthatja csupán, amit a fehérek láthatnak. És hiába szeretné megtagadni "elsővilágbeli" voltát, az Illélákban idegen marad (bár néha máshogy érzett, nyilván). Afrikában a "segítség" is - Európa odaküld szakembereket, segítenének már az afrikaiakon - valami szürreális performance marad: valóban jó lenne minden bozótfalu minden háztartásában meghonosítani a takarékos tűzhelyet (amihez nem kéne egész nap tüzelőt gyűjteni), vagy rábírni a közösséget, hogy ne csak az ajándékok reményében építsen közös magtárat. Mindezt ott, ahol a segélyek menetrend szerint délelőtt tizenegykor már eltűnnek, ahol csak az idősebbeknek lehet igazuk és a Badagichiri felől érkezett varázsló megsokszorozza az aprópénzt, de később az aprópénz el is tűnik.

Lángh Júlia azonban lelkiismeretes ember, azonnal hozzákezd Illéla (és Afrika) megváltásához - és ezért a szándékáért csak becsülni lehet -, írni, olvasni tanítaná a kis illélai közösséget, felszabadítaná a nőket, bevezetné a demokráciát, feloldaná az előítéleteken alapuló törzsi viszályokat; nem vitás, ha lenne pár ezer éve, biztos végigvinné reformjait. Az idő azonban szorította, nem ment minden zökkenőmentesen, de volt bátorsága leírni csüggedő optimizmusát és kudarcait is. A Közel Afrikához ettől szép könyv. Tisztességes munka: nem fölényeskedő "útleírás", "útijegyzet", amely dokumentálja a kalandvágyó szerző megpróbáltatásait a kannibálok földjén, hanem csöndes napló, amely beismeri: a távolságot áthidalni nehéz, bármekkora legyen is a kihívás. Például ott maradni a nomádok tanítójaként.

Illélában jó lehetett. Visszajönni nemkülönben.

Magvető, 265 oldal, 790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.