Könyv

Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt

  • - banza -
  • 2015. július 25.

Könyv

Az 1951-ben született szerző friss Goncourt-díjas regénye habkönnyű szórakozás, noha a téma komor, néhány helyzet egyenesen irtóztató. Az első világháború utolsó óráiban járunk, és persze már mindenki a megúszásra játszik. Vannak, akiknek sikerül, vannak, akiknek nem. Sikerül a fellengzős szépfiúnak, Pradelle főhadnagynak, akinek bajtársai élete sem drága, hogy egy utolsónak levezényelt értelmetlen rohammal esetleg kitüntetést szerezzen. Nem sikerül a regény két másik főhősének, a Pradelle alá beosztott Albert Maillard és Édouard Péricourt közlegényeknek; előbbi már-már meghal, de utóbbi megmenti és kiássa egy földhányás alól, viszont cserébe ellövik egész alsó állkapcsát. Párizsba visszatérve Albert ápolja Édouard-t, aki fantasztikus álarcokkal leplezi hiányzó fél arcát.

Maga a cselekmény két, párhuzamosan bonyolított szélhámosságból áll, az egyik Pradelle vállalkozása a nem francia földön elesettek hazaszállítására és eltemetésére, a másik lényege a zseniálisan rajzoló Édouard emlékműterveinek kamu kivitelezése, melyeket a hősi halot­taknak emelnének. A szerzői utószóból megtudjuk, hogy az első valóban megtörtént, míg a második csak fikció.

Szellemes, groteszkül morbid regényterv, remekül megírva, fölényes lendülettel, ízesen, szagosan, bár száz oldalt nyugodtan lehetne húzni, és néha túl sok az úgynevezett francia szellemből is. A kiadói ajánlás („Dumas-történet Tolsztoj tollával”) tömény badarság. De tényleg érdemes elolvasni.

Fordította: Bognár Róbert. Park, 2015, 520 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.