Könyv

Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt

  • - banza -
  • 2015. július 25.

Könyv

Az 1951-ben született szerző friss Goncourt-díjas regénye habkönnyű szórakozás, noha a téma komor, néhány helyzet egyenesen irtóztató. Az első világháború utolsó óráiban járunk, és persze már mindenki a megúszásra játszik. Vannak, akiknek sikerül, vannak, akiknek nem. Sikerül a fellengzős szépfiúnak, Pradelle főhadnagynak, akinek bajtársai élete sem drága, hogy egy utolsónak levezényelt értelmetlen rohammal esetleg kitüntetést szerezzen. Nem sikerül a regény két másik főhősének, a Pradelle alá beosztott Albert Maillard és Édouard Péricourt közlegényeknek; előbbi már-már meghal, de utóbbi megmenti és kiássa egy földhányás alól, viszont cserébe ellövik egész alsó állkapcsát. Párizsba visszatérve Albert ápolja Édouard-t, aki fantasztikus álarcokkal leplezi hiányzó fél arcát.

Maga a cselekmény két, párhuzamosan bonyolított szélhámosságból áll, az egyik Pradelle vállalkozása a nem francia földön elesettek hazaszállítására és eltemetésére, a másik lényege a zseniálisan rajzoló Édouard emlékműterveinek kamu kivitelezése, melyeket a hősi halot­taknak emelnének. A szerzői utószóból megtudjuk, hogy az első valóban megtörtént, míg a második csak fikció.

Szellemes, groteszkül morbid regényterv, remekül megírva, fölényes lendülettel, ízesen, szagosan, bár száz oldalt nyugodtan lehetne húzni, és néha túl sok az úgynevezett francia szellemből is. A kiadói ajánlás („Dumas-történet Tolsztoj tollával”) tömény badarság. De tényleg érdemes elolvasni.

Fordította: Bognár Róbert. Park, 2015, 520 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.