Könyv

Pokoljáró Szabó Győző

Szabó Győző: Toxikoma

  • Pallag Zoltán
  • 2012. június 21.

Könyv

A sikeres színész színesen, érdekesen és bátran ír arról a jól fejlett kettős életről, ami akkoriban jellemezte, amikor a színházi előadások szüneteiben is belőtte magát.

 


Mindenki a boldogságot keresi, vagyis mindenki azt hiszi, hogy a boldogságot keresi, de van úgy, hogy egyszer csak egy dzsankitanyán, elvonón, börtönben, zárton vagy temetőben köt ki. Jobb esetben évekig el-könnyűdrogozgat közepesen boldogan, közepesen boldogtalanul. Szabó Győző színész 2001-ben a Lipótról, az Országos Pszichiátriai Intézetből érkezett a Valami Amerika forgatására, ami aztán meg is hozta neki a nagy áttörést.

Merthogy problémái akadtak a drogokkal. Végül már csak a heroinnal. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy a leállás után tíz évvel könyvben számolhatott be a leállás előtti tíz évről, a kilencvenes évek elejétől a kétezres évek elejéig tett pokoljárásáról. A Toxikomában színesen, érdekesen és bátran ír arról a jól fejlett kettős életről, ami akkoriban jellemezte, amikor napokra kivonult a forgalomból, a színházi előadások szüneteiben is belőtte magát, különféle nevetséges baleseteket szenvedett a cuccnak vagy az alkoholnak köszönhetően. Ugyanazon a napon volt közepesen ismert színész, aki már tv-műsorokban szerepel, és lecsúszott dzsanki – „kis drogos geci”, ahogy magáról írja –, aki éttermek vécéjében szúrja a nyalcsit. Közvetlen környezete persze tudta vagy gyanította, hogy Szabó Győző milyen valóságok között utazik, de hát mit lehet tenni azzal, aki nem fogadja el a segítséget, nem fogadja el önmagát. „Tudta az én feleségem, hogy miket csinálok, mindig is tudta”, írja. A feleségek mindentudásával tudta a heroinos nappalokat, a kokainos éjszakákat, a többnapos őrült csapatásokat, a nőket, a fölösleges hazugságokat, de Szabó Győzőnek mindegy volt, csak a látszat meglegyen, és ő távolról úgy is nézett ki, mint aki egyben van. Toxikomáin, dzsanki testvérein kívül senki nem ismerte azt a Győzőt, akinek nem az esti előadás a legfontosabb a Katona József Színházban, hanem az, hogy elérje a dílert egy parkolóban, egy belvárosi lakásban vagy épp egy általános iskolában. Ami történt, megtörtént, és a színészt szerzővé tette a tény, hogy mindezt bevállalta.

Szabó Győző drogvallomásaiból megtudhatjuk, hogy a rendőrséggel is többször meggyűlt a baja: voltak menekülések, őrszobázások, váratlan fordulatok, de nagy poénok is. Végigkövethetjük, hogyan lett a nyírbátori cukrász fiából a pesti éjszaka hírhedt ragadozója, aki kegyelmet és önmagát nem ismerve hajtotta a mesterséges mennyországokat és a nőket, hogy aztán egy igazi comeback kid legyen belőle, Mickey Rourke és Robert Downey Jr. „magyar hangja”.

Szabó Győző szövegét dr. Csernus Imre pszichiáter, egykori kezelőorvosa jegyzetei egészítik ki. Jó ötlet volt ez a kiadó részéről, mert bár a szerző mondatai eléggé önreflexívek, az orvos barát nézőpontja ad annyi pluszt, hogy indokolt legyen a jelenléte.

A Toxikomát élvezetes, gördülékeny stílusa, anekdotikus töredezettsége, a drogos víziók remek leírásai, köznapi nyelvhasználata és feszített ritmusa joggal emeli az elmúlt ötven év pokoljárás-történeteinek életerős kistestvérévé.

Ja, és érdemes elmélázni a könyv belső borítóin is, mert szellemes és inspiráló végigböngészni az apró ikonokat, amelyek a drog világát és a dolce vitát állítják szembe egymással.

Válaszd az életet! Ez nem lehet kérdés.

Libri Kiadó, 2012, 265 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.