Mindenki a boldogságot keresi, vagyis mindenki azt hiszi, hogy a boldogságot keresi, de van úgy, hogy egyszer csak egy dzsankitanyán, elvonón, börtönben, zárton vagy temetőben köt ki. Jobb esetben évekig el-könnyűdrogozgat közepesen boldogan, közepesen boldogtalanul. Szabó Győző színész 2001-ben a Lipótról, az Országos Pszichiátriai Intézetből érkezett a Valami Amerika forgatására, ami aztán meg is hozta neki a nagy áttörést.
Merthogy problémái akadtak a drogokkal. Végül már csak a heroinnal. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy a leállás után tíz évvel könyvben számolhatott be a leállás előtti tíz évről, a kilencvenes évek elejétől a kétezres évek elejéig tett pokoljárásáról. A Toxikomában színesen, érdekesen és bátran ír arról a jól fejlett kettős életről, ami akkoriban jellemezte, amikor napokra kivonult a forgalomból, a színházi előadások szüneteiben is belőtte magát, különféle nevetséges baleseteket szenvedett a cuccnak vagy az alkoholnak köszönhetően. Ugyanazon a napon volt közepesen ismert színész, aki már tv-műsorokban szerepel, és lecsúszott dzsanki – „kis drogos geci”, ahogy magáról írja –, aki éttermek vécéjében szúrja a nyalcsit. Közvetlen környezete persze tudta vagy gyanította, hogy Szabó Győző milyen valóságok között utazik, de hát mit lehet tenni azzal, aki nem fogadja el a segítséget, nem fogadja el önmagát. „Tudta az én feleségem, hogy miket csinálok, mindig is tudta”, írja. A feleségek mindentudásával tudta a heroinos nappalokat, a kokainos éjszakákat, a többnapos őrült csapatásokat, a nőket, a fölösleges hazugságokat, de Szabó Győzőnek mindegy volt, csak a látszat meglegyen, és ő távolról úgy is nézett ki, mint aki egyben van. Toxikomáin, dzsanki testvérein kívül senki nem ismerte azt a Győzőt, akinek nem az esti előadás a legfontosabb a Katona József Színházban, hanem az, hogy elérje a dílert egy parkolóban, egy belvárosi lakásban vagy épp egy általános iskolában. Ami történt, megtörtént, és a színészt szerzővé tette a tény, hogy mindezt bevállalta.
Szabó Győző drogvallomásaiból megtudhatjuk, hogy a rendőrséggel is többször meggyűlt a baja: voltak menekülések, őrszobázások, váratlan fordulatok, de nagy poénok is. Végigkövethetjük, hogyan lett a nyírbátori cukrász fiából a pesti éjszaka hírhedt ragadozója, aki kegyelmet és önmagát nem ismerve hajtotta a mesterséges mennyországokat és a nőket, hogy aztán egy igazi comeback kid legyen belőle, Mickey Rourke és Robert Downey Jr. „magyar hangja”.
Szabó Győző szövegét dr. Csernus Imre pszichiáter, egykori kezelőorvosa jegyzetei egészítik ki. Jó ötlet volt ez a kiadó részéről, mert bár a szerző mondatai eléggé önreflexívek, az orvos barát nézőpontja ad annyi pluszt, hogy indokolt legyen a jelenléte.
A Toxikomát élvezetes, gördülékeny stílusa, anekdotikus töredezettsége, a drogos víziók remek leírásai, köznapi nyelvhasználata és feszített ritmusa joggal emeli az elmúlt ötven év pokoljárás-történeteinek életerős kistestvérévé.
Ja, és érdemes elmélázni a könyv belső borítóin is, mert szellemes és inspiráló végigböngészni az apró ikonokat, amelyek a drog világát és a dolce vitát állítják szembe egymással.
Válaszd az életet! Ez nem lehet kérdés.
Libri Kiadó, 2012, 265 oldal, 2990 Ft
