Köszöntő

Rangos díjat kapott Végel László

  • Vári György
  • 2012. június 20.

Könyv

Az indoklás szerint Végel a Konstantin Obradović-díjat a Szerbiában és az egész délkelet-európai régióban kifejtett, az interetnikus és interkulturális tolerancia és megértés fejlesztése terén végzett munkájáért kapta. A díjazottat Vári György méltatja.

Végel László az utóbbi fél évszázad vajdasági irodalmának egyik legjelentősebb alakja, a legendás Új Symposion egykori szerkesztője. Egy makró emlékiratai című első regényével rögtön zajos sikert arat a „farmernadrágos próza” meghonosítójaként, sokak szerint távolról a magyar próza Esterházy és Nádas Péter nevével fémjelezhető fordulatát is megelőlegezi. Későbbi, az esszé és a széppróza közti átmeneti megszólalásmódot kikísérletező írásaiban a nemzeti és a kisebbségi identitás kérdéseinek legszenvedélyesebb végiggondolója, egyfajta hontalanság, univerzális kisebbség tapasztalata határozza meg munkáit, melyek hangvétele sok tekintetben az értekező Kertész Imréével rokonítható, akinek ez az univerzális kisebbségiség szintén alapélménye.


Végel a multikulturális Közép-Európa emlékének őrzője, hanyatlásának krónikása, többek között az Újvidék múltjáról és jelenéről szóló írásaiban is ezt veszi számba. Minden kirekesztő nacionalizmus bátor ellenzéke – Milošević országlása alatt egy ideig bujkálni is kényszerül. A bezárkózó kisebbségi magyar nacionalizmust hevesen bírálja, ugyanakkor aggódva figyeli a magyar kisebbség számarányának, politikai súlyának egyre erőteljesebb csökkenését, a magyar kisebbségi közösségen belül is gyakran marginális, ellenzéki szerepbe kényszerülve.
Kritikus bátorság, nonkonformizmus, de ezzel párhuzamosan a közössége felé irányuló lebírhatatlan hűség és szolidaritás jellemzi az esszéista és publicista Végel ténykedését. Meg az évtizedek óta egyenletes, magas színvonal, tág horizont és kivételesen sokirányú tájékozottság.

Lapunk egykori állandó publicistájáról büszkén mondhatjuk: éppen olyan, amilyennek az egyszerre kritikus és felelős értelmiségit képzeljük. Szeretettel gratulálunk megérdemelt kitüntetéséhez.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.