Történetének talán legnagyobb válságával néz szembe a hazai könyvszakma. Március közepétől már egyértelműek voltak az előjelek, a vírus terjedésével együtt a vásárlók is kezdtek elmaradozni. A kisvártatva bevezetett rövidített nyitvatartás sem könnyített a helyzeten, a hónap végétől életbe léptetett boltzár pedig az egész szektort látszik alapjaiban megrengetni.
Hogy mennyire fenyegető a helyzet, és mennyire kiszolgáltatott a könyves szféra a vírusválságot övező kormányzati intézkedéseknek (vagy azok hiányának), és hogy milyen könnyen katasztrofálissá válhat a helyzet, az abból a levélből is elég egyértelműen kiderül, amelyet Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke küldött Demeter Szilárdnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos volna hivatott a rendeleti kormányzásra berendezkedett Orbán-kabinetet összekötni a szakmai szervezetekkel. Gál az MTI-hez is eljuttatott levelében azt kéri tőle, hogy az MKKE javaslatait közvetítse Fekete Péter kulturális államtitkár, illetve Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter felé. Az igazi cél persze az, hogy Demeter közvetlenül a miniszterelnök felé továbbítsa a kérés- és javaslatlistát. Ám hogy Demeter beáll-e a javaslatok mögé, az minimum kétséges, ahogy ezt egy szombaton megjelent interjúja is jelzi: „Az én mozgásterem annyi, hogy a gazdasági felvetéseket eljuttassam a döntéshozókhoz (…) de jelen helyzetben hadd vegyem vissza az ellenzéktől a lélegeztetőgép-matekot: ha a lélegeztetőgépek vásárlása és e között a csomag között kellene választani, gondolkodás nélkül a lélegeztetőgépre szavaznék.”
Demeter és a könyves szakma viszonya egyébként sem problémátlan, különösen, hogy a múlt év végén egy olyan könyvtörvény tervezetét mutatta be az irodalmi erőközpont vezére, amelyből egyértelműen kiderült, hogy erősebb, szinte korlátlan állami kontrollt kíván bevezetni ezen a területen is. A botrányos javaslatot végül visszavonták, de a szándék világos, ahogy az is, hogy a könyvpiac viszonylagos függetlensége továbbra is vörös posztó az orbáni kultúrpolitika számára. Korábban L. Simon László volt kulturális államtitkár is belengette – az Alexandra-cégbirodalom bukásának apropóján –, hogy állami intervencióra lenne szükség, később Orbán János Dénes vizionált „szennyirodalmat” sújtó büntetőadóról, illetve egy állami könyvterjesztő cég beindításáról. A mostani válságos körülmények közt pedig nem nehéz egy olyan alkuhelyzetet elképzelni, amelyben az állami segítségnyújtásért cserébe kénytelen lesz a könyvszakma a korábban felmerült ötletek némelyikében engedni.
Amit egyelőre biztosan látni lehet, az a bizonytalanság. A piac tekintélyes részét uraló nagy vállalatok, a Líra és a Libri online kapacitásaikat igyekeznek kihasználni és csúcsra járatni, míg a kis kiadók és a független könyvesboltok kétségbeesetten próbálják követni a példájukat. Számtalan cég online akciókkal próbálja magára felhívni a figyelmet, és az internetes műfajokat igyekeznek előtérbe állítani. Az e-könyv és a hangoskönyv ugyanakkor a piac elenyésző töredékét teszi csak ki. A print könyvek online rendelése (ami a boltzár első napjaiban látványosan megugrott) jelenti most a menekülő utat, de amíg az a kérdés, hogy az elmaradó fogalomnak a 20 vagy a 30 százalékát hozza-e vissza, addig ettől sem várható lényegi megoldás.
Az online vásárlás a nyerő
Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója az online kereskedés egy másik hátulütőjére is felhívta a figyelmet. „Az online vásárlások békeidőben a nagyobb kiadói és kereskedelmi csoportoknál a könyvforgalom 20 százalékát teszik ki, így a megnövekedett kereslet kielégítésére az online kereskedők nincsenek felkészülve.” Hasonló kapacitásproblémára utalhat az is, amit az egyik bezárt budapesti könyvesbolt vezetője mondott el nekünk. Az ő cégcsoportjuk a könyvesbolti munkatársakat a raktárakba rendelte be, hogy a megnövekedett online igényt így próbálják kiegyenlíteni. Nem jó jel viszont, hogy a vállalat a jobban fogyó könyveket tömegével rendeli vissza a boltokból a raktárakba. Ebből két dolog következhet. Egyfelől az, ha április közepén újranyitnak a boltok, áruhiány lesz, másfelől az, hogy az elvileg április 11-ig tartó boltzár hosszabb lesz a tervezettnél, és a cégek tartós online kereskedésre rendezkednek be. A szakember úgy véli, könnyen lehet, hogy a könyvkereskedelemben régóta érlelődő online átállás katalizátora lesz a vírusjárvány. „Az online részesedése a teljes forgalomból eddig is növekvő tendenciát mutatott – mondja –, de most fel is gyorsult, és nem fog visszaesni a járvány előtti szintre.” Ez pedig könnyen az eddig ismert könyvesbolti kereskedelmi forma visszaszorulását, a független bolthálózat eltűnését, a boltos és a vevő közti hagyományos információcsere megszűnését is elhozhatja – hamarabb, mint eddig gondoltuk.”
Azzal, hogy mind a Könyvfesztivál, mind a Könyvhét elmarad (ez utóbbit még hivatalosan nem jelentették be, de számos utalás történt már rá az MKKE részéről, és a kiadók is ezzel a számolnak), a teljes szektor éves terveit megrengették. A korábban bejelentett címlisták radikálisan átalakulnak, a bizonytalanság és a késleltetés pedig épp a kiszolgáltatottabb műfajoknak és szerzőknek a legkedvezőtlenebb. A szépirodalmi szegmensben vezető Magvető az idén például a két emblematikus antológiáját, a Szép verseket és a Körképet sem jelenteti meg, továbbá 14 új könyvet és 8 utánnyomást halaszt el. „Az is megjósolható – teszi hozzá Dávid Anna –, hogy a kis kiadók, a kevésbé ismert szerzők és a pályakezdők, valamint a kevésbé népszerű műfajok írói fognak többet veszíteni.”
De nem csak ők. Grecsó Krisztián, az egyik legismertebb és legkedveltebb kortárs magyar szerző, akinek legutóbbi kötete Magamról többet címmel pár nappal a járvány kitörése előtt jelent meg, elmondta nekünk, hogy minden tervezett programról le kellett mondania. „Március–áprilisra felépítettünk egy turnét, nyomtattunk plakátokat. Heti három-négy helyszínen léptem volna fel, minddel leszerződtünk, elkezdtük a programokat promotálni. Alapvetően a költészet napja köré épült a sorozat, így ebben a formában pótolni sem tudjuk majd. Jövőre nekifuthatnánk, de hol lesz akkor már a tavalyi hó?”
Ugyan sokszor lehet hallani, hogy Magyarországon az irodalomból nem lehet megélni, vagy csak nagyon keveseknek, ezzel együtt a szerzők egy részének érdemi bevételt nyújt az az összeg, amit a különféle irodalmi rendezvényeken, író-olvasó találkozókon szerepelve kapnak. Nagy érvágás, hogy erről most teljes egészében le kell mondani, ki tudja, mennyi ideig. „Összességében – teszi hozzá Grecsó –, ami az irodalmi működést, kapcsolattartást és egzisztenciális szempontokat illeti: padlón vagyunk.” De a szektor leállása az egész rendszert megrengeti; az írókon kívül súlyosan érinti a könyvesbolti eladókat, a szerkesztőket, a fordítókat, a könyvtárosokat, a nyomdaiparban dolgozókat is. Borítékolható, hogy sokuknak – többek között maguknak az íróknak – az elmaradt bevételeit semmilyen formában sem fogják kompenzálni.
Nem véletlen, hogy az MKKE is – a Demeterhez juttatott levél szerint – a kiadók és a terjesztők életben tartásával igyekezne támogatni a teljes szektort. Demeter ugyan még a boltzár előtt felvetett egy hevenyészett támogatási projektet, amely szerint több ezer könyvet vásárolna fel az állam, hogy azokat a könyvektől elzárt (a miniszteri biztos elképzelése szerint elsősorban vidéki, idős, illetve kisgyermekes) olvasókhoz juttassa el. A márciusi tervezetről azonban sok konkrétumot még április elején sem lehet tudni, és az sem biztos, hogy lesz ilyen akció. Demeter mindenesetre úgy nyilatkozott a napokban, hogy ő „az otthon ülős válságban olvasás-népszerűsítési lehetőséget lát”. A kincstári optimizmus adott.
