Régi dicsőségünk – Esterházy-regények toplistája

  • narancs.hu
  • 2014.04.14 12:15

Könyv

Olvasna valamit Esterházy Pétertől? Sosem késő: regényeit nemrég tornasorba állítottuk: jótól a legjobbig.

De hát ezek nem is regények! De hát Esterházynál még a drámák is regények! De hát a Harmoniát és a Tizenhét hattyúkat nem lehet összemérni! Persze, persze, de egy pillanatra félretettük kétségeinket, mérlegeltünk és pontoztunk – és kész a leltár.

false

 

10. Utazás a tizenhatos mélyére (2006)

Az egyetlen tétel a listán, amelyért könnycseppet sem hullajtanánk, ha valaki örökre elzárná előlünk. Csupa jól ismert fogás, amelyek már mind elénk kerültek korábban, gusztusosabb tálalásban. Ami újdonság van benne, az majd a Semmi művészetben érik igazi Esterházy-művé. Mert ez a focikönyv sokkal inkább tűnik egy páratlanul tehetséges Esterházy-epigon ideig-óráig szórakoztató vizsgadarabjának.

false

 

9. Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991)

„Köztünk szólva utált utazni, legszívesebben a szobájában üldögélt” – olvashatjuk a könyv elején. Az elbeszélő – felkérésre – a kötet lapjain mégis Utazóvá alakul, aki (egy Esterházy Péterre oly feltűnően hasonlító alak) Claudio Magris, Franz Grillparzer és egyéb irodalmi folyószakértők nyomába szegődve, illetve szövegeikben szügyig gázolva mozog Donaueschingentől a Fekete-tenger felé – és közben, ha már megbízták vele, szüntelenül reflektál. Egyik legkevésbé eredeti könyve meggyőzően bizonyítja, hogy Esterházy gyakorlatilag bármilyen témát képes élvezetes mondatok formás sorává transzformálni, ahogy azt is, hogy jelentős irodalommá viszont akkor tud csak felemelni valamit, ha azt ténylegesen élet-halál kérdésének látja. A Duna nyilvánvalóan nem ilyen – ellentétben a család hatalmas témájával, amely ebben a könyvben is fel-felbukkan ugyan (kevéssé szervesült formában), de az író majd csak a Harmonia cælestisben találja meg a teherbíró formát hozzá.

false

8. Semmi művészet (2008)

„Ebben a művében Esterházy a saját modorosságainak átfunkcionálásával tornássza át magát egy új, ismeretlen nézőpontba” – örvendezett kritikusunk, miközben másik kritikusunk szerint „a nyelv nem teremt, nem mutat meg semmit, forog üresben. Megbízhatóan jó, kedves, szellemes, okos mondatokat gyárt sorozatban a gépezet, mondatokat, amelyek ráadásul könyvvé sem igen állnak össze”. Nem gyakran közlünk két bírálatot egy könyvről, de A szív segédigéinek javított kiadása, az új életpályára álló „focista anya” története olyannyira megosztotta a szakmát, hogy nem volt más választásunk. Ne hagyják ki a lehetőséget, hogy a döntőbíró szerepébe léphetnek – de csak miután az alábbiakat már mind befejezték.

false

7. Hrabal könyve (1990)

A kisregény középső fejezetének zárlatában Esterházy egyszerre idézi meg Kafkát, az Ulyssest és a Halálfúgát Celantól, és ez a gesztus magában foglalja a Hrabal könyve egészének problematikusságát: a túl sokat akarást túl rövid távon. Esterházy szólni kíván az angyalokról, a szaxofonozni óhajtó Úristenről, egy mélyen személyes családi krízisről és a kelet-európai irodalom cseh védőszentjéről is – de mintha félúton elkezdte volna inkább valami másra tartalékolni erejét, így a Hrabal könyve a tagadhatatlan részletszépségek pár óra alatt problémátlanul kiolvasható, aztán épp ily gyorsan el is feledhető regénykéje maradt, melyet csak EP és Bohumil Hrabal legtelhetetlenebb rajongóinak írnánk fel jó szívvel kötelező olvasmányként.

false

6. Esti (2010)

Noha a közelmúltban nem ő volt ezen a terepen az első sikeres próbálkozó, mégsem állítható más, mint hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb és ma is legnépszerűbb alakjának megidézése, megfricskázása, ide-oda perdítése az élet és irodalom közül az irodalmat (hisz az maga az élet) választó Esterházy alkatához tökéletesen illeszkedő feladat. Az Esti azonban távolról sem csupán szellemes kosztolányizás: Esti Kornél kabátujjába kapaszkodva a legendásan játékos kedvű szerző izgalmas szövegforgácsok méretes halmán át hirtelen egészen megrendítő, felejthetetlen darabokig jut el, melyekben a szerelem és a család után tekintetét az irodalom harmadik óriás témája, az elmúlás irányába emeli.

false

 

5. Javított kiadás (2002)

Egyetlen valóságos életvilág végigolvasása egyetlen, mindent átíró, utólagos szempont alapján. Egy élet olyan története, amilyenné nem kellett volna lennie, mégis nagyon jellemző, hogy ezzé lett. Édesapám mint lehetőség – persze, háromperhármas is volt, és mindenféle intim dolgokról jelentett egy rohasztóan pitiáner és taszító hatalomnak, de ez az úgymond nyelvi lehetőség, mint Pygmalion Galateája, egyszer csak életre kelt. Édesapám és spicli: ha a kettő együtt megvan, ha nem is értjük, de tudomásul vesszük, ha okos fejünkkel biccentünk és nem remélünk, ha nem tagadjuk le, hogy spicli, és nem tagadjuk le, hogy édesapám volt, akkor hazaérkeztünk. Akkor tényleg mi leszünk Magyarország. A könyv – a Harmoniával szemben – messze nem tökéletes, de ebben talán segít.

false

 

4. Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk (1987)

„Millyen vala az én édes apám, kitűl eredetemet vőm? Az én édes apám, kitűl eredetemet vőm, meggyfaszagú vala.” Az Édesapámhattyú címet viselő bejegyzésben a mai olvasó hajlamos lehet rögtön a Harmonia cælestis formájának korai felbukkanását felfedezni, miközben a rontott nyelv és a női alteregó okán Sárbogárdi Jolán alakja sejlik fel a jövőből. De a Tizenhét hattyúk nem szorul rá, hogy akármi előképeként méltassuk. Talán rövid terjedelme akadályozta meg az oldalszámok igézetében élő magyar irodalomértést, hogy az életmű egyik csúcsaként tekintsen rá – pedig ez a mindent magába olvasztó, mégis sehonnai beszéd sosem látott nyelvi sűrűséget eredményez. Tömény, sötét, vértől iszamos anyag egy csepeli munkáslány életébe töltve. „A meleg bél az jó, mint Brazília.”

false

 

3. Harmonia cælestis (2000)

A Harmonia cælestis Magyarország. Amilyen volt, van és lesz, amilyen lehetne. Minden elgondolható lehetősége, amelyet nyelve és nyelvében őrzött története lehetővé tesz. Amivé lehetett volna, de nem lett, és amivé nem kellett volna lennie. Ez az artikulált, megkomponált bőség anélkül emel fel és rendez el végül, hogy bármit is elnézne, elhallgatna, megbocsátana. Azzal a banális és nagyszabású tanulsággal zárható le talán, hogy végső soron minden lehetséges világ minden lehetséges világok legjobbika. De persze nem zárható le, mert zajlik tovább.

false

 

2. Termelési-regény (1979)

1 regény + a „regény regénye” egy kötetben – 1979-ben olyan „kopernikuszi fordulat” volt a magyar prózában, mint egy évtizeddel korábban Tandori Dezső Töredék Hamletnek (és az Egy talált tárgy megtisztítása) kötete. S mivel Tandori szerint ez csacskaság, maradjunk annyiban, hogy a posztmodern (reflexív, intertextuális) regény nőtt ki itt a magyar rögvalóból.

false

 

1. Bevezetés a szépirodalomba (1986)

Foglalat ékkövekkel. Esterházy addigi munkásságának összefoglalása, olyan remekművekkel, kísérletekkel, szállóige-gyűjteményekkel, mint A szív segédigéi, a Fuharosok, a Kis magyar pornográfia. Meg a Függő, a Ki szavatol a lady biztonságáért… Eklektikusnak kéne lennie, de nem az lett: hanem „a nagy fehér könyv” a pályán.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.