Siri Hustvedt elmesélte, miért azonosították sokáig a férjével, Paul Austerrel

  • narancs.hu
  • 2018. november 1.

Könyv

És azt is, hogyan veszi ki ez magát a házasságukon belül. Interjú a friss Narancsban!

A Narancs legfrissebb számában interjút olvashatnak Siri Hustvedt írónővel, akinek Amit szerettem című regénye nemrég jelent meg magyarul. A szerzőt brooklyni otthonában értük el telefonon - itt él férjével, Paul Austerrel. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: A híres író, Paul Auster felesége – ezt a lekezelő címkét elég sokszor megkapta. Volt, aki egyenesen Auster áldásos hatásának tulajdonította, hogy ön nemcsak ír, de jó ideje az idegtudomány és a neurológia tanulmányozásával is foglalkozik. Még ma is a férjével azonosítják?

Siri Hustvedt: Ma már valamivel kevesebbszer kapom meg ezt. Az időm nagy része tudományos munkával telik, előadásokat tartok az ideggyógyászat, a pszichiátria és a pszichoanalízis témakörében, állásban is vagyok az egyik New York-i orvosi egyetemen. Talán ennek is köszönhető, hogy az ilyen jellegű megjegyzések, hogy ja persze, biztosan a férje keze van a dologban, valamelyest megritkultak. Ez a szaktudás egyébként kapóra jött, amikor rejtélyes, heves rázkódással járó tünetek jelentkeztek nálam. Azt gondoltam, én vagyok a tökéletes alany arra, hogy kivizsgáljam ezek eredetét. Ebből született a The Shaking Woman or a History of My Nerves (A remegő nő, avagy az idegeim története) című könyvem. Én játszottam az orvost és a beteget is. De nem találtam meg a szimptómák okát. A könyv megírása viszont jótékony hatással volt. Ez az egyik, amiről az egyetemi szemináriumomon a pszichiátereknek készülő fiatal orvosokkal beszélgetünk: az írás terápiás lehetőségeiről.

(...)

false

 

Fotó: Luigi Novi/Wikipedia

MN: Arra megnyugtató választ talált, hogy sokáig miért a férjével azonosították?

SH: Elég hosszú időbe telt, míg megértettem. Ugye, van egy fontos amerikai férfi író egy ugyancsak íróként dolgozó feleséggel. És ez a feleség valami olyasmit is csinál, amit a férje nem. Ha engem ezért elismernek, az valamiképp kisebbíti a férjem érdemeit – ez lehetett a vélekedés emögött. Hiszen a férfi kezében van a hatalom. Elég faramuci dolog, nagy naivan sokáig nem is vettem erről tudomást. A házasságom szépen a felszínre hozta ezeket a kulturális beidegződéseket. Persze minket kettőnket, akik e házasságon belül élünk, ez sosem befolyásolt, ám jó tisztában lenni azzal, hogy ettől még a külvilág meghozza a maga ítéletét, hogy mi a leosztás férfi és nő között.

A teljes interjút a Magyar Narancs 2018. november 1-jei lapszámában olvashatja. Az újságra itt fizethet elő.

Magyar Narancs - Archívum részletes

A Magyar Narancs 44. lapszámának tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.