„Sokszor csak jönnek”

Max Porter író  

Valóság és szürrealitás, véres mesék és költészet ölelkeznek többszólamú munkáiban. Debütáló regénye, A bánat egy tollas állat eddig több mint harminc nyelven jelent meg. A brit szerző ősszel a PesText vendége lesz. Munkamódszeréről és a készülő új könyvéről is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Vannak írók, akik mindennap négy-öt órára leülnek a gép elé és írnak. Ön írt már ma?

Max Porter: Nem hiszek ebben a metódusban, nálam ez másképpen működik. Van úgy, hogy hónapokig nem írok, csak szívom magamba az életet, aztán egyszer csak elkezdenek belőlem ömleni a szavak és a mondatok. Most nagyon elfoglalt időszakot élek, nyári szünet van, és sokat vagyok a gyerekeimmel. Csak a mindig nálam lévő jegyzetfüzetembe írok gondolatfoszlányokat. Van egy folyamatban lévő projektem is, ahol zenészekkel működök együtt, és benne vagyok egy színházi munkában is. Szóval az idejét sem tudom, mikor írtam utoljára. A következő könyvem, a Shy 2023 tavaszán fog megjelenni az Egyesült Királyságban, nos, az pontosan így született. Hosszú időn keresztül csak hordoztam a témát, épült bennem, majd a pandémia végén leültem, és két vagy három hét alatt be is fejeztem a regényt. Elképesztő élmény volt. Amikor írok, megszűnik körülöttem a világ. Sokan úgy képzelik, hogy az írónak egy csendes dolgozószobára van szüksége, ahová elvonul a külvilágtól, és alkot. Nekem nincs ilyen helyem. Nagyon tudok összpontosítani, bármi legyen is éppen körülöttem. Itt a család, a kutya, a nagyváros kinti zajai. Amikor írok, az egyik kisfiam rendszeresen mellettem játszik FIFA-t, itt a nappaliban. De ez sem tud kizökkenteni, felteszem a fülhallgatómat, és máris abban a világban vagyok, amelyiket éppen megteremtem.