Könyv

Izsó Zita: Színről színre

  • Urbán Bálint
  • 2015. február 28.

Könyv

Izsó Zita második verseskötetének ajtajában egy már-már közhelyes Rimbaud-sor és a költő saját heteronim figurájának, Karádi Mártonnak szóló szerény ajánlás köszönti az olvasót, és jelöli ki egyúttal a kötet mozgásterét. A „Mert én – az mindig valaki más” sokszor alkalmazott, elcsépelt modernista taktikáját a szerző friss lendülettel éleszti újjá. Számos hang, maszk és szereplő bukkan fel, a megszólalásmód mégis egységes. Gyerekek, anyák, apák, férjek, abortusz után szenvedő fiatal nők, bizonytalan szerelmesek, szakítás után levegőért kapkodó férfiak, kórházban fekvő betegek útjai és sorsai kereszteződnek, szövődnek össze, vagy éppen szakadnak el a Színről színre lapjain. A verseket mozgató, hol különálló, hol egybeolvasható történeti szálak, erős narratív elemek viszont mindig feloldatlan és feloldhatatlan rejtélyeket hordoznak magukban. A történetek enigmatikusak, homályosak, éppen ezért feszültséggel telítettek, ami egyedi dinamikát kölcsönöz a kötetnek, hiszen a ki beszél? versről versre vándorló rejtélyét a miről beszél? kérdése feszíti tovább.

A négy nagy ciklus címei is felmutatják a meghatározó erejűvé emelt problémákat. Míg az első egység, a „házról házra” alapvetően a tér, pontosabban a családi ház terének lehetőségeit járja körbe, addig a második és a harmadik szekvencia, az „évről évre” és az „óráról órára” verseiben sokkal inkább az idő kerül a központba. A „fokról fokra” című záró ciklus pedig mintha a két problémacsoport szintéziseként fogná egybe a kötetet. A Tengerlakó érdekes, bár kissé talán egydimenziós világa után, ahogy a kötet egyik kulcsversében a misztikus férfifigura, Izsó Zita költészete is kijön a vízből, „féllábra áll, oldalra billenti fejét / hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz”, és elindul a parton a szárazföld, az ismeretlen város és a rejtélyeket hordozó családi házak és kórtermek irányába.

Prae.hu – Palimpszeszt, 2014, 68 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.