Minimum tizenegyes!a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom1. Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen (Palatinus, 2012) 140 pont 2. Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (Jelenkor, 2012) 100 pont 3. Kemény István: A királynál (Magvető, 2012) 98 pont 4. Rubin Szilárd: Aprószentek (Magvető, 2012) 74 pont 5. Tandori Dezső: Aforiz-dió, aforiz-mák (Scolar, 2012) 50 pont 6. Szálinger Balázs: Köztársaság (Magvető, 2012) 25 pont 7. Bognár Péter: Bulvár (Magvető, 2012) 22 pont 8-9. Marno János: Kairos (Palatinus, 2012) 19 pont Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak (Kalligram, 2012) 19 pont 10-11. El Kazovszkij: Látáscsapda (Magvető, 2012) 16 pont Grendel Lajos: Távol a szerelem (Kalligram, 2012) 16 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k. kabai lóránt, Krusovszky Dénes, László Ferenc, Margócsy István, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu). |
Miközben Oravecz Imre 100 pontja is kivételes teljesítménynek számít, a 140-et gyűjtő Szvoren Edina uszodahosszal veri a mezőnyt, versenytársai távcsövön követhetik impozáns tempózását. Szvoren pár éve - sokszor mondjuk, de ritkán történik meg - tényleg berobbant a magyar irodalomba, megjelent a Holmi és a Jelenkor prózarovatában, és attól fogva mindenki rá figyelt. Ez a második kötete már újabb tárgyi bizonyíték arra, hogy kicsattanó egészségben van az, akinek halálhírét huhogták innen meg amonnan: a jó öreg, lebírhatatlan magyar novella. Szvoren szakirodalma - némi túlzással - szakajtónyi, emeljük ki talán a Műút legutóbbi (37.) számának négy (!) kritikáját, benne Bagi Zsolt minden elismerése ellenére is kritikus írásával arról, hogy ezek a látszatra kegyetlen novellák mégis kikezdhetetlenül fenntartják a humanizmus naiv világértelmezését. Bármi sötét dolgok történjenek bennük, ez az Emberrel kapcsolatos tudásunkat és az Ember eszményéről vallott meggyőződéseinket nem befolyásolja. A szöveg nem mindenre kérdez rá, bizonyos dolgokat csak illusztrál, igaz, mesterien. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy mondhassuk: lesz még pár Szvorenről átvitatkozott évtizede a magyar irodalomnak. A Narancs is miniblokkal emlékezett meg a kötet megjelenéséről január végén (interjú: "Nem ilyen az életem", kritika: Zápor, zivatar, 2013. január 24.).
Oravecz Imrét költőként tartottuk számon a legnagyobbak között - az Ondrok gödre megjelenéséig. A regény fogadtatása vegyes volt, de nem nélkülözte az elragadtatás szólamát sem, és a családtörténet sok száz oldalra rúgó továbbmesélése, ha az eddigi értékelésekből meg a listán elfoglalt helyéből következtethetünk, még egyöntetűbb elismerésre számíthat. A színhely Amerika a századvég-századelő nagy Magyarországról induló emigrációs hulláma idején. A könyvről László Emese ír az ÉS-ben, visszafogottan dicséri, de hiányolja belőle a történelem perspektíváját, a legtöbben mégis az idegenné válás drámájára figyelnek, amikor egy idő után már nem ott vagy idegen elsősorban, ahol, úgy tudod, átmenetileg tartózkodsz, hanem az otthagyott haza merül el mögötted. Szilágyi Zsófia megrendítően mesél erről a Literán megjelent kritikájában.
Kemény István a legmeghatározóbb költők egyike (a nála fiatalabbaknak); ki így, ki úgy, de majd mindenki megküzdött vagy küzd vele, olyan egymástól távoli alkotók is, mint, mondjuk, Térey János vagy Tóth Krisztina. A még fiatalabbak több nemzedékének is első számú mestere - Marno Jánossal együtt, akinek új kötete szintén szerepel a listán. Alighanem joggal jegyzi meg Németh Bálint a Revizoron, hogy a versként - Petri óta - páratlan karriert befutott Búcsúlevél című slágerdarab, a közéletiköltészet-vita közvetlen kiváltója talán nem is tartozik a kötet jobb versei közé. Szövege érzékenyen elemzi a kérdező-tépelődő hangvételt, a magán- és a közbeszéd összefonódásának kérdését, érdemes írás, ahogy nem nélkülöz minden érdekességet Boldog Zoltán keményebb szavú, de mindent összevéve elismerő írása sem (Irodalmi Jelen Online). A legkegyetlenebbek ezúttal is mi voltunk, Radics Viktória szerint könnyen felfejthető, közhelyesen példázatos allegóriákból épül fel a kötet, alig akad benne egy-két bonyolultabb, nehezebben kibontható darab (lásd: Megfejtett rébuszok , 2012. december 20.).
A különleges életű és művű, különleges módon "felfedezett" Rubin Szilárdnak ez a műve is zavarba hozza olvasóját. Egy máig megfejtetlen sorozatgyilkosság (melyet a Narancs oly behatóan ismertetett 2012 áprilisában indított, Rémtörténet Törökszentmiklóson felzetű sokrészes sorozatában) foglalkoztatta évtizedekig a szerző fantáziáját, aki vélhetően a bűn és a szentség természetét-kapcsolatát kívánhatta megérteni általa - be mindenesetre nem fejezhette. Kiváló monográfusa, Keresztesi József munkáját is dicséri, hogy végül összeállt valamivé a kézirat. Abban többé-kevésbé kritikai konszenzus alakult ki, hogy összességében elhibázott kísérletről van szó, de részértékei így is becsesek. Minden érdekességet még Bán Zoltán András sem tagad meg tőle, aki - hol máshol - e lap hasábjain cincálja szó szerint ízeire az Aprószenteket. Úgy véli, a sokféle műfaji-világértelmezési kísérlet nem szervült végül semmi koherenssé, ha önmagukban egyes részek figyelemreméltóak is (lásd: Egy regény tömegsírja, 2012. november 15.).
Tandori Dezső kiapadhatatlan termékenységű óriása irodalmunknak, aki már régen nem mérhető, csak önmagával. Táguló, ugyanakkor páratlanul aprólékosan berendezett univerzuma olyan önálló törvényekkel rendelkezik, hogy csak belakni lehet jóformán, megítélni alig. "Immáron nem sérteni, hanem végképp eltörölni látszik a formai konvenciókat. Leginkább Tandori-írásokként jellemezhető és foglalható össze irodalmi közleményeinek sorozata" - írja friss verseskötete kapcsán Jánossy Lajos ("Nem azé, aki fut", Litera). Bizonyos értelemben ugyanaz zajlik itt is, ami hosszú évtizedek óta, mégis észlelhető a figyelés vagy tán a konstatálás egészen páratlan szabadsága. A heroizmus gesztusainál semmi nem idegenebb tőle, mégis kérdés, élt-e már valaha ennyire szabad magyar költő.
Lám, a líra makacsul ellenáll, szavazóink nem hiszik, hogy valóban ne figyelhetne a közönség mindarra, ami jelenleg zajlik a magyar költészetben. Bognár Péter és Turi Tímea is versekkel került fel a listára, Marno és Szálinger pedig már másodszorra szerepel, Szálinger is egy túlnyomórészt lírai, bár minden műnemből válogató kötettel (kritikánkat lásd alant). Bognár Pétert igazán nem akárki, Borbély Szilárd tartja "az utóbbi évek talán legerősebb költői hangjának". A róla szóló legkomolyabb kritikát Molnár Dávid írta az Irodalmi Jelenbe, ízelítőül közölnénk belőle a kedvenc mondatunkat egy gombafajról, "amely hangyákat fertőz, és zombivá változtatja őket, vagyis az állatok a parazita irányítása alá kerülnek. Az olvasó ugyanilyen gazdateste lesz a Bulvárnak". Turi Tímea könyvét Lengyel Imre Zsolt értelmezte az Apokrifban, Borbély Szilárd a Vörös Postakocsiban és László Emese az ÉS-ben (mi pedig a XII. oldalon - a szerk.).
El Kazovszkij fájdalmasan tiszta és éles beszélgetőkönyvébe annak ellenére érdemes belevágni, hogy nehezen viselhető, súlyos dolgokkal szembesíti olvasóját - azzal, ami körülveszi. Szóval mindenkire tartozik a pár éve elhunyt képzőművész megértést kereső monomániája. Szomorkás, szép, rezignált regényt írt ismét Grendel Lajos, egy jóformán önhibáján kívül kisiklott életről: bár, ahogy Camus Meursault-ja megjegyzi: az ember mindenképpen hibás egy kicsit. Nagy Boglárka óvatos kritikáját (Foltok a szőnyegen, Népszabadság, 2012. október 27.) mindenesetre azzal zárta, hogy "a tavalyi nagyszerű regényt, a Négy hét az életet nem sikerült felülmúlni, halvány vigasz, hogy árnyékában a foltok is homályosabbak". De hosszú az élet, és számosak még a listák, amelyek előttünk vannak.
