Könyv

Szelke László: A Gresham a nácik ellen

  • - urfi -
  • 2017. június 4.

Könyv

A Gresham-palota ma az új magyar arisztokrácia kedvenc találkozóhelye, az intézményesített korrupció egyik jelképe. A Four Seasons luxushotel étterméről tudjuk, hogy pont egyszerre kávézgatott benne Habony Árpád, Tiborcz István, illetve a Tv2 és az MNV vezetője. Hogy a földpályázatok elbírálása előtt itt futott össze véletlenül a felelős államtitkár és Mészáros Lőrinc. Az előcsarnokában láttam, ahogy bensőséges nevetgélés közepette távozik Orbán Viktor és a török milliárdos, de az épület teraszán készült kollégánk, Németh Dániel sajtótörténeti fotósorozata is, amelyen feltűnik Orbán Ráhel és a férje, Adnan Polat és a fia, Ghaith Pharaon ügyvédje, Zaid Naffa jordán konzul… Innen nézve, a miniszterelnök családjához túl közeli Kelet térfoglalásáról tanúskodó képek felől, különösen pikáns olvasmány a Széchenyi téri épület története. Az ugyanis évtizedeken keresztül a nyugati szellem székhelye és az elnyomás elleni küzdelem központja volt.

A PPKE egyetemi adjunktusának színvonalas ismeretterjesztő munkája a környék régmúltjának felvázolásával kezdődik, majd rátér az épületre, az angol Gresham Életbiztosító Társaság fényűző székházára. A Horthy-korszakban itt működött Nagy Endre kabaréja, míg be nem tiltották, Békeffi László kabaréja, míg le nem tartóztatták, itt lakott a Nyugat-alapító Fenyő Miksa, itt székelt a liberális Rassay Károly pártja, a nyugati hatalmakkal diplomáciai kapcsolatokat építő Magyar Revíziós Liga, és itteni otthonából hurcolta el az ÁVH a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. igazgatóját, Papp Simont. A sort Szelke László hosszan, nagy kedvvel folytatja.

Kifogásként csak az hozható fel, hogy ez a mesélőkedv és a pedagógiai szenvedély sokszor elragadja a szerzőt, és az adott korszak országos, sőt világpolitikai kontextusát is bele akarja zsúfolni az egyes fejezetekbe, amelyek ettől széttartóvá, túlírttá válnak.

Jaffa, 2016, 232 oldal, 3150 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.