Könyv

Szelke László: A Gresham a nácik ellen

  • - urfi -
  • 2017. június 4.

Könyv

A Gresham-palota ma az új magyar arisztokrácia kedvenc találkozóhelye, az intézményesített korrupció egyik jelképe. A Four Seasons luxushotel étterméről tudjuk, hogy pont egyszerre kávézgatott benne Habony Árpád, Tiborcz István, illetve a Tv2 és az MNV vezetője. Hogy a földpályázatok elbírálása előtt itt futott össze véletlenül a felelős államtitkár és Mészáros Lőrinc. Az előcsarnokában láttam, ahogy bensőséges nevetgélés közepette távozik Orbán Viktor és a török milliárdos, de az épület teraszán készült kollégánk, Németh Dániel sajtótörténeti fotósorozata is, amelyen feltűnik Orbán Ráhel és a férje, Adnan Polat és a fia, Ghaith Pharaon ügyvédje, Zaid Naffa jordán konzul… Innen nézve, a miniszterelnök családjához túl közeli Kelet térfoglalásáról tanúskodó képek felől, különösen pikáns olvasmány a Széchenyi téri épület története. Az ugyanis évtizedeken keresztül a nyugati szellem székhelye és az elnyomás elleni küzdelem központja volt.

A PPKE egyetemi adjunktusának színvonalas ismeretterjesztő munkája a környék régmúltjának felvázolásával kezdődik, majd rátér az épületre, az angol Gresham Életbiztosító Társaság fényűző székházára. A Horthy-korszakban itt működött Nagy Endre kabaréja, míg be nem tiltották, Békeffi László kabaréja, míg le nem tartóztatták, itt lakott a Nyugat-alapító Fenyő Miksa, itt székelt a liberális Rassay Károly pártja, a nyugati hatalmakkal diplomáciai kapcsolatokat építő Magyar Revíziós Liga, és itteni otthonából hurcolta el az ÁVH a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. igazgatóját, Papp Simont. A sort Szelke László hosszan, nagy kedvvel folytatja.

Kifogásként csak az hozható fel, hogy ez a mesélőkedv és a pedagógiai szenvedély sokszor elragadja a szerzőt, és az adott korszak országos, sőt világpolitikai kontextusát is bele akarja zsúfolni az egyes fejezetekbe, amelyek ettől széttartóvá, túlírttá válnak.

Jaffa, 2016, 232 oldal, 3150 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.