Könyv

Szellem a hálóban

Szűts Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. szeptember 1.

Könyv

"Kóbor kaffer kószál királylány kertjében / Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében / Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált: / Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán / Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!"

Stanislaw Lem Kiberiádájának egyik sztorijában a két robotmérnök, Trurl és Klapanciusz a gépesített költészettan általános problematikáján vész össze. Trurl megalkotja a szerinte kiváló műveket alkotó Elektrubadúrt, Klapanciusz pedig lehetetlenebbnél lehetetlenebb verselési kívánalmakkal próbálja bizonyítani a gép értelmetlenségét. "Írjon kiberotikus verset!" - szólítja fel az Elektrubadúrt Klapanciusz, és még azt kéri, hogy a vers "legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a négerkérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!". A válasz, azaz a Murányi Beatrix fergetes fordításában, feljebb teljes terjedelmében idézett költemény persze egy szempillantás alatt megszületik, de Klapanciuszt ez sem győzi meg az alkotó készülék kiválóságáról.

Maga a novella viszont nagyon meggyőzően mutatja be, hogy a 20. század harmadik harmadának kezdetén milyen problémák körül is forgott az információs technológia (akkor: kibernetika) és a művészet kapcsolatáról való gondolkodás. A mesterséges intelligencia keresésének bűvöletében élő kibernetikai paradigmában az egyik fő dilemma az volt: lehetséges-e elgondolni a művészet mesterséges előállítását, gépi reprodukcióját? A híres descartes-i megkülönböztetést (testünk egy gép, a tudat pedig szellemként külön lakozik benne) alapértelmezettnek tekintő felfogás uralmát aztán nagyjából mindenki számára váratlanul írta felül az egymáshoz kapcsolt számítógépek és tartalmak, az internet hálózati világképe. A gépi szellem vélt helye a kongó fémtestből a hálózat metaforájába költözött, a technológia és a művészet kapcsolatáról való gondolkodást pedig egyre inkább az egymáshoz kapcsoltság lehetőségei határozzák meg, mintsem a reprodukció utópiája.

Szűts Zoltánnak az internet és a művészet, tágabban a hálózatiság, a virtualitás és a művészet főként eme újabb kérdésköreit és azok kontextusát vizsgáló új kötete valójában kettő az egyben, ahogy arra a mű címének és alcímének párosa is rávezetheti az olvasót. A világháló metaforái címhez rendelhető első két fejezet a hálózati gondolkodás előképeit, fő koncepcióit és teoretikusait mutatja be Borgestől Tim Berners-Lee-ig, a Bevezetés az új média művészetébe alcím alá besorolható további fejezetek pedig főként az interneten kibontakozott textuális és vizuális művészeti gyakorlatok, valamint a hipertext elméleti és történeti áttekintését adják. Mivel a hazai népszerűsítő tudományos és hardcore szakirodalomban egyaránt ez utóbbi témakörök mondhatók kevésbé tárgyaltnak és feldolgozottnak, az ezekkel foglalkozó kötetrésznek lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, különösen, hogy a könyv bevezető funkciója is itt érvényesül igazán.

A bevezetés célkitűzésének köszönhetően szerencsésen elmaradnak az idegen szavakkal zsúfolt akadémikus mondatszörnyetegek, viszont a tartalom betekintést ad a kurrens tudományos kutatások fő irányai mellett az eddig valószínűleg csak kevesek számára ismert online művészeti törekvések motívumaiba is, a nemlineáris elbeszélési szerkezetektől a szerző mibenlétének boncolgatásán keresztül a globális digitális könyvtárakig. A tény, hogy a szerző magyar, végre nem a peremhelyzet, hanem inkább a különlegesség érzetét erősítheti meg az olvasóban, hiszen szemben a reménytelenül a Google-McLuhan-Xanadu-háromszögbe ragadt angolszász okulni kívánókkal mi például olyan művek hátterében és értelmezési hálóiban is el tudunk mélyedni, mint amilyen Farkas Péter 1997 és 2004 között, a neten írt hipertextuális kísérlete, a Gólem.

Osiris, 2013, 227 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.