Könyv

Szellem a hálóban

Szűts Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. szeptember 1.

Könyv

"Kóbor kaffer kószál királylány kertjében / Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében / Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált: / Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán / Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!"

Stanislaw Lem Kiberiádájának egyik sztorijában a két robotmérnök, Trurl és Klapanciusz a gépesített költészettan általános problematikáján vész össze. Trurl megalkotja a szerinte kiváló műveket alkotó Elektrubadúrt, Klapanciusz pedig lehetetlenebbnél lehetetlenebb verselési kívánalmakkal próbálja bizonyítani a gép értelmetlenségét. "Írjon kiberotikus verset!" - szólítja fel az Elektrubadúrt Klapanciusz, és még azt kéri, hogy a vers "legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a négerkérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!". A válasz, azaz a Murányi Beatrix fergetes fordításában, feljebb teljes terjedelmében idézett költemény persze egy szempillantás alatt megszületik, de Klapanciuszt ez sem győzi meg az alkotó készülék kiválóságáról.

Maga a novella viszont nagyon meggyőzően mutatja be, hogy a 20. század harmadik harmadának kezdetén milyen problémák körül is forgott az információs technológia (akkor: kibernetika) és a művészet kapcsolatáról való gondolkodás. A mesterséges intelligencia keresésének bűvöletében élő kibernetikai paradigmában az egyik fő dilemma az volt: lehetséges-e elgondolni a művészet mesterséges előállítását, gépi reprodukcióját? A híres descartes-i megkülönböztetést (testünk egy gép, a tudat pedig szellemként külön lakozik benne) alapértelmezettnek tekintő felfogás uralmát aztán nagyjából mindenki számára váratlanul írta felül az egymáshoz kapcsolt számítógépek és tartalmak, az internet hálózati világképe. A gépi szellem vélt helye a kongó fémtestből a hálózat metaforájába költözött, a technológia és a művészet kapcsolatáról való gondolkodást pedig egyre inkább az egymáshoz kapcsoltság lehetőségei határozzák meg, mintsem a reprodukció utópiája.

Szűts Zoltánnak az internet és a művészet, tágabban a hálózatiság, a virtualitás és a művészet főként eme újabb kérdésköreit és azok kontextusát vizsgáló új kötete valójában kettő az egyben, ahogy arra a mű címének és alcímének párosa is rávezetheti az olvasót. A világháló metaforái címhez rendelhető első két fejezet a hálózati gondolkodás előképeit, fő koncepcióit és teoretikusait mutatja be Borgestől Tim Berners-Lee-ig, a Bevezetés az új média művészetébe alcím alá besorolható további fejezetek pedig főként az interneten kibontakozott textuális és vizuális művészeti gyakorlatok, valamint a hipertext elméleti és történeti áttekintését adják. Mivel a hazai népszerűsítő tudományos és hardcore szakirodalomban egyaránt ez utóbbi témakörök mondhatók kevésbé tárgyaltnak és feldolgozottnak, az ezekkel foglalkozó kötetrésznek lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, különösen, hogy a könyv bevezető funkciója is itt érvényesül igazán.

A bevezetés célkitűzésének köszönhetően szerencsésen elmaradnak az idegen szavakkal zsúfolt akadémikus mondatszörnyetegek, viszont a tartalom betekintést ad a kurrens tudományos kutatások fő irányai mellett az eddig valószínűleg csak kevesek számára ismert online művészeti törekvések motívumaiba is, a nemlineáris elbeszélési szerkezetektől a szerző mibenlétének boncolgatásán keresztül a globális digitális könyvtárakig. A tény, hogy a szerző magyar, végre nem a peremhelyzet, hanem inkább a különlegesség érzetét erősítheti meg az olvasóban, hiszen szemben a reménytelenül a Google-McLuhan-Xanadu-háromszögbe ragadt angolszász okulni kívánókkal mi például olyan művek hátterében és értelmezési hálóiban is el tudunk mélyedni, mint amilyen Farkas Péter 1997 és 2004 között, a neten írt hipertextuális kísérlete, a Gólem.

Osiris, 2013, 227 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.