Könyv

Szellem a hálóban

Szűts Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. szeptember 1.

Könyv

"Kóbor kaffer kószál királylány kertjében / Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében / Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált: / Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán / Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!"

Stanislaw Lem Kiberiádájának egyik sztorijában a két robotmérnök, Trurl és Klapanciusz a gépesített költészettan általános problematikáján vész össze. Trurl megalkotja a szerinte kiváló műveket alkotó Elektrubadúrt, Klapanciusz pedig lehetetlenebbnél lehetetlenebb verselési kívánalmakkal próbálja bizonyítani a gép értelmetlenségét. "Írjon kiberotikus verset!" - szólítja fel az Elektrubadúrt Klapanciusz, és még azt kéri, hogy a vers "legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a négerkérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!". A válasz, azaz a Murányi Beatrix fergetes fordításában, feljebb teljes terjedelmében idézett költemény persze egy szempillantás alatt megszületik, de Klapanciuszt ez sem győzi meg az alkotó készülék kiválóságáról.

Maga a novella viszont nagyon meggyőzően mutatja be, hogy a 20. század harmadik harmadának kezdetén milyen problémák körül is forgott az információs technológia (akkor: kibernetika) és a művészet kapcsolatáról való gondolkodás. A mesterséges intelligencia keresésének bűvöletében élő kibernetikai paradigmában az egyik fő dilemma az volt: lehetséges-e elgondolni a művészet mesterséges előállítását, gépi reprodukcióját? A híres descartes-i megkülönböztetést (testünk egy gép, a tudat pedig szellemként külön lakozik benne) alapértelmezettnek tekintő felfogás uralmát aztán nagyjából mindenki számára váratlanul írta felül az egymáshoz kapcsolt számítógépek és tartalmak, az internet hálózati világképe. A gépi szellem vélt helye a kongó fémtestből a hálózat metaforájába költözött, a technológia és a művészet kapcsolatáról való gondolkodást pedig egyre inkább az egymáshoz kapcsoltság lehetőségei határozzák meg, mintsem a reprodukció utópiája.

Szűts Zoltánnak az internet és a művészet, tágabban a hálózatiság, a virtualitás és a művészet főként eme újabb kérdésköreit és azok kontextusát vizsgáló új kötete valójában kettő az egyben, ahogy arra a mű címének és alcímének párosa is rávezetheti az olvasót. A világháló metaforái címhez rendelhető első két fejezet a hálózati gondolkodás előképeit, fő koncepcióit és teoretikusait mutatja be Borgestől Tim Berners-Lee-ig, a Bevezetés az új média művészetébe alcím alá besorolható további fejezetek pedig főként az interneten kibontakozott textuális és vizuális művészeti gyakorlatok, valamint a hipertext elméleti és történeti áttekintését adják. Mivel a hazai népszerűsítő tudományos és hardcore szakirodalomban egyaránt ez utóbbi témakörök mondhatók kevésbé tárgyaltnak és feldolgozottnak, az ezekkel foglalkozó kötetrésznek lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, különösen, hogy a könyv bevezető funkciója is itt érvényesül igazán.

A bevezetés célkitűzésének köszönhetően szerencsésen elmaradnak az idegen szavakkal zsúfolt akadémikus mondatszörnyetegek, viszont a tartalom betekintést ad a kurrens tudományos kutatások fő irányai mellett az eddig valószínűleg csak kevesek számára ismert online művészeti törekvések motívumaiba is, a nemlineáris elbeszélési szerkezetektől a szerző mibenlétének boncolgatásán keresztül a globális digitális könyvtárakig. A tény, hogy a szerző magyar, végre nem a peremhelyzet, hanem inkább a különlegesség érzetét erősítheti meg az olvasóban, hiszen szemben a reménytelenül a Google-McLuhan-Xanadu-háromszögbe ragadt angolszász okulni kívánókkal mi például olyan művek hátterében és értelmezési hálóiban is el tudunk mélyedni, mint amilyen Farkas Péter 1997 és 2004 között, a neten írt hipertextuális kísérlete, a Gólem.

Osiris, 2013, 227 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.