Szemellenző nélkül - Rózsaszín szemüveg. A "férfias" Nemes Nagy Ágnes

  • Urfi Péter
  • 2009. április 2.

Könyv

"Tényleg giccses locsi-fecsi a női irodalom? Okoskodó nők és kékharisnyák írják? Lektűr? Lányregény? Konyhatündérek csapongó ömlengése? Leszbikusok félrebeszélése? Unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó, házasságtörő feleségek csupán terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai?" Voltak bizonyos aggályaim, mikor az új irodalomtörténeti beszélgetéssorozat, a Rózsaszín szemüveg beharangozójában e sorokat olvastam. A kétségkívül parodisztikus hang, gondolom, a feltételezett közvélekedést karikírozná, de fölélő a célnak: ma már nincs az a hímsovén félhülye, aki első nekifutásra így jellemezné a női irodalmat. Ugyanakkor nehezen lehetne eltagadni, hogy a kérdéskörben bőven van még mit megtárgyalni. Az első alkalom után pedig egyértelmű, hogy a három kritikus beszélgetése nem a sértett pinabú jegyében fogant. Az értelmes és nyitott véleménycseréhez az is hozzájárult, hogy láthatólag nem a női szerzők kanonizációs problémáira, a maszkulin irodalom kirekesztő technikáira fókuszálnak, hanem az úgynevezett női írás első blikkre nem létezőnek tűnő magyar hagyományát próbálják felderíteni. Fontos momentum, hogy Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória nemcsak ismert elemzők, hanem gyakorló szépírók is. Tehát mikor előképeket, követhető vagy elvetendő példákat keresnek, személyes tapasztalatokból indulhatnak ki, és ha hiányt érzékelnek, az saját veszteségük is. Jó ötlet a meghívott vendég (persze mindig férfi) - az első esten legalábbis Térey János remekül beleillett a képbe. Urfi Péter

"Tényleg giccses locsi-fecsi a női irodalom? Okoskodó nők és kékharisnyák írják? Lektűr? Lányregény? Konyhatündérek csapongó ömlengése? Leszbikusok félrebeszélése? Unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó, házasságtörő feleségek csupán terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai?" Voltak bizonyos aggályaim, mikor az új irodalomtörténeti beszélgetéssorozat, a Rózsaszín szemüveg beharangozójában e sorokat olvastam. A kétségkívül parodisztikus hang, gondolom, a feltételezett közvélekedést karikírozná, de fölélő a célnak: ma már nincs az a hímsovén félhülye, aki első nekifutásra így jellemezné a női irodalmat. Ugyanakkor nehezen lehetne eltagadni, hogy a kérdéskörben bőven van még mit megtárgyalni. Az első alkalom után pedig egyértelmű, hogy a három kritikus beszélgetése nem a sértett pinabú jegyében fogant. Az értelmes és nyitott véleménycseréhez az is hozzájárult, hogy láthatólag nem a női szerzők kanonizációs problémáira, a maszkulin irodalom kirekesztő technikáira fókuszálnak, hanem az úgynevezett női írás első blikkre nem létezőnek tűnő magyar hagyományát próbálják felderíteni. Fontos momentum, hogy Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória nemcsak ismert elemzők, hanem gyakorló szépírók is. Tehát mikor előképeket, követhető vagy elvetendő példákat keresnek, személyes tapasztalatokból indulhatnak ki, és ha hiányt érzékelnek, az saját veszteségük is. Jó ötlet a meghívott vendég (persze mindig férfi) - az első esten legalábbis Térey János remekül beleillett a képbe.

A boncasztalon ezúttal egy karcsúságában is súlyos szövegtest: Nemes Nagy Ágnes életműve. Õ épphogy az a szerző, akit nem felejtettek el, első kötete megjelenésétől napjainkig számon tartják, már életében tananyag, vannak slágerversei, a szakma és a szélesebb olvasóközönség is (el)ismeri. Legalábbis az egyik arcát. Az est szereplői sok mindenben nem értettek egyet, de azt vállvetve hangsúlyozták, hogy az összegyűjtött versek első, a szerző által publikált része homlokegyenest mást mutat, mint a kéziratban maradt, alig ismert hagyaték. Az elszemélytelenedés felé tartó, tárgyias, objektív (és még sorolhatnánk a közhelyeket) versekkel egy időben keletkező, változó színvonalú "melléktermékek" egy szenvedő, elfojtásokkal terhelt ember kifakadásai, gyakran a vallomásos líra hagyományos eszközeivel. Ahogy Menyhért fogalmazott: szubjektívabb és nőibb költészet. Hogy Nemes Nagy miért hagyta rejtve ezt az oldalát, arra több választ is kaptunk. Lehettek személyes, pszichológiai okai, de nem kizárt, hogy a kor mainstreamjének számító népies líra, az E/1-ben elővezetett "Petőfi Sándor-versek" ellenhatásaként formálódott az életmű. Bán Zsófia hozzászólásában figyelmeztetett: korántsem biztos, hogy az élethossznyi elfojtás számlájára írható bizonyos művek kimaradása a sorra megjelenő kötetekből, azok elhagyását kompozíciós elvek is indokolhatták. Mindazonáltal meggyőzőnek tűnt az a szépen felrajzolt portré, amely Nemes Nagy pályáját mintegy diadalmas kudarcnak, egy következetesen végigjátszott, de kínkeserves szerepjátéknak mutatja. Ezt támasztja alá Szabó Magda írása, ahol hangsúlyozza, hogy ők ketten profik voltak, tehát nem írók. "Minden barátom azzal szokott dicsérni, hogy milyen erős, milyen férfias vagyok. Ez hízeleg is nekem, igyekszem is azt domborítani, amit dicsérnek bennem. De igaz-e?" - írja Nemes Nagy '58-ra keltezett, de jellemző módon csak tavaly óta olvasható feljegyzéseiben. Ezért húzta ki a gyűjteményes kötetből A női tájt. Nincsenek emberek, üres a táj, mondja Radics, aki szerint az életmű két nagy kirekesztése, hogy se politikáról és közéletről, se a nemiségről nincs szava a "vállalt" corpusnak. Persze joggal mondja Kiss Noémi, hogy a (női) szexualitásnak akkoriban még nincsen nyelve, míg mondjuk a háborúnak van. Épp azért haragszanak a beszélgetők Nemes Nagyra, mert neki lett volna rá képessége és lehetősége, hogy egy ilyen autentikus versnyelvet megteremtsen, és el is fogadtasson, de ő épp az ellenkezőjét ambicionálta. Mikor a testről akar mondani valamit, növényi metaforákhoz nyúl, jegyzi meg Térey. Ha néha mégis "elsült a keze", azt nem publikálta. Lengyel Balázs, a gyűjteményes kötetet is válogató társ írja a jegyzetfüzetekről: "mintha egy más, sebtében, indulatokkal, kétségbeeséssel ránduló kéz írta volna őket". Hogy miket? Például a Szerelem című nyolcsorost: "bármily csinos ékkő, / szülésre kell a szép nő". Ma is érvényes, eminens feminista esszétöredék a Ferencz Győző által utólag közzétett Szerelem, nemiség. Az imponálóan felkészült négyes talált még hasonló csemegéket, de mindez oly kevés.

Mint látható, nem csak a szövegekről esett szó: Nemes Nagy figurája (nekem most először) szintén izgalmasnak bizonyult. Egy költőnő (utálta, ha így hívták), aki ugyanúgy eltrécselt főzésről és ruhákról, mint a barátnői, de az irodalomban elfogadta, sőt: belsővé tette az általa pontosan érzékelt - férfias - irodalomeszményt. Megcsinálta magát, és a körülötte lévő férfiak kanonizálták, mondja kissé gonoszan, de talán nem alaptalanul Menyhért. Ennek viszont ára volt: nem szült gyereket, megsemmisítette fiatalkori képeit (állítólag gyönyörű volt), és A hegyi költőben az egekbe menesztette azt a Babitsot, akit egy neki címzett - természetesen szintén a fióknak írt - fiktív levelében a legimpotensebb nagy költőnek nevez. Közben pedig létrehozott egy gazdag és fontos életművet, amit az est egymással is hevesen vitázó résztvevői belső ügyüknek, ugyanakkor messzemenően problematikusnak és lényegében folytathatatlannak tartanak. A kissé csapongó, de végig izgalmas beszélgetésnek épp jókor vetettek véget, maradt idő a szokatlanul élénk kérdezésnek. Következik Erdős Renée és a "leszbikus, kommunista" Galgóczi Erzsébet.

Nyitott Műhely, március 24.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.