Könyv

Szendi Nóra: Természetes lustaság

Könyv

Az író második regénye egyszerre nehéz és könnyű olvasmány. Magukkal sodornak a mondatok, nem akad meg a lendület, karakteres és könnyed a nyelvi környezet. Mindeközben viszont olyan világban járunk, amelyben még csak nem is a mélyszegénység és nem is a nagy emberi drámák húznak a mélybe, hanem a mindenre rátelepedő átható semmi: a címben szereplő természetes lustaság bénító ereje. Ezt a határállapotot ragadja meg Szendi a hatásos választásnak tűnő énelbeszélővel.

A főszereplő, János nem kifejezetten nyomorog, a szó anyagi értelmében csak úgy „elvan”: átmeneti munkákkal vagy munkanélküliséggel, érettségi, önértékelés, erőfeszítés és többnyire emberi kapcsolatok nélkül. Világa az internet alsó felének, a pornónak és a valóságshow-knak egyszerű, banalitásában már-már szándékoltan irritáló (tematikai és nyelvi) tere. Eközben pedig a háttérben jól megrajzolt karakterekkel, ugyanakkor eltúlzott szociografikus íz nélkül rajzolódik ki a nagy (a kis) magyar valóság. Az egyetlen, ami ezt az elviselhetetlen létállapotot képes valamennyire felülírni, az Risch Blanka megjelenése az életnek nevezett valami horizontján, aki vidámságával és humorával képes kihúzni Jánost a lefelé tartó spirálból. Írói erény, hogy mindez mégsem válik giccsé, nincs benne semmi nagyzolás, csupán arról van szó, hogy a „lét elviselhetetlen könnyűsége” életté züllik vagy – jelen esetben – szelídül.

Kalligram, 2018, 352 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.