Szép Ernő nem süllyedt el!

  • *
  • 2008. szeptember 4.

Könyv

Legfrissebb listánkon szembeötlő, hogy a klasszikusok állnak az élen, amennyiben Örkény Istvánt annak tekintjük, és nincs okunk rá, hogy ne tekintsük annak, hiszen darabjait rendszeresen játsszák, és egyperces novellái sem hajlandók elavulni - hála istennek. Örkényről megjelent már monográfia, de tudomásunk szerint Szirák Péter könyve az első teljes pályakép a rendszerváltás után.

Legfrissebb listánkon szembeötlő, hogy a klasszikusok állnak az élen, amennyiben Örkény Istvánt annak tekintjük, és nincs okunk rá, hogy ne tekintsük annak, hiszen darabjait rendszeresen játsszák, és egyperces novellái sem hajlandók elavulni - hála istennek. Örkényről megjelent már monográfia, de tudomásunk szerint Szirák Péter könyve az első teljes pályakép a rendszerváltás után.

Egyébként egy vitathatatlan klasszikus, Szép Ernő nyerte a szavazást, jelentősen javítva múltkori helyezésén. Szóval - ismét hála istennek! - messze nem elsüllyedt szerző, noha Köves Gábor esszéje ebben a rovatunkban jelent meg Titkos világtipp címen 2008. július 17-i számunkban. Magáról a könyvről, erről az évtizedek óta kéziratban heverő és most a könyvhétre megjelent memoárról, mely az író Budapestre érkezését, első erotikus és írói kalandjait örökíti meg, ugyancsak Köves kollégánk írt recenziót 2008. június 26-i számunkban. A kortárs magyar irodalom visszaszorulni látszik, és a múltkori szavazás nagy nyertese, Borbély Szilárd jelentősen vesztett legutóbbi pontszámaiból. Terveink szerint Árnyképrajzoló című kötetéről két recenziót is közlünk a közeljövőben, mégpedig Sántha József és Vári György tollából. A fiatalon meghalt Simon Balázs sem tudott javítani, pedig benne nagyon bíztunk, mindamellett posztumusz kötetének igen erős a kritikai fogadtatása, emeljük ki a www.litera.hu, illetve a www.revizoronline.com című internetes portálon megjelent írásokat, melyeket két szavazónk, Szegő János, illetve Tarján Tamás jegyzett, az ÉS-ben pedig Margócsy István írt róla szép megemlékezést. Javított állásán Závada Pál Idegen testünk című regénye. Megdöbbentő módon mindössze egyetlen kollégánk voksolt Esterházy Péter Semmi művészet címen megjelent legújabb kötetére. Szóval furcsa kissé, hogy kortárs kritikusaink éppen a kortársakat nem díjazzák. Ennek jegyében került be a vezető tizenegybe Pasolini két ifjúkori töredéke és Robert Menasse Kiűzetés a pokolból című új regénye, noha nálunk Radics Viktória eléggé megsemmisítő elemzést jelentetett meg a műről, ugyanakkor Bárány Tibor szavazónk az ÉS hasábjain agyba-főbe dicsérte. Újabb furcsaság, hogy bár Térey János Asztalizene című darabja megnyerte a talán legjelentősebb magyar irodalmi díjat, listánkon továbbra is csak az alsó régióban vergődik. Egyébként érdeklődő olvasóink a listán szereplő könyvekről szóló kritikáinkat megtalálják honlapunk főlapján, a Minimum tizenegyes! című cikkünkhöz tartozó Kapcsolódó kritikák szöveggyűjteményben.

Summa: a listát elnézve elmondhatjuk, hogy abból sok következtetést levonni nem lehet. A szavazás roppant széttartó, és világosan látszik, hogy egyetlen 15 pontos szavazat volt az alsó határ. Hogy mindez hogyan alakul a jövőben, arról egyelőre gőzünk sincs.

Minimum tizenegyes!

a magyar narancs irodalmi sikerlistája

A zsűrinek a 2008-as kiadványokból négy kötetet kellett kiválasztania és sorrendbe állítania, e sorrend automatikusan kiosztotta a pontszámokat is: az első 15, a második 10, a harmadik 6, míg a negyedik helyre sorolt könyv 3 pontot kapott. Nem lehetett szavazni Bán Zoltán Andrásra, illetve senki sem jelölhetett olyan könyvet, amelyben valamilyen módon érdekelt volt, akár mint szerző, szerkesztő, fordító stb. Ellentétben az alapul vett német listával, a mi kataszterünk nem tíz, hanem minimum tizenegy tagból áll, mert extravagánsak vagyunk, és mert rajongunk a prímszámokért.

A szavazásban a következő irodalmárok vettek részt: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Bodor Béla, Bojtár Endre, Dunajcsik Mátyás, Ferencz Győző, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabai lóránt, Kálmán C. György, Keresztesi József, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Menyhért Anna, Németh Gábor, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Szegő János, Tarján Tamás, Urfi Péter, Vári György.

2008. augusztus

1. Szép Ernő: Natália (Noran) - 71 pont (28)

2. Szirák Péter: Örkény István (Új Palatinus) - 64 pont (-)

3. Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol (Magvető) - 59 pont (56)

4. Simon Balázs: A másik mondat (Jelenkor) - 34 pont (46)

5. Pier Paolo Pasolini: Tisztátalan cselekedetek - Amado mio (Fordította Peszler Ágnes, Kalligram) - 31 pont (-)

6. Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból (Fordította Lendvay Katalin, Ulpius-ház) - 30 pont (-)

7-9. Borbély Szilárd: Árnyképrajzoló (Kalligram) - 25 pont (65)

Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai (Vigilia) - 25 pont (54)

Závada Pál: Idegen testünk (Magvető) - 25 pont (-)

10. Kőszeghy Péter: Balassi Bálint. A magyar Alkibiadész (Balassi) - 21 pont (-)

11. Térey János: Asztalizene (Magvető) - 16 pont (25)

(A zárójelben az előző havi pontszám.)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)