Szép új EU (Jakob Arjouni: Chez Max - Vacsorázz Maxnál, Párizsban!)

  • Bán Zoltán András
  • 2007. április 12.

Könyv

Az Európai Közösség nemrég ünnepelt ötvenedik évfordulója kellemetlen aktualitást ad e vadonatúj, németül 2006-ban megjelent regénynek. A török származású, de németül író - hírét eddig nagyszerű bűnregényeivel megalapozó - Jakob Arjouni kötete antiutópia és az Európai Unió éppoly szórakoztató, mint keserű szatírája.

Az Európai Közösség nemrég ünnepelt ötvenedik évfordulója kellemetlen aktualitást ad e vadonatúj, németül 2006-ban megjelent regénynek. A török származású, de németül író - hírét eddig nagyszerű bűnregényeivel megalapozó - Jakob Arjouni kötete antiutópia és az Európai Unió éppoly szórakoztató, mint keserű szatírája. Az idő: 2064, a színhely: Párizs. Az új világrend - melynek születésnapja 2001. szeptember 11-re datálható - immár megszilárdult; az Egyesült Államok anyagilag totálkáros lett az arab világgal folytatott háborúkban; ezt kihasználva Kína és az EU létrehozta az Euro-kínai Konföderációt, mely fokozatosan felvásárolta és ezzel kizárta a nagypolitikából az Egyesült Államokat, hogy végül a teljes liberalizmus és totális tolerancia jegyében megépítse a művét megkoronázó Kerítést, az új rendszer legfőbb szimbólumát és zálogát. Arjouni elbeszélője, Max, a párizsi vendéglős kertelés nélkül ismerteti a helyzetet: "Hogy durván fogalmazzak, ez egyszer s mindenkorra felosztotta a világot haladókra és elmaradottakra, vagy mondjuk állóvízre - persze ezzel nem írhatjuk le a helyzetet teljes egészében. Az irány azonban helyes volt, és ha nincs a Kerítés, a második világ radikális részei már régen lerángattak volna bennünket a maguk primitív-vallásos, erőszakimádó, másságmegvető mocsarába." Világos: a haladó, a Kerítésen belül fekvő rész a tolerancia iránti ájult tiszteletében ugyanolyan intoleránsan és kíméletlenül harcol a toleranciáért, mint az intoleráns "primitívek" azért, hogy a maguknak tetsző erkölcsi normák szerint éljenek. A kirekesztés ellen folytatott egyébként üdvözlendő harc csakis kirekesztéssel valósítható meg, sugallja a szerző. Vagy legalábbis így valósult meg az EU és Kína fikciós szövetségében.

És innen már csak egy lépés, hogy a brutálisan toleráns, abszolút demokratikus, minden nézetet tiszteletben tartó társadalom a totalitárius államokra emlékeztető diktatúraként lepleződjék le. Bármennyire is pozitív célok és eszmék nevében szerveződik, ez a világ semmiben sem különbözik a zsarnoki intoleráns szisztémáktól, a dohányzást például súlyos börtönnel sújtják, vagy az egyenjogúság nevében az anyaméh-beültetési program keretében egy swifti ötlettel a férfiakat is alkalmassá teszik a szülésre - ez Arjouni olvasatában a "felvilágosodás dialektikája". És ekkor természetes, hogy e világ alapja nem más, mint a tökéletesre kifejlesztett besúgórendszer. Az egykori amerikai igazságügyi miniszterről, John Ashcroftról elnevezett iroda dolgozóinak - és közéjük tartozik Max is - feladata nem a bűn feltárása, hanem "megelőzése"; ebben a világban már az esetleges szándékot is büntetik. A szisztéma mottója egy állítólagos Ashcroft-mondás, mely minden második Ashcroft-iroda vécéjében falfelirat: "Let's crush the motherfuckers before they crush us", azaz tapossuk el a köcsögöket, mielőtt ők taposnak el minket! Mindezt Max előadásából ismerjük meg. A vendéglős gyáva féreg, aki végtelenül komolyan vett lojalitásában még egyetlen barátját, Leont is feláldozza. Komoly ellenfele csak egy akad Párizsban, Chen, a kínai sztárspicli. Kettőjük küzdelméről szól a regény, melynek végkifejlete és egész vonalvezetése rendkívül rafinált, olyannyira, hogy az olvasás végén voltaképpen nem is tudjuk, hogy most akkor Max, avagy netán mégis Chen az áruló. Egyet azonban biztosan érzünk: Chen volt a valódi, az érzelmekkel, humorral, nagyvonalúsággal és sok empátiával rendelkező ember.

Soha nem harsány, ám olykor morbid humorral, metsző szarkazmussal, nagy képzelőerővel megírt regény, mely Farkas Tünde kiváló fordításában a Könyvfesztivál egyik újdonsága. Fél délután kivégezhető kötet, de az a pár óra garantáltan szórakoztató lesz.

Helikon Kiadó, 2007, 173 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.