Könyv

A társulat tíz tagja lemondásra szólította fel Csányi János alapító igazgatót,

Ad-e pénzt koldusnak, helyesli-e az apás szülést, könnyen sír-e, volt-e már Kínában?

"Létezik társadalmi felelősségvállalás, jótékonyság, nemes adományozás!"

ASouth Park története médiaszempontból klasszikus sikersztori. Két főiskolás összeállt, hogy valami olyat csináljon, amilyet még senki sem, és az átlaggal ellentétben nekik tényleg sikerült. A South Park dramaturgiailag a Twin Peaksszel és A Farm, ahol élünk című sorozattal rokon: szereplői egy zárt közösségben élnek, és el vannak foglalva ügyes-bajos dolgaikkal, miközben reagálnak a külvilágból érkező ingerekre. Innentől aztán minden a fejére áll.

Egyik barátom kéziratos szövegéből emeltem át e combos Borges-idézetet, de nem azért, hogy - kétszeresen is - idegen tollakkal ékeskedjek, hanem mert nehéz volna pontosabban leírni azt a helyzetet, ami itt és most a kortárs magyar irodalom talán legfőbb paradoxona. Borges ugyanis kendőzetlen őszinteséggel és egyszerűséggel arról írt, amiről a magyar írók többsége a nyilvánosság előtt nem, vagy csak utalásszerűen, homályos metaforákat eregetve hajlandó beszélni. Akár a derék Bodóné, ha a bor árát kérdik.

hogy belássam: Budapest nem Mannheim, pünktlicht. (Nemrég említette az eseményt előkészítő "szemletanács" egyik illusztris tagja itt, hogy a híres mannheimi fesztivált is üzletközpontban rendezik.) A Mammuttól

Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.

Szombaton a Fészekben összegyűlt, hogy szakmaként viselkedjen, a filmrendezők közép- és idősödő generációja, elvétve egy-két fiatal, csupa olyan erő, aki évek óta egyéni kijáróként hordja össze a filmrevalót.

hogy ez egy könyv, amit egy ember írt egy másik emberről, aki már meghalt.

Sikerkönyvről van szó, a fiatal holland zsidó szerző olyannyira meg is szedte már magát három mengjelet könyvével, hogy New Yorkban él, és csak az írásnak él, ami miatt már lanyha tiszteletet érdemel, ha mást nem is.

Könyv, amit szeretnek a gyerekek. Helyesebben: könyv!!!

Mondom itthon: amit az apám magyarázott meg nekem, Jókai Mór Rab Ráby című könyvét, félreütöttem, majdnem: köb-ívét, de nem is rossz találat ez, amit tehát apám így, apám, aki nagyon is egyenes módon a Népiből és a Nemzetiből jött, mondhatnám, ha ez nem volna így komplett lényegtelenség, és az akkori Úri osztály centruma felé haladt, s bár onnét valami módon, szervezetileg kirúgódott, azért csak középosztály maradván, így vesztette el "mindenét", s ha mindenét nem is, de teljesen új, Állásközvetítős, "cupringeres" úton kellett megélhetés után néznie, mígnem főleg főkönyveléssel és vidékével foglalkozó, még 45 előtt belekaroló barátai el nem helyezték, satöbbi, satöbbi, és 66 éves fejjel odáig nem jutott, hogy én végre végeztem az Egyetemen, és elmehettem, nyilván saját írói ambícióim és löketeim áldozataként, meg ama kor, Illatos utunkra nevelőtanárnak (portásfélének), apám tehát így magyarázta meg a Rab Rábyt (semmi rabbi, se becézett-édes rablás, se rabság, az a szabadúszó élete, csak mondom!), hogy mint egy négyzetes fedelű doboz vagy csokoládédarab, fehér és barna és barna és fehér kis négyzetek, voltak a csibész Vármegyei emberek (szépítő kifejezés), voltak a derék, jámbor, csak kicsit maradias Vármegyeiek, voltak a felvilágosult Osztrák Császárnak csontig benyaló, Karrierista Kozmopoliták, voltak végül, a legkisebb számban, szegény Ráby is köztük, azok, akik az Osztrákok - épp felvilágosult - trónjától várták volna a Modernizációt, s ekképp idealista lelkek voltak. Hát ezt csak úgy mondom most itthon. A helyzetek mindig még bonyolultabbak, másrészt még egyszerűbbek (?).