Open Film Festival a Kultiplexben:Vegyes saláta, némi fűszerrel

  • Marczinka Csaba
  • 2001. február 8.

Könyv

Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.
Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.

A fél- és háromnegyed-készültség a filmek többségére is jellemző volt, bár egy-egy jó poén és ötlet azért többnyire még a gyengébb produkciókban is akadt. Sok film túl rövid, kidolgozatlan, egy-egy ötletre épít, vagy éppen ellenkezőleg, egy témát variál, azt sulykolja, beszéli agyon, hosszúra nyúlt, monoton beállításokkal. A filmek többségéből hiányoztak az eredeti ötletek, a fő baj mégsem ez volt, hanem a szerkesztésbeli-dramaturgiai fogyatékosság, a végső kidolgozás hiánya.

A zsűri ítéletei többé-kevésbé tükrözték a reális erőviszonyokat, tulajdonképpen kisebb hibaszázalékkal működtek, mint jó néhány profi filmszemle zsűrije. Hegedűs Márton és Gudenus Géza filmjei valóban kiemelkedtek a mezőnyből, bár Gudenus filmjei közül a korhangulatot kiválóan érzékeltető Nekem 68 mellett talán a Natúrszelet is megérdemelt volna egy díjat, például a témaválasztásért járó különdíjat. Hisz míg az egész amatőrfilmszemlén túltengtek a horror-, krimi-, gengszter-, thriller-tucatparódiák, Gudenus filmje fikciós eszközökkel igyekezett feldolgozni a dokumentumfilmek által is hanyagolt hajléktalantémát, ráadásul úgy, hogy sikerült felvillantania annak társadalmi kontextusát. A problémamegjelenítés és a létállapot-ábrázolás szempontjából talán csak a Pannonhalom, Szolnoki József filmje múlta felül. Meg is kapta a dokumentumkategória fődíját a Pannonhalma környéki elszegényedett falvak lakóinak hiteles ábrázolásért. Magyar n. Attila Rádió... feketezene című dokumentumfilmje is kiemelkedett a mezőnyből.

S végül néhány említésre méltó mű a díjazatlanok közül. A magyar-román koprodukcióban készült Grand Hotel Victoria (Cristian Carcu) képi világa, az Örvény (Kókai János) szituációja és indítása figyelemre méltó, ez utóbbi film aztán "befulladt", és így a fináléja sem lehetett hatásos. A Pizza Hát! (Fehér Attila és Molnár Gergely) helyenként erős poénokat villant fel, bár nem tudja őket kellő dramaturgiai tudatossággal kihasználni. A kísérleti és rövidfilmek közül a Rezgőfilmet és a Tíz szegélyt (Baczai Zsolt filmje) sajátos képi kifejezésmódja emeli ki. Az idei OFF mindazonáltal olyan volt, mint egy kissé eklektikus, rikító színekben tobzódó vegyes saláta, melyről azonban sajnálták a fűszeres mártást. Reménykedjünk, hogy jövőre már nem spórolják ki belőle.

Marczinka Csaba

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.