Open Film Festival a Kultiplexben:Vegyes saláta, némi fűszerrel

  • Marczinka Csaba
  • 2001. február 8.

Könyv

Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.
Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.

A fél- és háromnegyed-készültség a filmek többségére is jellemző volt, bár egy-egy jó poén és ötlet azért többnyire még a gyengébb produkciókban is akadt. Sok film túl rövid, kidolgozatlan, egy-egy ötletre épít, vagy éppen ellenkezőleg, egy témát variál, azt sulykolja, beszéli agyon, hosszúra nyúlt, monoton beállításokkal. A filmek többségéből hiányoztak az eredeti ötletek, a fő baj mégsem ez volt, hanem a szerkesztésbeli-dramaturgiai fogyatékosság, a végső kidolgozás hiánya.

A zsűri ítéletei többé-kevésbé tükrözték a reális erőviszonyokat, tulajdonképpen kisebb hibaszázalékkal működtek, mint jó néhány profi filmszemle zsűrije. Hegedűs Márton és Gudenus Géza filmjei valóban kiemelkedtek a mezőnyből, bár Gudenus filmjei közül a korhangulatot kiválóan érzékeltető Nekem 68 mellett talán a Natúrszelet is megérdemelt volna egy díjat, például a témaválasztásért járó különdíjat. Hisz míg az egész amatőrfilmszemlén túltengtek a horror-, krimi-, gengszter-, thriller-tucatparódiák, Gudenus filmje fikciós eszközökkel igyekezett feldolgozni a dokumentumfilmek által is hanyagolt hajléktalantémát, ráadásul úgy, hogy sikerült felvillantania annak társadalmi kontextusát. A problémamegjelenítés és a létállapot-ábrázolás szempontjából talán csak a Pannonhalom, Szolnoki József filmje múlta felül. Meg is kapta a dokumentumkategória fődíját a Pannonhalma környéki elszegényedett falvak lakóinak hiteles ábrázolásért. Magyar n. Attila Rádió... feketezene című dokumentumfilmje is kiemelkedett a mezőnyből.

S végül néhány említésre méltó mű a díjazatlanok közül. A magyar-román koprodukcióban készült Grand Hotel Victoria (Cristian Carcu) képi világa, az Örvény (Kókai János) szituációja és indítása figyelemre méltó, ez utóbbi film aztán "befulladt", és így a fináléja sem lehetett hatásos. A Pizza Hát! (Fehér Attila és Molnár Gergely) helyenként erős poénokat villant fel, bár nem tudja őket kellő dramaturgiai tudatossággal kihasználni. A kísérleti és rövidfilmek közül a Rezgőfilmet és a Tíz szegélyt (Baczai Zsolt filmje) sajátos képi kifejezésmódja emeli ki. Az idei OFF mindazonáltal olyan volt, mint egy kissé eklektikus, rikító színekben tobzódó vegyes saláta, melyről azonban sajnálták a fűszeres mártást. Reménykedjünk, hogy jövőre már nem spórolják ki belőle.

Marczinka Csaba

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.