A fél- és háromnegyed-készültség a filmek többségére is jellemző volt, bár egy-egy jó poén és ötlet azért többnyire még a gyengébb produkciókban is akadt. Sok film túl rövid, kidolgozatlan, egy-egy ötletre épít, vagy éppen ellenkezőleg, egy témát variál, azt sulykolja, beszéli agyon, hosszúra nyúlt, monoton beállításokkal. A filmek többségéből hiányoztak az eredeti ötletek, a fő baj mégsem ez volt, hanem a szerkesztésbeli-dramaturgiai fogyatékosság, a végső kidolgozás hiánya.
A zsűri ítéletei többé-kevésbé tükrözték a reális erőviszonyokat, tulajdonképpen kisebb hibaszázalékkal működtek, mint jó néhány profi filmszemle zsűrije. Hegedűs Márton és Gudenus Géza filmjei valóban kiemelkedtek a mezőnyből, bár Gudenus filmjei közül a korhangulatot kiválóan érzékeltető Nekem 68 mellett talán a Natúrszelet is megérdemelt volna egy díjat, például a témaválasztásért járó különdíjat. Hisz míg az egész amatőrfilmszemlén túltengtek a horror-, krimi-, gengszter-, thriller-tucatparódiák, Gudenus filmje fikciós eszközökkel igyekezett feldolgozni a dokumentumfilmek által is hanyagolt hajléktalantémát, ráadásul úgy, hogy sikerült felvillantania annak társadalmi kontextusát. A problémamegjelenítés és a létállapot-ábrázolás szempontjából talán csak a Pannonhalom, Szolnoki József filmje múlta felül. Meg is kapta a dokumentumkategória fődíját a Pannonhalma környéki elszegényedett falvak lakóinak hiteles ábrázolásért. Magyar n. Attila Rádió... feketezene című dokumentumfilmje is kiemelkedett a mezőnyből.
S végül néhány említésre méltó mű a díjazatlanok közül. A magyar-román koprodukcióban készült Grand Hotel Victoria (Cristian Carcu) képi világa, az Örvény (Kókai János) szituációja és indítása figyelemre méltó, ez utóbbi film aztán "befulladt", és így a fináléja sem lehetett hatásos. A Pizza Hát! (Fehér Attila és Molnár Gergely) helyenként erős poénokat villant fel, bár nem tudja őket kellő dramaturgiai tudatossággal kihasználni. A kísérleti és rövidfilmek közül a Rezgőfilmet és a Tíz szegélyt (Baczai Zsolt filmje) sajátos képi kifejezésmódja emeli ki. Az idei OFF mindazonáltal olyan volt, mint egy kissé eklektikus, rikító színekben tobzódó vegyes saláta, melyről azonban sajnálták a fűszeres mártást. Reménykedjünk, hogy jövőre már nem spórolják ki belőle.
Marczinka Csaba
