Open Film Festival a Kultiplexben:Vegyes saláta, némi fűszerrel

  • Marczinka Csaba
  • 2001. február 8.

Könyv

Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.
Az idén negyedik alkalommal megrendezett OFF (Open Film Festival) lassan rangos filmeseménnyé növi ki magát - ezt bizonyították a Kultiplexre átkeresztelt Blue Box mozi büféjének ugrásszerűen megemelkedett árai és kibővült kínálata, valamint a permanens tömegnyomor. Bár az épület felújítását még nem fejezték be, a fesztivált mégis - viszonylag zökkenőmentesen - sikerült lebonyolítani.

A fél- és háromnegyed-készültség a filmek többségére is jellemző volt, bár egy-egy jó poén és ötlet azért többnyire még a gyengébb produkciókban is akadt. Sok film túl rövid, kidolgozatlan, egy-egy ötletre épít, vagy éppen ellenkezőleg, egy témát variál, azt sulykolja, beszéli agyon, hosszúra nyúlt, monoton beállításokkal. A filmek többségéből hiányoztak az eredeti ötletek, a fő baj mégsem ez volt, hanem a szerkesztésbeli-dramaturgiai fogyatékosság, a végső kidolgozás hiánya.

A zsűri ítéletei többé-kevésbé tükrözték a reális erőviszonyokat, tulajdonképpen kisebb hibaszázalékkal működtek, mint jó néhány profi filmszemle zsűrije. Hegedűs Márton és Gudenus Géza filmjei valóban kiemelkedtek a mezőnyből, bár Gudenus filmjei közül a korhangulatot kiválóan érzékeltető Nekem 68 mellett talán a Natúrszelet is megérdemelt volna egy díjat, például a témaválasztásért járó különdíjat. Hisz míg az egész amatőrfilmszemlén túltengtek a horror-, krimi-, gengszter-, thriller-tucatparódiák, Gudenus filmje fikciós eszközökkel igyekezett feldolgozni a dokumentumfilmek által is hanyagolt hajléktalantémát, ráadásul úgy, hogy sikerült felvillantania annak társadalmi kontextusát. A problémamegjelenítés és a létállapot-ábrázolás szempontjából talán csak a Pannonhalom, Szolnoki József filmje múlta felül. Meg is kapta a dokumentumkategória fődíját a Pannonhalma környéki elszegényedett falvak lakóinak hiteles ábrázolásért. Magyar n. Attila Rádió... feketezene című dokumentumfilmje is kiemelkedett a mezőnyből.

S végül néhány említésre méltó mű a díjazatlanok közül. A magyar-román koprodukcióban készült Grand Hotel Victoria (Cristian Carcu) képi világa, az Örvény (Kókai János) szituációja és indítása figyelemre méltó, ez utóbbi film aztán "befulladt", és így a fináléja sem lehetett hatásos. A Pizza Hát! (Fehér Attila és Molnár Gergely) helyenként erős poénokat villant fel, bár nem tudja őket kellő dramaturgiai tudatossággal kihasználni. A kísérleti és rövidfilmek közül a Rezgőfilmet és a Tíz szegélyt (Baczai Zsolt filmje) sajátos képi kifejezésmódja emeli ki. Az idei OFF mindazonáltal olyan volt, mint egy kissé eklektikus, rikító színekben tobzódó vegyes saláta, melyről azonban sajnálták a fűszeres mártást. Reménykedjünk, hogy jövőre már nem spórolják ki belőle.

Marczinka Csaba

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.