A kötetkompozíció tökéletes, rendben-fegyelemben sorakoznak az összehúzott szonett egyenruhájába bújtatott versek, és vonulnak az agonisztikus szellemi csatatérre, ahol aztán kitör a csetepaté, s ha a végén elül a küzdelem, a kérdések maradnak talpon, amelyek újabb ülésekre, azaz versírásra és -olvasásra szólítanak fel - ahogy az utolsó enigmában áll: "a mélység kérdésének" ismételt, rázós fölvetésére.