Könyv

A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyűjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mű elé, ide is "természetesen" odaérthető. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzőnk összes írása a nyomorúságos, kisszerű, eltemetett élet(ek)ről szól, mely(ek)nek szereplői megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek.

A norvégok hírhedt zenészevők - ennyit mindenképpen megtanultunk róluk. De mit tudunk a fjordok népének kortárs irodalmáról? Dermesztően keveset.

A fénymásoló és a meeting room közti zóna kedvelt tartózkodási helye a zeitgeist megzenésítőinek. Játszódott itt már szatíra és horror, film, könyv és vízibalett - a márkaérzékeny vállalati törtetőbe már annyian beletörölték a lábukat, hogy - hacsak elő nem kerül hamarosan egy kétfejű yuppie - új bőröket nehéz lehúzni e jól fizetett jelenségről.

1. Tóth Krisztina: Magas labda (Magvető) - 131 pont 2. Darvasi László: Virágzabálók (Magvető) - 125 pont 3. Kemény István: Kedves Ismeretlen (Magvető) - 116 pont 4. Csaplár Vilmos: Hitler lánya (Kalligram) - 65 pont 5. Horváth Viktor: Török tükör (Jelenkor) - 59 pont 6. Kukorelly Endre: Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív (Kalligram) - 58 pont 7. Kántor Péter: Megtanulni élni (Magvető) - 53 pont 8. Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Magvető) - 45 pont 9. Krusovszky Dénes: Elromlani milyen (Kalligram) - 40 pont 10. Gerevich András: Barátok (Kalligram) - 31 pont 11. Ortutay Gyula: Napló I. 1938-54 (Alexandra) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C.

Azt mondja, rétegíró. A réteg viszont sokfélét olvashat tőle: novellát, tárcát, regényt. A Trapitit nemcsak a gyerekek szerették, a Könnymutatványosok legendáját leginkább a varázsos történetért bárki, aki olvasta. A legutóbbi nagyregény, a Virágzabálók meg nagyot készül szólni, erre határozott jelek mutatnak: Darvasi László könyve alatt "recseg-ropog az asztal".

Volt Nobel-díjra felterjesztett írófejedelem, Európa-szerte ünnepelt színpadi szerző és örökös díszelnök, ám sokan már életében őskövületnek ítélték, s halálát mindössze rövid hír tudatta a hazai közönséggel. Noha maga Mikszáth szánta utódjául, s tán nem is csak az Adria Biztosító Társulat igazgatótanácsi tagságában.

Idén jelent meg harmadik regénye, az Utolsó kentaur című "társadalmi lektűr". Előző regényéért (Kommunista Monte Cristo) nemrég megkapta az Európai Unió irodalmi díját. Az irodalmi életről, történetek és tanulság viszonyáról, a groteszk magyar történelemről és a politikai radikalizmus nevű "szabadidős tevékenységről" kérdeztük.

Réges-régen, a messzi-messzi Galíciában, ha nem is mindig békésen, de mégiscsak egymás mellett éltek rutének, lengyelek, zsidók, románok, cigányok, huculok és bojkók. Martin Pollack nemrég magyarul is megjelent könyvében (Galícia - Utazás egy eltűnt világban) az 1900 körüli Galíciába, elsüllyedt vidékekre és elsüllyedt szerzők közé vezeti olvasóit. Az osztrák szerző írásban válaszolt kérdéseinkre.

Úgy tűnik, július a lesújtó gyász ideje Lengyelországban. Tavaly ilyenkor hunyt el autóbalesetben Bronislaw Geremek történészprofesszor, nemzetközi hírű politikus, a lengyel antikommunista ellenzék kiemelkedő tagja. Egyik barátja, Leszek Kolakowski így búcsúzott tőle: "Politikai és eszmei kérdésekben mindig ugyanazon az oldalon álltunk." Most, július 17-én éppen ülésezett a lengyel szejm, menetrend szerint a szavazási dömping volt soron, amikor az elnök megszakította a törvényhozói munkát: "Mindenkit kérek egy rövid csendes elmélkedésre vagy imára Leszek Kolakowskiért".

Tóth Krisztinát a kortárs magyar költészetben az újholdas hagyomány egyik legjelentősebb képviselőjeként szokás emlegetni. Az efféle hívószavakkal persze okosabb csínján bánni, hiszen minél közelebb hajolunk egy-egy nagy vonulatként tételezett hagyományhoz, annál összetettebbnek, szétszálazottabbnak, ellentmondásosabbnak bizonyul.

1. Tóth Krisztina: Magas labda (Magvető) - 114 pont 2. Darvasi László: Virágzabálók (Magvető) - 85 pont 3. Kemény István: Kedves Ismeretlen (Magvető) - 81 pont 4. Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok (Magvető) - 67 pont 5. Kukorelly Endre: Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív (Kalligram) - 58 pont 6. Csaplár Vilmos: Hitler lánya (Kalligram) - 54 pont 7. Kántor Péter: Megtanulni élni (Magvető) - 50 pont 8. Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Magvető) - 47 pont 9. Krusovszky Dénes: Elromlani milyen (Kalligram) - 43 pont 10. Kondor Vilmos: Bűnös Budapest (Agave) - 36 pont 11-12. Gerevich András: Barátok (Kalligram) - 34 pont Horváth Viktor: Török tükör (Jelenkor) - 34 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k.

A nemrégiben Babérkoszorú-díjjal kitüntetett Tóth Krisztinával új, lapunk friss irodalmi sikerlistáján az első helyen végző verseskötetének megjelenése alkalmából beszélgettünk állandóságról és változásról, pillanatképek és történetek összefüggéséről, és "a nagyon messziről érkező, sugallatos sor"-ról, ami nélkül nem érdemes verset írni.

Két éve, hogy egy késő aggkori nagy esést követően a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet.