könyv - CHARLES BUKOWSKI: A SEMMITÕL DÉLRE

  • - klór -
  • 2009. október 1.

Könyv

A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyűjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mű elé, ide is "természetesen" odaérthető. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzőnk összes írása a nyomorúságos, kisszerű, eltemetett élet(ek)ről szól, mely(ek)nek szereplői megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek.

A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyûjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mû elé, ide is "természetesen" odaérthetõ. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzõnk összes írása a nyomorúságos, kisszerû, eltemetett élet(ek)rõl szól, mely(ek)nek szereplõi megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek. Eme "félvilág" (Bukowski ezért a kifejezésért alighanem leütne) díszletei és kellékei az állandó pénzzavar, a rosszabbnál rosszabb alkalmi munkák, az ócska italok és a kiégett, nem ritkán prostituált nõk.

Jelen kötet huszonhét (és nem huszonkilenc, mint a fülszöveg állítja) novellájában sorra visszaköszönnek a szerzõ állandó témái; jellemzõen itt is a pia és a pina körül szervezõdnek a történetek, s gyakran befigyel a szerzõ kedvenc alteregója, Henry Chinaski is. Sõt olyan konkrét motívumok is feltûnnek e novellákban, melyek kifejtettebben megjelentek Bukowski késõbbi regényeiben (például a Tótumfaktumban és a szerencsétlen magyar címû A kezdõben). Az írások stílusa, poétikai megoldásai is a megszokottak; prózai minimalizmus felé hajló, ám gyakran lírai betétekkel operáló, "bukowskis szövegek" ezek, melyek szerkezetükben és történetvezetésükben mintegy mimetikusan leképzik a fentebb körülírt "félvilági" létet. E szempontból viszont kilóg a sorból a Maja Thurup címû novella, melynek lekerekítettsége, zártsága inkább idézi a klasszikus prózai megoldásokat, mint a mindenféle szabályra vagy kötöttségre fittyet hányó szerzõéit.

És igen, a magyarul eddig megjelent Bukowski-mûvek közül e kötet egyik novellájában találkozhatunk elõször az öngyilkosság komoly fontolgatásával. "Légy erõs, bébi, õrült egy világ ez."

Fordította: Pritz Péter. Cartaphilus, 2009, 248 oldal, 3000 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.