könyv - CHARLES BUKOWSKI: A SEMMITÕL DÉLRE

  • - klór -
  • 2009. október 1.

Könyv

A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyűjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mű elé, ide is "természetesen" odaérthető. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzőnk összes írása a nyomorúságos, kisszerű, eltemetett élet(ek)ről szól, mely(ek)nek szereplői megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek.

A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyûjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mû elé, ide is "természetesen" odaérthetõ. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzõnk összes írása a nyomorúságos, kisszerû, eltemetett élet(ek)rõl szól, mely(ek)nek szereplõi megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek. Eme "félvilág" (Bukowski ezért a kifejezésért alighanem leütne) díszletei és kellékei az állandó pénzzavar, a rosszabbnál rosszabb alkalmi munkák, az ócska italok és a kiégett, nem ritkán prostituált nõk.

Jelen kötet huszonhét (és nem huszonkilenc, mint a fülszöveg állítja) novellájában sorra visszaköszönnek a szerzõ állandó témái; jellemzõen itt is a pia és a pina körül szervezõdnek a történetek, s gyakran befigyel a szerzõ kedvenc alteregója, Henry Chinaski is. Sõt olyan konkrét motívumok is feltûnnek e novellákban, melyek kifejtettebben megjelentek Bukowski késõbbi regényeiben (például a Tótumfaktumban és a szerencsétlen magyar címû A kezdõben). Az írások stílusa, poétikai megoldásai is a megszokottak; prózai minimalizmus felé hajló, ám gyakran lírai betétekkel operáló, "bukowskis szövegek" ezek, melyek szerkezetükben és történetvezetésükben mintegy mimetikusan leképzik a fentebb körülírt "félvilági" létet. E szempontból viszont kilóg a sorból a Maja Thurup címû novella, melynek lekerekítettsége, zártsága inkább idézi a klasszikus prózai megoldásokat, mint a mindenféle szabályra vagy kötöttségre fittyet hányó szerzõéit.

És igen, a magyarul eddig megjelent Bukowski-mûvek közül e kötet egyik novellájában találkozhatunk elõször az öngyilkosság komoly fontolgatásával. "Légy erõs, bébi, õrült egy világ ez."

Fordította: Pritz Péter. Cartaphilus, 2009, 248 oldal, 3000 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.