A "vén kujon" 1973-ban megjelent novellagyûjteményének alcíme (Stories of the Buried Life) hiányzik ugyan a most megjelent magyar kiadásból, de mint minden Bukowski-mû elé, ide is "természetesen" odaérthetõ. Ugyanis a szövegek maguk mondják ki, hogy szerzõnk összes írása a nyomorúságos, kisszerû, eltemetett élet(ek)rõl szól, mely(ek)nek szereplõi megalázott, szerencsétlen alakok, akik bár tisztában vannak helyzetükkel, olykor mégis olcsó és kicsinyes illúziókba, afféle élethazugságokba merülnek. Eme "félvilág" (Bukowski ezért a kifejezésért alighanem leütne) díszletei és kellékei az állandó pénzzavar, a rosszabbnál rosszabb alkalmi munkák, az ócska italok és a kiégett, nem ritkán prostituált nõk.
Jelen kötet huszonhét (és nem huszonkilenc, mint a fülszöveg állítja) novellájában sorra visszaköszönnek a szerzõ állandó témái; jellemzõen itt is a pia és a pina körül szervezõdnek a történetek, s gyakran befigyel a szerzõ kedvenc alteregója, Henry Chinaski is. Sõt olyan konkrét motívumok is feltûnnek e novellákban, melyek kifejtettebben megjelentek Bukowski késõbbi regényeiben (például a Tótumfaktumban és a szerencsétlen magyar címû A kezdõben). Az írások stílusa, poétikai megoldásai is a megszokottak; prózai minimalizmus felé hajló, ám gyakran lírai betétekkel operáló, "bukowskis szövegek" ezek, melyek szerkezetükben és történetvezetésükben mintegy mimetikusan leképzik a fentebb körülírt "félvilági" létet. E szempontból viszont kilóg a sorból a Maja Thurup címû novella, melynek lekerekítettsége, zártsága inkább idézi a klasszikus prózai megoldásokat, mint a mindenféle szabályra vagy kötöttségre fittyet hányó szerzõéit.
És igen, a magyarul eddig megjelent Bukowski-mûvek közül e kötet egyik novellájában találkozhatunk elõször az öngyilkosság komoly fontolgatásával. "Légy erõs, bébi, õrült egy világ ez."
Fordította: Pritz Péter. Cartaphilus, 2009, 248 oldal, 3000 Ft
*****
