A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu
A könyvelőszerkesztő, szerény személyünk még soha nem izgult ennyire a beérkező szavazatok listázása és számlálása közben. A magyar irodalom kiválóbbnál kiválóbb szerzői versengtek egymással nyolc-tízen, fej fej mellett haladva az élbolyban és a végeken is, Darvasi László egészen a célegyenesig őrizte enyhe fölényét Tóth Krisztinával szemben, aztán két éjjeli szavazat döntött. A magyar irodalom fiatal középnemzedéke két kiválóságának pályáján alighanem mérföldkő újabb kötetük, Darvasi kritikusainak némelyike szerint (a megjelent és a szájhagyomány útján terjedő értékelések is ideértendők) a regény kivételes minőségi ugrás A könnymutatványosok legendája című munkához képest is, amit szintén piacra dobott - újra - a kiadó. Egyszerre juthatnak hozzá a friss áruval, meg lehet nyitni a Darvasi-könyvespolcot. A felettébb figyelemreméltó fiatal kritikus, a Litera felfedezettje, Ficsor Benedek nemcsak a szerző pályája, de a kortárs magyar próza szempontjából is megkerülhetetlennek tartja a magát igen nehezen megadó, de a nem csekély erőfeszítést megháláló kritikájában (Szavak árnyékában nyíló virágok). Tóth Krisztina legutóbbi "felnőtt" verseskötete óta is aránylag sok év telt el, ez idő alatt novellistaként is bemutatkozott. Győztes, nagyszerű kötetéről Szegő János a Literán (Labdabiztos szövegjáték), Szilasi László az ÉS-ben emlékezik meg (Emlékként tekinteni a jelenre, 2009. július 10.) - a szemközti oldalon Keresztesi József értékeli. A harmadik helyezett, Kemény István szintén nagy hatású költő, aki most amolyan nemzedéki regénnyel jelentkezett, melynek fogadtatása vegyes volt. Dunajcsik Mátyás e hasábokon, ha nem is volt kritikus, csak igen módjával örvendett (Félhomályos évek, MaNcs, 2009. június 4.), Radics Viktória pedig valósággal letaglózta a regényt a Műút legújabb számában (Az én nemzedékem?). Varga Mátyás Hallásgyakorlatok című könyve is kivételes munka, és nem csak azért, mert kötetének fülszövege - megtörve az utóbbi hónapok-évek magvetős tradícióit - pontos és szép lett: "a figyelem nyelve pontosításról pontosításra halad, a minimum hibaszázalékra törekedve, ugyanakkor a tökéletesség elérhetetlensége és a nyelvvel szembeni 'kötelező' bizalmatlanság időszerű tapasztalatával. Ez a fajta - a versbeszéd grammatikai és szemantikai célkitűzéseit tekintve - minimalista líra ugyanakkor tapasztalatokban és érzelmekben rendkívül gazdag". Valóban. Kukorelly Endrének Mozart Don Juanjára utaló regényét Horváth Györgyi vesézte ki a könyvbemutatón, azt állítva, hogy az valóban nem más, alig több mint regiszterária, illetve inkább regiszter, mint ária: katalógus. Ebbéli véleményét nyomtatásban lapunk négy héttel ezelőtti számában tette közzé (Szövegkönyv, zene nélkül, MaNcs, június 18.). Bizonyára nagy viták kereszttüzébe kerül majd ez a "botránykönyv" - az ÉS-kvartett kritikusai máris jó nagyot vitatkoztak róla (2009. július 3.).
A középmezőnyt Csaplár Vilmos regénye nyitja, az ÉS elébb említett kvartettje (Angyalosi Gergely, Kálmán C. György, Károlyi Csaba és Margócsy István) nagyjából egységes lelkesedéssel fogadta (2009. június 12.). "Az emberi kapcsolatok ezen az erőszakrendszeren belül, illetve annak ellenére működnek. Bár e két embernek semmi köze egymáshoz, csupa szörnyűség esik meg közöttük, mégis keletkezik valami érzelmi kapcsolat, groteszk, eltorzult, kifacsart módon. Ez összekapcsolható a történelmi szállal, amennyiben a nemek közti viszonyok szörnyűségei megfeleltethetők a történelmi helyzetek rémségeinek" - így Angyalosi Gergely. Kántor Péter ragyogó válogatott versei követik szorosan Csaplár regényét. A tavalyi kötet, a Palládium-díjjal jutalmazott Trója-variációk elkerülte kritikusaink figyelmét, az idei már nem. Bazsányi Sándor tavaly is, most is beszélt kedves költőjéről az ÉS-ben (most: A közérti költő, ÉS, 2009. június 12.). Kovács András Ferenc kötetéről Keresztesi József írt fontosat az ÉS-ben (Egyetlen életét, 2009. június 12.), mondván, hogy a hihetetlen forma- és kultúrtörténeti tudás, a biztos kéz rutinja fenyegetni tűnt e pálya kivételes és sajátos nagyszabásúságát, ez a kötet azonban megmutatja, hogy nincs mitől félni. A Telep-csoport ötletgazdájának és egyik legtehetségesebb tagjának új könyvéről két eltérő alkatú, egyként fontos kritikus, Krupp József (Az elromlás virágai, ÉS, 2009. június 12.) és Bán Zoltán András (Tapintatos depresszió, litera.hu) egyaránt elismerően írt; mindketten felvetették a cím alapján kézre álló, kissé tán léha Baude-laire-párhuzamot, voltak jó és pontos észrevételeik is, ezekre gonoszul nem térek ki. Érdemes elolvasni, és akkor már egyúttal a kötetet is.
Kondor Vilmos profi krimijének máris külön Wikipedia-oldala van, ahol helyet kap a Narancs Urfi Péter tollából való kiskritikája is (lásd a Visszhang rovatot lapunk 2009. június 4-i számában). A lista végén szereplő verseskönyvet, Gerevich András szép, fontos és érzékeny Barátok című kötetét Demény Péter dicséri az ÉS-ben, az eredendő magány tapasztalatáról beszélve (Kapu alatt a füstben, 2009. június 12.). A tömött listára az utolsó éjjeli szavazat felröpítette Horváth Viktor törökkori, pécsi történelmi regényét is; Csuhai István nagyszerű kritikája (ÉS, 2009. június 5.) igazolja, hogy jól alakult ez így, a szerző második könyvében örömét leli a fordulatos cselekményre vágyó olvasó éppen úgy, mint az, aki furmányos öntükrözésre és e világ sorának bonyolult kiismerhetetlenségét felmutató antitanulságra vágyik. Hát még az, aki mindkettőt szereti. Ezen a könyvhéten nemcsak a Magvető és a Kalligram kiadó könyvei közt folyt olyan öldöklő versengés a listán (magvetős fölénnyel), hogy az Agave és a Jelenkor egy-egy kiadványán kívül más felkerülni sem tudott, hanem a próza és a költészet közt is. A líra a listán nagyon is tartja magát, lírában különösen gazdag könyvhetünk volt. Alig maradt le a dobogóról Vörös István könyve, de a hatalmas versenyben viszonylag magas, eddig mindig befutó pontszámokkal maradt le Spiró György, Kőszeg Ferenc nálunk megjelent "történeteinek", tárcanovelláinak kötete, Darabos Enikő komoly reményekre okot adó munkája is, továbbá a Telep-csoport szerzőinek antológiája. Bizony, sűrű a mezőny, most még a lista alatt is.
