"Ki lehet azt bírni, ha szar"
EGY SAS A LAKÁSBAN
(szinte semmi érdemleges dolgon nem tűnődünk, ugye?), ezt azért gondoltam csak, mert Totyi, aki repképtelenné vált (megfigyelésemről mindjárt!), Oktond szülöttének bizonyul, Cs. É. Medvebocsnak, ahogy álldogál a karszéktámlán (mit tehetne? nekivágott, ki a kalitkából, 3 órányi habozás után, most akkor álldogál, néz), mit tudok róla mégis? Milyen lenne (persze Totyi és Rudi helyett, nem velük) egy sas a lakásban? Mi kéne egy sasnak ahhoz, hogy a lakásban (meg)legyen? Hogy itt kelljen lennie, egyáltalán?
Megjegyzem: ha fiókából vagy ifjonti sérülésből hozunk fel (kondira) egy madarat, nehéz már elengedni. Inkább ne kerüljön hozzád ilyen madár, haljon meg a bokor tövén etc. De elengedni? Edzett zimbabwei haver engedett el Afrikában ragi én-nem-tudom-mit. Hat hét után. El kellett. Idegbaj jött rá hónapokig utána. Úgy járt ki az elengedőhelyre, ahogy az MTV-n nem nézed a slágerlistát, ha szurkolsz egy bandának.
De nem erről akartam. Csak durván tudom átkötni. (A Totyi áll és néz.) (Jó neki.) Vasárnap van. Dolgoztam csúcstúrán, sok hétvégén is. Két-két ilyen nap, magányban, aztán összezúdulok. Csöndesen. De ha csúcstúra van, nincs ez a cikk, nincs rajz, nincs emlékezés a Conflict nevű lóra, semmi sincs. Csak a műford.-csúcstúra. Most, hogy ma azt kellett volna folytatnom, a tegnapi (csöndes, kórosan telefonálásos, szervezősdis) beomlás után (két nap olyat gyűrtem le, hogy megnézném; de ez így megy) ma csöndes másfél liter mellett döntöttem. (Míg a berlini ntv-adó nem hozza 16 hákor a lovat és a SAT 1 a bundeszt.) Nálunk már bundesz se. Kit érdekelne ma itt annyira ez, hogy érdekes lenne, bundesz-e vagy sem.
Na, vettem egy újságot. Jóval maznább, mint a bécsi Neue Kronen Zeitung (nem is tudtam: V. K. kancellár a rossz nyelvek szerint a TV, a Kronen és még valaminek a segítségével akarja megnyerni a választásokat - nyerje csak meg! -, és FIGYELEM: akár úgy is, hogy nem manipulálja ezeket, na figyelem, mondom), nem olyan, mint a Kurir ott (Kurier? talán, az nem, francot olyan, egy mazna lap, fogásra), nem, de 2/3-a, kétharmada az ára a lapokénak. Azokban ötször olyan gazdag a sportrovat, minden, magvas - bár V. K.-elfogult, Sch.-elfogult, urambocsá´ objektív stb. cikkek vannak benne; nívó van. A sör: itt 110 forint... Bécsben a dobozos 6,80 ÖS. A fizetésem? 1991-es honorokért dolgozom. És sorolhatóak a tételek.
Konfliktus, konfliktus. Utoljára poliszozok. Mégis muszáj még az egyszer.
Most nem ezeken a kétfilléreken van. Mi. (Totyi ül és néz.) Mikor Alíz meghalt, 12 év járásképtelenség után, 11 hónapig nem volt "Szpéró- Alíz típusú" találkozás. Ki lehet azt bírni, ha szar. A jót lehet nehezebben kibírni, ha félsz, hogy elmúlik. "Nélkül" lehet a legjobban lenni. Csak ne játssz rá, ne vágj föl. De jól lehet.)
Most nem ezeken a kétfilléreken múlik. Hogy én nem vagyok egy Goethe, fordítóm nem egy magyarhoni Musil-fordító. És pl. rajtam az 5-szörösét keresi, nettó, mint amit én Goethén, Musilon stb. Ez azért erős. Ehhez képest 50 forintnak kellett volna maradni a ciginek, 12 forintos lehetne csak az újság, nyolc forint a kenyér.
De nem erről beszélek.
Az a rémes, hogy Th. véleménye az egyetlen magyar "személyre szabott gazdaságpolitikai szimpatikusság": hogy ti. egy bizonyos határ alatti jövedelmeknél 10%-kal lejjebb kéne vinni az adót. Bizony! Lehetetlen, hogy aki havi 600 ezret, netán több milkót keres, ugyanabban a kulcsban legyen, mint aki... satöbbi. A "millió" szótól évesen értve, ne riadjunk meg, az rég nem "millió".
Th. (Gy.) tőlem (is) igencsak messze áll. Ráadásul valami nagy baloldali sem voltam soha, nem osztottam a jobbíthatóság eszméit etc., és egy olyan amerikai költő, mint Robinson Jeffers, aki nagy "sas" volt, ha nem is héja, és arisztokratikus és pesszimista, engesztelhetetlen és tiszta jobbos pali, na ja... de nem is indiánozott, eszkimózott, tűzföldizett... érthető, ugye? Csak a nem eredendő dolgok antieleganciájától irtózott, és a sziklatömbszerűség volt neki az érték.
De félre ezt is. Egy kérdés: miért bécsi újságokból tudom meg, hogy "a jugóknak" még a NATO-támadás előtt hosszú távú rakétarészek szállítódtak, és csak az ég tudja, miért nem szerelték össze őket? Miért kellett évtizedeket várnom, hogy szintén bécsi újságban olvassam: a "Nyugat" minket itt szarban hagyott, többször is satöbbi. Jörg Haiderrel engem talán (talán??) nem sok szellemi szál fűzhetne össze. Mégis úgy érzem, ő mond ki valamit: 35 év kell, hogy a volt szovjetblokk-országok Ausztria nívójának a felét elérjék. Lásd EU
S TOVÁBBI KONFLIKTUSOK
A Karakul és a Trinculo utáni reggelen (aludtam volna még!) telefon csörgött a folyosón kint. Szerény szobám vastag ajtaján behallatszott, tudtam, "értem jött a Gestapo". (Kedvencem, az épp fordított Remarque- - na ja, és mégis - regényből Hirsch Robi egyszemélyes harcot folytatott francia földön vagánykodva a gestivel. A fordító átél. A fordító belerokkan. Hasonlatokat hoz, hülyének mutatkozik. 1991-es honorért.) Nekem szólt a telefon.
Egy kis konfliktus támadt. Ezért kaptam a hívást. Aztán kiderült: mindenkinek VAN igaza. És megint az volt, hogy nem bírtam a fordítói csúcsrajáratást, kilengtem, na ja. Jogos a panasz. Lóversenyterveket szőttem itthoni pályára. Hát ne tegyem.
Tényleg minek is nekem. Senki se kérdi, ír földön, angolon, francián hova és mit. Itthon ne. Jó. Aztán kölcsönös elnézés. Konfliktus.
Du. iroda, ülünk ott a professzorral, V. volt titkárjával, a temetkezési vállalkozóval, meg pár iparos. A japán és skót gyerekek elmentek rég. Mi legyen?
Nem értem, "a kis Dettori", Frankie boy miért Yarmouthban megy? Mikor ő (volt?) a dubai sejkség kedvence, és a fő dubai lovak Kemptonban mennek. Tehát nemcsak ráérzés, evidenciatörténet stb. van a dologban. Az ember mélyfúr kicsit. Fel nem foghattam. De nem néztem utána alaposan.
Amikor az SIS (nálunk nincs) világképernyőjén feltűnt a 4. yarmouthi futam, és tényleg vagy-vagy, kellett vón csinálni valamit (vagy utána a kapkodó vesztés jöhet), nézem: Glauco 6/4, Borandi 7/4, Chicosteria 3/1, Ulu 5/1, Garda 5/1, Senso 6/1, Car Park 7/1, Valnuss 7/1, Sinandra Me 7/1, aztán Conflict 8/1.
Mi ez? Volt még a rajtig 3 perc.
Gyorsan az újságot. Conflict, tulajdonosa Sheik Marwan al Maktum. Viszi Llanfranco Dettori. A Frankie boy, akinek a házasságkötés óta mintha nem menne úgy.
De ez egy dubai unokaöcs, világos, a Marwan. Tudni kell ezt-azt. Mik a ló neve előtt ezek a helyezések? 1 - 66456? Miért 8/1? (Kicsit lement, 13/2-re, akkor... de pillanat...) Miért ő a legsúlyosabb a hendikepben? 49 kg a legalsó ló, ő 60,5 kiló? Ez valami azért. Miért?
Hát persze, jobb társaságokból jött. A és B futamokból, ez meg "csak" egy C.
Mindent rá, amit merek! A temetkezési is megnyomta, picivel. (Fordított arányban voltunk, mint a jövedelmeink, de így szép.) Ettől még Conflict (és a reggeli és az örök stb. konfliktushelyzetem miatt) elveszthette volna. 2100 méter. Nyomban élre állt. 1900 méternél befogták. Vesztettünk! De akkor...
"Frenkíííí! Comeonbaby!"
Frankie boy oldalt dikázott, látta, ezekben csak ennyi volt. A cél előtt fejjel-nyakkal le tudták hagyni kicsit. Benyomott egyet sarokkal Conflictnak, és fél hosszal nyert.
Ezt nem tudom, mire mondtam el. Főleg azt nem, hogy ehhez mit kellett életezni? Ígérem, nem teszem. Ha megy.
Ha megy az élet. Nem fog menni. Ígérem. Ez viszont már mindenkinek a maga dolga. Pár év, és akkor se beszéljük már meg.
Nem fog itt többé senki semmit megbeszélni. És még az írás lehetősége is pusztul. Marad az angyal és a ló.
Tényleg, mit írok ilyen hülyeségekről, mikor az foglalkoztat, hogy Szpéró nem enged maga "után" épkézláb madarat? Ebben éljek!
