Tegnap nyár volt, ma õsz van. Baudelaire. Na ja, mit akar egy ilyen régi szerzõ, akinek az életrajzát is leszállított áron vesztegetik Párizsban a bulváron.
Tegnap bedühödtél még egy listán, ma a sokkal zaftosabb folyóiratdolgot is könnyû szívvel nézegeted, nevetsz. Az édes tarkaság keresetlen keserûje. De szar lehet, ha valaki az úgynevezett szíve mélyéig "irányul". Mondjuk, szövegirodalom. Hogy - az - akármibe´ lehet primeren érdekes bármi, ami már tematikus!
Rohadásig megszenvedtem például én még 1956 után (érdekes volt-e nekem, ki mit szenvedett meg az I. világháborúban stb.? József Attila is, hát nem, a nagy életkori különbsége miatt, érdektelen messze múlt a késõbbi évjáratnak, Csáth Géza, Artaud, lassan két évszázada született vén faszik, tiszta dolog), meg én, a "realizmust", a "társadalmi mondanivalót". De még 1979 után is a társadalmi mondanivalóé volt a fõsodor. M.o. egy olyan hely, hogy jobb, mint a lóverseny: itt a kontra a favorit.
Itt valahogy olyan az egész, mintha összedobálnák egy nagy cilinderbe a Bundesliga 18 csapatának 22-22 játékosát, és azon vitatkoznának, hogy melyik csapat a Bayern München; csak mert annyi harangszó eljött a fülekbe, hogy a müncheni piros-kékeket (én nem szeretem õket, nekem anti-típusom Stich, Klinsmann, Stefi Graf, és ezzel nem vagyok egyedül)... hogy a Bayernt nehéz összeállítani, 17 egyforma értékû spílere van, minimum.
Maximum az az eredmény jöhet ki, hogy legyen akkor 2 csapat, de életre-halálra egymás ellen.
Ne a jobb- és a baloldal, ne "falu" (mi az?) és "város" (mi az?) csatája legyen, hanem a nemzedékeké.
Most elhagyva azt, hogy a nemzedékek csatáját, bár érzem, volna, egy nagy baromságnak tartom, és ha valakivel tényleg négyszemközt vagy, és nem tudod, ki az, tisztára megadod neki, megadja neked az emberi-mit-tudom-ént, de ha sokan együtt vannak, ott már szar lehet, hogy a szívben is a kutyájuk kölykét kell patronálni, sõt eleve csak az létezik, és nem lehet gombfocikönyvrõl beszélgetni, nem azok a konkrét kérdések jönnek elõ, hogy miért az angol liga, de ha az angol liga volt, miért a rajongás a Bundesliga ügyében, viszont akkor a foci is hova lesz, ha jön az országúti kerékpár.
Ezek témák. Nélkülük még az ún. csecsemõ kiönthetése sincs, csak fürdõkádringatás. Ezt én keserves, kevéssé látványos, nem túl szórakoztató mûveletnek érzem.
Más kérdés, hogy a MaNcs irodalmi értékelésével (Tar - Hazai -Garaczi) valaki egyetért vagy sem, de az a bolondnál is világosabb, hogy háromfélét hoztak ki a bírák. Nem homogám a homonculus. Teljesebb összkép.
Aztán ott vannak a vége-hossza lótörténetek. A kis Swinburne Derbyt nyer a Lammtarrával a dubai Mohammed sejknek, aki aztán leveszi õt a Lammtarráról, és a Lammtarra már Dettorival a nyergében nyeri a köv. két szuperversenyt, a kis Swinburne (talán az egyetlen nagy ló, akit a honi átlag ismer, az elrabolt szerencsétlen Shergar, aki majdnem 12 hosszal - ilyesmi - nyert Derbyt, akkor 19 éves volt a "Chorboy Sunny" Swinburne, vele nyert a Shergar; csodálatos, hogy 17-19 évesen lehet tenisz WT-tornát nyerni, Derbyt, én teljesen a pártján vagyok e korosztálynak...) (...csak... de errõl mindjárt).
A kis Swinburne ettõl függetlenül rohant bele egy másik lova jóvoltából Hongkongban a szép tavasz után õsszel a sûrû korlátba, és majdnem vagdalt hús lett belõlük.
Az ember igazi sorsa, ha nem megy magától a falnak a Mohammed sejkek (néha nem is buta) döntése nyomán (nem buta; joga), az igazi sorsod betelik másképp, vagy nem telik be, élsz, be nem bírsz telni.
Teljesen mindegy, milyen aktuális értékelések "esnek", hová milyen listák állítódtak/nak össze. Jellemzõek, persze. De ha valamit bírálsz, haver, a lényeg nem ott van, hogy bírálod. Nem ott van, hogy neked unalmas az. Nem ott van, hogy akik a dolgokra tanítottak, esetleg egyoldalúak valának saját tárgykörükben, sok mindenre süketek, sok minden iránt frigidek, aztán ezt mikor mondd meg nekik? Mikor már még jobban tõlük függsz stb.? Vagy amikor már eszedbe se jut, hogy te is frigid lettél némely dolgok iránt, te is süket vagy stb. Én se szeretem a... mondjuk, a krikettet, nem tudom követni a nekem túl gyors jégkorongot stb., a kosárlabdát unom. Jó, eddig jó. A lényeg ott jön: ha valamit (joggal, mondjuk) kifogásolsz, mondjuk, mi legyen, nagy toleranciáddal a Két Csapat a végén, a Bayern München és a Ruckenbucker Bunker FC, mely onnét a német bajnokságért kizárólagos joggal mérkõzne, a közönség nagy szórakozására, a lényeg az, haver, hogy ha az "A" dolgot kifogásolod, nem olyan "B" dologgal jössz elõ, amely a Levitézlés Világranglistáján is csak egy hetvenhét évvel ezelõtti 347.ATP helyen álló izé. Szóval, jól bírálsz, de amit helyette javasolsz, attól az isten óvjon (sokakat).
Idáig volt a sablon, gól, mondjuk, nem esett, találat semmi. Innen, akkor:
Az szép dolog, ha szép nyilvánosságot kapnak a közönség szórakozására minden országban, minden évforduláson szép szakmabeliek, mondják meg, mi volt nekik a szép és a jó. Itt aztán lehet egy nagy befelé figyelés, netán mégis megalakítanak egy harmadik Bundesliga-csapatot, kérnek engedélyt, avagy andergran, andermatt, andorra. De nem ez a lényeg.
I. LÉNYEG: a közönség azt hiheti, hogy az írók a kritikusoknak írnak, azzal sikta, õ maga spongya. Holott kocsmában, Hold utca-csarnokban, köznéptõl egész jópofákat hallasz, és ezen is vitatkozni lehet, a "képzetlen" jónép véleménye csakugyan nulla? Nem hinném. Tehát megtévesztõdés az eredmény, mondhatja valaki (mondom), ha túlteng a belterj.
II. Erdély Miklósról olvastam, hogy irodalmi, ismétlem, ERDÉLY MIKLÓS IRODALMI MÛVE (nagy dolog) nem ment be a kanonizációba. Még amúgy ágyútölteléknek se.
Most akkor vagy a kanonizáció van leszarva, bánom is én a sok Lorenzaccio-Canonizaccio bajtõröst, vagy tényleg baj van.
Kritikusi összeadásból egyetlen ponton sem jött ki az általam látott (jót mulattam rajta már, elõzõ nap még dühöngtem ilyenen, grafikain) helyen: hogy 1998-ban volt egy MIKI-ÉLETMÛ-MICSODA, és az irodalmi mûve is ott volt.
A jelen dolgok legjavára (állítólag) figyelõ szemek - e kis Hamletek - a Miki irodalmi mûvét most sem óhajtották meglátni, úgy látszik, az ömlesztettséghez-képességében a klasszikus avantgárd utáni Miki-poszt is teljesen alma az irodalmároknak. Rendben van, de akkor legyenek jó íjászok, lõjék le legalább az almát valamelyik srác fejérõl.
El vagyok szomorodva. "Én Hamleteim...!"
Bár lenne már május 15-e. Egy jó bandán szórakozhatnék ezennel. S falvakon-városokon egyképp át, bét.
