rés a présen

„Többet kellene beszélni”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. február 5.

Könyv

Bak Róbert tanár, újságíró, költő

rés a présen: Hogyan és miért kezdtél el újságot írni?

Bak Róbert: Nagyjából 15 éve kezdtem értékeléseket írni a moly.hu felületére, amelyeket elég hamar, viszonylag sokan kezdtek el csillagozni. Gondoltam, teszek egy próbát az Ekultúra.hu-nál, amelyet már akkor is szívesen olvastam, és szerencsére ők is nyitottak voltak, így azóta náluk is megjelennek ajánlóim, elsősorban kortárs szépirodalom témában. Aztán pár éve megkeresett a Szeged.hu, így nekik is írok. A Telex.hu-val pedig kölcsönös volt az érdeklődés, hiszen ők éppen egy, a kortárs alkotásokat jól ismerő munkatársat kerestek, én meg egy olyan másodállást, amely kiegészíti a jövedelmemet a tartós táppénz alatt. Szerencsére elmondhatom, hogy mindhárom oldallal tökéletes a kapcsolatom.

rap: Hamarosan megjelenik az Ameddig elhiszem című köteted, amelynek alcíme: Első és utolsó versek. Az rendben, hogy első, hiszen az ember bármikor elkezdheti a versírást. De mit jelent az, hogy utolsó?

BR: Mindig is volt bennem késztetés, hogy kipróbáljam magam a szépirodalomban, de úgy éreztem, hogy ameddig nem vagyok kellőképpen magabiztos az íráshoz, nem kezdek bele. Az utóbbi időben jelentősen megváltozott az életem; ALS-t diagnosztizáltak nálam, ami természetesen sok mindent más fénytörésbe helyezett. Amikor átestem az első sokkon, eldöntöttem, hogy amennyire csak lehet, nem veszem figyelembe a helyzetet, és csak azzal foglalkozom, ami igazán érdekel. Így elkezdtem leírni a fejemben már egy ideje meg-megjelenő gondolatokat, szövegeket, amelyekből megszülettek a verseim. Ezért első versek. Hogy utolsók is lehetnek, az amiatt van, hogy ennél a betegségnél 2–5 év a várható túlélési idő, és nálam valamikor 2020-ban jelentkeztek az első tünetek.

rap: Mi segíti a versek létrejöttét a kéretlen múzsán kívül?

BR: Többségében spontán születnek; az ember elméjében megjelenik hirtelen egy szókapcsolat vagy akár egy egész sor, esetleg egy kifejtésre váró gondolat, amit addig forgat, míg végül össze nem áll egésszé. Verseket mindig olvastam, annak ellenére, hogy alapvetően prózai alkat vagyok. De pont ezért, inkább a rímtelen, már-már prózaverses stílus áll hozzám legközelebb, amely viszonylag ritka a magyar irodalomban. A lengyel lírából olyan alkotókat szeretek, mint Szymborska, Zagajewski, Krynicki vagy Herbert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.