„Apám szóhasználatában mindenki »busman« volt, aki esetlenül, félszegen, szégyenlősen viselkedett, aki rosszul öltözködött, aki nem járt a hegyekbe, aki nem beszélt idegen nyelveket. Minden, általa helytelennek tartott cselekedetünket, gesztusunkat »busmankodásnak« nevezte”, olvashatjuk Natalia Ginzburg Családi szótár című, hamarosan megjelenő regényében. Lesz, akinek ismerős lesz ez a „busmankodás”.
Az 1963-ban megjelent önéletrajzi regény egy fasizmus ellen harcoló család szokásait, hagyományait és vicceit eleveníti meg úgy, hogy a narrátor a családtagok szóhasználatát, szállóigéit idézi fel. „Meg is jelent már magyarul meg nem is – avat be a megjelenés hátterébe a kiadó főszerkesztője, Tönkő Vera –, Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényében például idézett is már belőle. A legjobb részeket. Neki köszönhetjük a zseniális busmankodás kifejezést.” A közvetlen és tiszta hangon szóló, lebilincselő és humoros kordokumentum a nyelv, az emlékezet, a politika és a család mindannyiunkra gyakorolt, soha meg nem szűnő hatalmáról szól. A magyar kiadáshoz a korszak kutatója, Király Kinga Júlia írt utószót. „A könyvben szereplő helyek, tények és személyek valóságosak. Nem találtam ki semmit” – szögezi le a hatvanas években már Londonban élő szerző. Mussolini Olaszországára emlékezik, ahol felnőtt, és ahol az otthonuk, a Levi-ház a fasizmus elleni harc egyik fontos erődítménye is volt. Egy regényszerű életrajz arról, mennyire meghatározza egész életünket a történelem. De arról is, hogy mit jelent az összetartozás, a család. (Park Könyvkiadó)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
