Könyv

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

  • Pogrányi Péter
  • 2013. július 6.

Könyv

Egyedülállóan szép könyv, az utóbbi évek kiemelkedő prózai munkája. A szó minden elcsépelt jelentésében testes mű: két erdélyi orvos történetét meséli el az 1910-es évek elejétől a világháború és Trianon traumáin keresztül egészen boldog egymásra találásukig.

Panoptikumszerűen, de légies könnyedséggel jeleníti meg a mai szempontból kifejezetten érdekfeszítő, de ilyen részletesen sehol nem tárgyalt társadalmi és szociális kérdések tömkelegét (feminizmus, kisebbségi sors, provincializmus stb.), érzékeny figurái a gyorsan változó viszonyok között maguk is dinamikus változásokra, gyors kiábrándulásokra és nagy újrakezdésekre vannak kényszerítve, ahogy a régió egész társadalma ekkoriban. Telitalálat a fiatal orvosjelöltek pályájának bemutatása: a Bildungsroman műfaji kódjának megfelelően a felnőtté válás útját követi végig. Ez lehetőséget ad a kolozsvári egyetemi élet aprólékos megrajzolására, a tudománytörténeti betétek kibontására: a testi tapasztalat fő szövegszervező erővé válik. A főszereplők párhuzamos, váltott szólamai a regény stilizált, könnyfakasztóan szép zárlatában találkoznak és forrnak eggyé, felszámolva ezzel önmagukat.

A mű óriási anyagot mozgat: az olvasó szinte kitanulja nemcsak Erdély történelmét és lélektanát, de a korabeli egyetemista konfliktusait, a korabeli orvostudomány etikai-politikai dilemmáit, a balneológia és a sebészet csínját-bínját, az erdélyi értelmiség és Budapest ellentmondásos viszonyát is, és még mi mindent! De ez a rendkívüli alapossággal felhalmozott tudás - noha természetes módon illeszkedik a történetekbe - valójában csak háttér: a férfi és a női főszereplő naplószerűen megírt, tüneményes és dallamos nyelvén elbeszélt, merész kanyarokkal teli története mégiscsak az én folyamatos és kérlelhetetlen elemzésén alapszik. Impozáns lélektani realizmus, kötelező olvasmány.

Kalligram, 2013, 484 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.