Trancsír és kártyatrükk - Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Könyv

Három komplett detektívregénynyel (és a Különleges megbízatásokkal együtt immár két kisregénynyel) a sorozatindító Azazel után elég szó esett már arról, hogy kicsoda és mit akar a szerző. Röviden: semmit és mindent. Az álnév mögé bújt irodalmár persze csak játszik, amikor krimit ír, de - miként az az általa is sokat idézett orosz klasszikusoktól sem idegen - forradalmi programot is hirdet.

Három komplett detektívregénynyel (és a Különleges megbízatásokkal együtt immár két kisregénynyel) a sorozatindító Azazel után elég szó esett már arról, hogy kicsoda és mit akar a szerző. Röviden: semmit és mindent. Az álnév mögé bújt irodalmár persze csak játszik, amikor krimit ír, de - miként az az általa is sokat idézett orosz klasszikusoktól sem idegen - forradalmi programot is hirdet. Nem, ő nem a cári palotát veszi célba (arról már lecsúszott), hanem a könyvesstandokat: vesszen az igénytelen férc, és jöjjön el az igényes tömegirodalom országa! A hivatalos verzió szerint egyfelől e játékos kedv, másfelől e ponyvajobbító törekvés hívta életre a szuperdetektív, Eraszt Fandorin alakját, aki rögtön egy Bulgakovot idéző jelenetben kezdte meg immár tucatnyi köteten és számos filmváltozaton át tartó működését. Akunyin villámgyors diadalmenetéhez talán csak hőse felemelkedése mérhető: a tizennegyedik rangosztályba sorolt írnok 1876-os színrelépése óta példás gyorsasággal emelkedett a hivatali rangsorban. Magyar idő (azaz a magyarra fordított Fandorin-történetek kronológiája) szerint immár a moszkvai főkormányzó őexcellenciájának különleges megbízatású hivatalnoka, és ilyen minőségében talán egy kicsit el is kényelmesedett. Akunyin szerencsére jóval méltányosabb munkaadó annál, hogy megfáradt hősét egzecíroztatná: a szerző hagyja, hadd pihenjen hű fegyverhordozója, elvégre megérdemli, hisz annyi hajmeresztő kaland és annyi fájdalmas veszteség van mögötte. Jöjjenek hát a fiatalok, s mire ezt kimondtuk, már fel is tűnt a fagyos moszkvai reggelben egy elálló fülű, talpig szerencsétlen fiatalember: ő, Anyiszij Tulipanov, a levegőnek nézett hivatali lótifuti a valódi hőse a Különleges megbízatások két kisregényének, belőle farag férfit a mesterdetektív szolgálatában töltött, sajnálatosan rövidre szabott hivatali idő. Fandorin oldalkocsijaként két eset vár Anyiszijra: egy elegáns mesterbűnözőé, aki úri passzióból, fehérkesztyűsen veri át Moszkva előkelőségeit, és egy moszkvai hasfelmetszőé, aki korántsem kesztyűs kézzel, bár annál nagyobb szakértelemmel épít emberi belsőségekből katedrálist.

Úgy tűnik, az elálló füleken kívül Fandorin háza táján minden a régi. A szerző továbbra is féken tartja a benne lakozó irodalmárt: régi sémákkal játszik ugyan, de cseppet sem fölényesen bánik választott műfajával. Ennek némileg ellentmond, de Akunyinnál épp az ilyen ellentmondások a szépek, hogy a nyomozásnál is izgalmasabb az a folyamatosan fennálló lehetőség, hogy a cselekménytől akár már két házsorra is Tolsztoj vagy Dosztojevszkij regényhőseibe botolhatunk. Az egyedüli újdonsága e két kisregénynek maga a formátum: Fandorin, köszöni szépen, jól megfér 150-200 oldalon is, kalandjaihoz tán fölösleges fényűzés is a kiadós regényterjedelem.

Fordította: Bagi Ibolya. Európa Könyvkiadó, 384 oldal, 2600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.