Félek, leleplezem a turpisságot, de úgy érzem, ez a kötet nem az alcímben jelölt Három középkori történet Izlandról, hanem az azt megelőző esszé köré szerveződik. A fordítóként is feltüntetett Dunajcsik Mátyás alapos, közel negyvenoldalas tanulmányban foglalja össze a sokáig otthonául szolgáló Izland legendáriumát, s a könyvben olvasható három történet részletes tartalmát. Ami ez után következik, csak ráadás, alibi egy kemény kötésű, reprezentatív kiadványhoz. Miután ugyanis megtudtuk, miről szólnak ezek a történetek, már csak az elbeszélésmód izgalma marad, vagyis maradna, hiszen hamar elvész, hacsak az ember nem eltökélt filológusként forgatja a kötetet – bár a fülszöveg nem erre készít fel. Mai szemmel, kortárs tempóval ugyanis ezek a mesék hamar érdektelenné válnak, pont a fordítói erények miatt: Dunajcsik ügyesen hozza a korabeli nyelvi formát, ám ezzel el is távolítja az olvasót a történetektől. Lehet, elbírt volna ez a kötet akár két fordítást is: az egyik, ami most is benne van, a másik pedig egy mai nyelven elmesélt változat lehetett volna.
Mindezen az sem segít, hogy a könyv harmadik, nagyobb egységét a jegyzetek teszik ki, ám mintha a komisz északi szél összekócolta volna a rendszert. Itt ugyanis semmifajta logikát nem lehet felfedezni a szócikkek sorrendjében, nincs ABC-rend, és az sem világos, pontosan melyik történethez tartoznak. Így azonban nehéz eligazodni az izlandi mitológiában, ahogy ennek a kötetnek a miértjében is.
Fordította: Dunajcsik Mátyás. Helikon, 2018, 180 oldal, 3499 Ft
