Könyv

Trollok alkonya

  • - svébis -
  • 2018. november 25.

Könyv

Félek, leleplezem a turpisságot, de úgy érzem, ez a kötet nem az alcímben jelölt Három középkori történet Izlandról, hanem az azt megelőző esszé köré szerveződik. A fordítóként is feltüntetett Dunajcsik Mátyás alapos, közel negyvenoldalas tanulmányban foglalja össze a sokáig otthonául szolgáló Izland legendáriumát, s a könyvben olvasható három történet részletes tartalmát. Ami ez után következik, csak rá­adás, alibi egy kemény kötésű, reprezentatív kiadványhoz. Miután ugyanis megtudtuk, miről szólnak ezek a történetek, már csak az elbeszélésmód izgalma marad, vagyis maradna, hiszen hamar elvész, hacsak az ember nem eltökélt filológusként forgatja a kötetet – bár a fülszöveg nem erre készít fel. Mai szemmel, kortárs tempóval ugyanis ezek a mesék hamar érdektelenné válnak, pont a fordítói erények miatt: Dunajcsik ügyesen hozza a korabeli nyelvi formát, ám ezzel el is távolítja az olvasót a történetektől. Lehet, elbírt volna ez a kötet akár két fordítást is: az egyik, ami most is benne van, a másik pedig egy mai nyelven elmesélt változat lehetett volna.

Mindezen az sem segít, hogy a könyv harmadik, nagyobb egységét a jegyzetek teszik ki, ám mintha a komisz északi szél összekócolta volna a rendszert. Itt ugyanis semmifajta logikát nem lehet felfedezni a szócikkek sorrendjében, nincs ABC-rend, és az sem világos, pontosan melyik történethez tartoznak. Így azonban nehéz eligazodni az izlandi mitológiában, ahogy ennek a kötetnek a miértjében is.

Fordította: Dunajcsik Mátyás. Helikon, 2018, 180 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.