Furcsa szerzet az építész - ezt olvashatjuk ki a szakma 1945–1960 közötti helyzetéről, mozgásteréről szóló alfejezetből, amelyből az derül ki, hogy az érintettek többsége utólag is lát némi pozitívumot a letűnt szocreálban.
Akik márpedig nincsenek, szorítja össze a fogát az egyszeri gyermek, és elindul a nyikorgó lépcsőn a pincébe, befőttért. A történet innentől kezdve kétesélyes: vagy tényleg nincsenek, és akkor visszatér, vagy még-is vannak, és akkor csörömpölés és szörnyű halál.
A Magyar Narancs aktuális lapszámában értő szerzőink vizsgálják a hazánkban elérhető gyerekkönyvkínálatot. De mit szeretnek maguk a gyerekek? Videónkban megkérdeztük őket.
Jó hírünk van: a kortárs magyar gyerekkönyvek világszínvonalúak. A nagyközönség egyelőre mégis szívesebben nosztalgiázik klasszikusokkal, de a pedagógusok és az irodalmárok – mély tisztelet a kivételnek – szintén információhiánnyal küzdenek. A Narancs új vállalkozása, az évente kétszer jelentkező gyerekmelléklet ezen kíván változtatni.
Bob Dylan monográfusa a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnökeként a könyvfesztivált is értékelte, de előtte beszélt nekünk Umberto Eco szakálláról, Claudio Magris Közép-Európájáról és a műfordítás nehézségeiről.
Erőszak és fiatalok a késő középkorban - áll az ambiciózus alcím a Vatikán levéltárait majd' másfél évtizeden át búvároló történész, Erdélyi Gabriella kötetén, s ha rejlik is e témamegjelölésben némi felülfogalmazás, azért felettébb érdekes monográfiát találunk az id. Pieter Brueghel emblematikus festményét (Farsang és böjt harca) felhasználó borítólap mögött.
Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.