Szabó Borbála: Átváltozott gyerekek

Apa bőrében

  • - oil -
  • 2012. május 29.

Könyv


Azok számára, akik ismerik a szerző színpadi műveit és az Éva magazinban Nényei Borbála néven írt tárcáit, nem okoz különösebb meglepetést ez a groteszk humorú mesekönyv, amely biztosan nem lesz bestseller, ám szórakoztató rétegirodalomként jól megállja a helyét az enyhén neurotikus értelmiségi családokban szocializálódó 5-12 évesek körében. A magazinos írásokhoz képest a szerző hátrébb lép, szerepe annyi csak, mint egy anyának általában: pelenkázás közben idétlenül gügyög, ráordít szívéből szakasztott magzataira, és időről időre lecseszi apát. Anya csak egy van, büdös kölök viszont három, a túlerőhöz nem fér kétség.

A történetek hétköznapi eseményekkel indulnak, innen lépnek át a gyermeki agyműködésnek megfelelõ természetességgel a fantázia, a mese, az álom világába. A kulcs: a cselekményszervezõ erõvé emelt szerepjáték. A címadó mesében teljesül az ötéves Kamilla és a nyolcéves Miklós vágya: elõbbi Tomsi, a kistesó, utóbbi pedig apa bõrében találja magát, így tapasztalják meg, hogy semmivel sem könnyebb a mások élete. A Mindenkipipõkében a család tagjai a szõnyegen játszva, egymás után veszik fel és formálják a saját képükre a klasszikus mese szerepeit. A Színházi mesében a gyerekek nézõbõl aktív résztvevõvé válnak, amikor a kulisszák mögött bóklászva a Diótörõ színpadán találják magukat. A mesék észrevétlenül vezetnek rá az eltérõ nézõpontok és értelmezések létére, e latens hermeneutikára pedig ez a korosztály már igencsak fogékony. A Barbik és vonatok alulmarad a többi írással szemben, másfelõl azonban hatásosan ijesztgethetjük a benne szereplõ Trutyi Dutyival a vasárnapi ebédben turkáló csemetét. Ha pedig merõ véletlenségbõl ismerünk olyan szakbarbár fiúcskát, mint a kis Miklós, a vonatkozó mese olvastán feltétlen vigyük el a Közlekedési Múzeum ideiglenes Titanic-tárlatára, ahol garantáltan észrevételez néhány pontatlan adatot.

Rácz Nóra rajzaival. Pagony, 2012, 103 oldal, 2560 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.