Szabó Borbála: Átváltozott gyerekek

Apa bőrében

  • - oil -
  • 2012. május 29.

Könyv


Azok számára, akik ismerik a szerző színpadi műveit és az Éva magazinban Nényei Borbála néven írt tárcáit, nem okoz különösebb meglepetést ez a groteszk humorú mesekönyv, amely biztosan nem lesz bestseller, ám szórakoztató rétegirodalomként jól megállja a helyét az enyhén neurotikus értelmiségi családokban szocializálódó 5-12 évesek körében. A magazinos írásokhoz képest a szerző hátrébb lép, szerepe annyi csak, mint egy anyának általában: pelenkázás közben idétlenül gügyög, ráordít szívéből szakasztott magzataira, és időről időre lecseszi apát. Anya csak egy van, büdös kölök viszont három, a túlerőhöz nem fér kétség.

A történetek hétköznapi eseményekkel indulnak, innen lépnek át a gyermeki agyműködésnek megfelelõ természetességgel a fantázia, a mese, az álom világába. A kulcs: a cselekményszervezõ erõvé emelt szerepjáték. A címadó mesében teljesül az ötéves Kamilla és a nyolcéves Miklós vágya: elõbbi Tomsi, a kistesó, utóbbi pedig apa bõrében találja magát, így tapasztalják meg, hogy semmivel sem könnyebb a mások élete. A Mindenkipipõkében a család tagjai a szõnyegen játszva, egymás után veszik fel és formálják a saját képükre a klasszikus mese szerepeit. A Színházi mesében a gyerekek nézõbõl aktív résztvevõvé válnak, amikor a kulisszák mögött bóklászva a Diótörõ színpadán találják magukat. A mesék észrevétlenül vezetnek rá az eltérõ nézõpontok és értelmezések létére, e latens hermeneutikára pedig ez a korosztály már igencsak fogékony. A Barbik és vonatok alulmarad a többi írással szemben, másfelõl azonban hatásosan ijesztgethetjük a benne szereplõ Trutyi Dutyival a vasárnapi ebédben turkáló csemetét. Ha pedig merõ véletlenségbõl ismerünk olyan szakbarbár fiúcskát, mint a kis Miklós, a vonatkozó mese olvastán feltétlen vigyük el a Közlekedési Múzeum ideiglenes Titanic-tárlatára, ahol garantáltan észrevételez néhány pontatlan adatot.

Rácz Nóra rajzaival. Pagony, 2012, 103 oldal, 2560 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.