Könyv

Whitley Strieber: Éhség

  • Sepsi László
  • 2012. május 26.

Könyv

Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.

Strieber kiemelkedő tehetségnek számított korának újhullámos horrorszerzői között, pályaindító lidércnyomásai az Anne Rice-féle neogótikus irodalom merészebb variánsai voltak, melyek kiváló érzékkel keverték a klasszikus toposzokat a modern műfajokkal. Sajnos az írót 1985 karácsonyán elrabolták a földönkívüliek, így azóta hajlamos olvasóit ez irányú élményeivel traktálni (későbbi kötetei a kilencvenes évek ufómagazinos alienlázának zászlóvivői), de mindez a '81-ben íródott Éhség értékeiből mit sem von le.

Az ősöreg vérszívó mellől pár száz évente megfonnyadva hullnak el élete férfiai, permanens magányában minden párkapcsolat egy-egy kellemetlenül végződő, hosszas intermezzo, ezért a nő utolsó elkeseredésében a modern orvostudomány felé fordul. Avagy alvással és vérteszttel a halál ellen: Striebertől távol áll Rice vagy Stephenie Meyer idealizmusa, komor románcát nyilvánvaló AIDS-metaforák és fülledt perverziók terhelik. Mintha Baudelaire Egy dög című versének regényverzióját olvasnánk, teli rothadással, keserűséggel és ma is virulens ötletekkel - a hősnő kegyeiből kiesett szerető szenvedései például az Engedj be! lapjairól köszönnek vissza. Az Éhség harminc év múltán is hatásos horrorklasszikus - ebből a szempontból bizonyosan magában hordozza az örök fiatalság titkát.

Fordította: Császár László. Metropolis Media, 2011, 288 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.