Könyv

Whitley Strieber: Éhség

  • Sepsi László
  • 2012. május 26.

Könyv

Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.

Strieber kiemelkedő tehetségnek számított korának újhullámos horrorszerzői között, pályaindító lidércnyomásai az Anne Rice-féle neogótikus irodalom merészebb variánsai voltak, melyek kiváló érzékkel keverték a klasszikus toposzokat a modern műfajokkal. Sajnos az írót 1985 karácsonyán elrabolták a földönkívüliek, így azóta hajlamos olvasóit ez irányú élményeivel traktálni (későbbi kötetei a kilencvenes évek ufómagazinos alienlázának zászlóvivői), de mindez a '81-ben íródott Éhség értékeiből mit sem von le.

Az ősöreg vérszívó mellől pár száz évente megfonnyadva hullnak el élete férfiai, permanens magányában minden párkapcsolat egy-egy kellemetlenül végződő, hosszas intermezzo, ezért a nő utolsó elkeseredésében a modern orvostudomány felé fordul. Avagy alvással és vérteszttel a halál ellen: Striebertől távol áll Rice vagy Stephenie Meyer idealizmusa, komor románcát nyilvánvaló AIDS-metaforák és fülledt perverziók terhelik. Mintha Baudelaire Egy dög című versének regényverzióját olvasnánk, teli rothadással, keserűséggel és ma is virulens ötletekkel - a hősnő kegyeiből kiesett szerető szenvedései például az Engedj be! lapjairól köszönnek vissza. Az Éhség harminc év múltán is hatásos horrorklasszikus - ebből a szempontból bizonyosan magában hordozza az örök fiatalság titkát.

Fordította: Császár László. Metropolis Media, 2011, 288 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.