Könyv

Whitley Strieber: Éhség

  • Sepsi László
  • 2012. május 26.

Könyv

Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.

Strieber kiemelkedő tehetségnek számított korának újhullámos horrorszerzői között, pályaindító lidércnyomásai az Anne Rice-féle neogótikus irodalom merészebb variánsai voltak, melyek kiváló érzékkel keverték a klasszikus toposzokat a modern műfajokkal. Sajnos az írót 1985 karácsonyán elrabolták a földönkívüliek, így azóta hajlamos olvasóit ez irányú élményeivel traktálni (későbbi kötetei a kilencvenes évek ufómagazinos alienlázának zászlóvivői), de mindez a '81-ben íródott Éhség értékeiből mit sem von le.

Az ősöreg vérszívó mellől pár száz évente megfonnyadva hullnak el élete férfiai, permanens magányában minden párkapcsolat egy-egy kellemetlenül végződő, hosszas intermezzo, ezért a nő utolsó elkeseredésében a modern orvostudomány felé fordul. Avagy alvással és vérteszttel a halál ellen: Striebertől távol áll Rice vagy Stephenie Meyer idealizmusa, komor románcát nyilvánvaló AIDS-metaforák és fülledt perverziók terhelik. Mintha Baudelaire Egy dög című versének regényverzióját olvasnánk, teli rothadással, keserűséggel és ma is virulens ötletekkel - a hősnő kegyeiből kiesett szerető szenvedései például az Engedj be! lapjairól köszönnek vissza. Az Éhség harminc év múltán is hatásos horrorklasszikus - ebből a szempontból bizonyosan magában hordozza az örök fiatalság titkát.

Fordította: Császár László. Metropolis Media, 2011, 288 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.