Indul a Narancs új gyerekirodalmi melléklete

Gyereknek vegyenek!

  • narancs.hu
  • 2012. május 30.

Könyv

Jó hírünk van: a kortárs magyar gyerekkönyvek világszínvonalúak. A nagyközönség egyelőre mégis szívesebben nosztalgiázik klasszikusokkal, de a pedagógusok és az irodalmárok – mély tisztelet a kivételnek – szintén információhiánnyal küzdenek. A Narancs új vállalkozása, az évente kétszer jelentkező gyerekmelléklet ezen kíván változtatni.

Miközben a magyar könyvpiac évről évre zsugorodik, a gyermek- és ifjúsági irodalom virágkorát éli: egyre több könyv jut el egyre több olvasóhoz. Kapaszkodjanak meg: évente 10 milliárd forintot költünk ilyen kiadványokra a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése tavalyi adatai szerint. Azt viszont már csak találgatni lehet, hogy ebből mennyi az igényes munka, és mennyi a kortárs irodalom aránya. Mindenesetre a választék hatalmas, a piac mozgalmas és sokszínű, és a kereslet is óriási. Ebben a rengetegben segít eligazodni a Magyar Narancs ezentúl évente kétszer – nyár elején, tél elején – jelentkező könyvmelléklete. Az olvasók választását orientáló kritikák mellett a legújabb irodalmi trendeket és a kapcsolódó társadalmi-pedagógiai kérdéseket is elemezzük, fórumot biztosítva akár színvonalas polémiáknak is.

Nem lehet elég korán kezdeni


Nem lehet elég korán kezdeni

Fotó: Sióréti Gábor

A melléklet fontos része lesz Maximum tizenegyes! című gyerekirodalmi sikerlistánk. A Narancs népszerű szépirodalmi rangsora, a Minimum tizenegyes! mintájára a szakma rangos képviselői szavaznak az elmúlt időszak legjobb könyveiről. Lapunk gyerekirodalmi ítészei pedagógusok és a témában jártas irodalomkritikusok: Boczán Bea, Both Gabi, Gombos Péter, Komáromi Gabriella, Lovász Andrea, Nagy Boldizsár, Németh Eszter, Pompor Zoltán, Rácz I. Péter, Tamás Zsuzsa, Varga Betti.

A holnap megjelenő Narancs mellékletében a kritikák mellett riportot olvashatnak kortárs irodalom és iskolai oktatás találkozásáról, egy olvasási paradigmaváltás szükségességéről; esszét a töketlen magyar ifjúsági irodalomról és belemenős külföldi példákról; míg az IBBY-díjas Darvasi László interjúban mondja el véleményét a „nagy, ármányos és fontos üzletről”, ami szerinte a gyerekkönyvkiadás, mesél liberális mutánsokról, az illusztrációk fontosságáról, és arról, mikor kell „pelenkázni a lelket”.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.